Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

34 A főrendiház XXXVI. ülése. kat pedig gúnyolni szokták a tömegek. Ha nem tévedek, 1867 óta csak két esetben emelte fel szavát a főrendiház egy-egy törvényjavaslat ellen. Az első eset a telepitvényes törvénynél történt, mely mélyen sértette egy pár nagybirtokos érdekét. A második eset az egyházpolitikai törvények sorozatánál, mely mélyen sértette a vallásos érzületet. Ennél a törvénynél azonban a méltóságos főrendek meghátráltak. Ha van egy törvény, melyet közérdeklődés kísér, az elsősorban a fedezetlen határidőüzleti törvény. Ha van törvény, melynek kezdeményezéséért hálával fog tartozni az egész magyar közgazdaság, az egész magyar társadalom a főrendiháznak, ha sikerül annak jó szöveggel való létesítését keresztülvitetnie, az egy a fedezetlen határidőüzletet megtiltó tőzsdetörvény lesz. (Ugy van! Ugy van !) Ha van egy törvény, melynek életbeléptetésére büszkén fog visszatekinthetni a magyar főrendiház, ugy az az a törvény lesz, melyet most volt szerencsém indokolni. Az angol lordok háza, mióta a radikálisliberális párt, mely a socialismussal is erősen kaczérkodik, uralkodik Angliában, egyre utasit vissza törvényeket, melyeket keresztülhajszol az alsóházon a kormány. Hiába fenyegeti a kormány a lordok házát reformmal, ezek azt mondják, hogy a reformhoz nekik is van szavuk, ők pedig otthon többségben vannak. Hiába járta be a kormány az országot, egyre izgatva a lordok ellen, a közvélemény conservativ része helyesli a lordok magatartását, és ezek folytatják conservativ, nemzetföntartó politikájukat. A lordok házát gyűlöli is az angol radicalismus, az angol sooialismus, <le respektálja. A magyar főrendiházzal ritkán foglalkozik a közvélemény, a sajtó, ha azonban foglalkozik vele, akkor csakis gúnyba mártja pennáját. Ideje, hogy ennek véget vessünk, ideje, hogy mi is hozzászóljunk az országos ügyekhez. Kedvezőbb alkalom a mainál elő nem fordul, azért vagyok bátor a tőzsdetörvénytervezetemet, illetőleg indítványomat a méltóságos főrendeknek szíves jóakaratukba és támogatásukba ajánlani. (Elénk helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Nem kívánok ő nagyméltósága beszédének utóbbi részére reflect.álni, a melyben a főrendiház súlyának növelése érdekében emelt szót. Legyen meggyőződve ő nagyméltósága, hogyha a főrendiház súlyát bármely közhasznú irányban növeli, mindannyian, — bármely párthoz, vagy politikai felfogáshoz tartozzunk, — a közügy érdekében csak örömmel fogjuk üdvözölni. 0 nagyméltóságának most előterjesztett törvényjavaslata azonban, azt hiszem nem igen lenne alkalmas eszköz arra, hogy ezt a súlyt növelje. Igaz, méltóságos főrendek, hogy ez a kérdés igen hosszú idő óta van napirenden. Minket felelősség csak azon idő óta terhel, mióta ezeket a kormányszékeket elfoglaltak. A képviselőház határozattal utasított minket, — itt egy kis tévedésben van ő nagyméltósága, mert azon határozat nem volt terminushoz kötve, csak az volt benne, hogy a kormány ezt mielőbb tegye meg, — de kötelezettséget vállaltunk az Ausztriával kötött és folyó évi január 1-én életbelépett vám- és kereskedelmi szerződésben is a tőzsdei reformra nézve. Ennek a kötelezettségnek meg is ldvánunk feleim. Meg kívánunk felelni abban a tekintetben, mert a reális kereskedelem valódi érdekkörén túlmenő minden játékszenvedélyt, minden hasard irányú törekvést a tőzsde köréből ki akarunk zárni, a minek egy másik követelménye és előfeltétele az, hogy a tőzsdei üzlet csak a gazdasági helyzetűknél fogva arra utaltak körére szorittassék. (Helyeslés.) Ennek a czélnak elérésében, azt hiszem, közöttünk nincsen különbség. De engedelmet kérek, ő nagyméltósága egy kissé egyoldalulag itéli meg a kérdést. Ha én ezt a czélt akarom elérni, nem elégséges csak a fedezetlen határidőüzletnek a kérdését szabályoznom. Hiszen, fájdalom, a tőzsdei hasard-játéknak igen sok más formája van, a melyeket ő nagyméltósága a gróf ur nem merített ki. Igen sok más formája van ennek ugy, hogy félmunkát végezne az, aki ezt a reformot csak a fedezetlen határidőrüzletre kívánná szorítani. Nekünk alapos mérlegelés tárgyává kell tennünk azt, hogy akkor, midőn a czélt el akarjuk érni, mit vegyünk fel a törvénybe és mit hagyjunk továbbra is az autonomicus működés keretében. Ezt a kérdést továbbá, különösen a gazdasági részt iUetőleg, valamennyi érdekelt körnek meghallgatásával, érdekeiknek mérlegelésével és az ő megnyugtatásukkal kell megoldanunk. Legyenek meggyőződve a nagyméltóságú gróf ur és a méltóságos főrendek arról, hogy ezt — akár adatot volna erre utasítás, akár nem — a kormány olyan fontos kérdésnek tekinti, a melyet nemcsak gazdasági, hanem socialpolitikai szempontokból is mielőbb megoldásra kivan juttatni. Socialpolitikát említettem, mert igaza van ő nagyméltóságának, hogy az arra hivatottak körében oly tág teret hódított a tőzsdei játék, hogy ez socialis szempontból sem tűrhető. A mi a tisztviselőket illeti, nekem nincsen tudomásom arról, hogy a tisztviselők között nagyobb mérvet öltött volna a tőzsdei játék. De legyen meggyőződve mindenki, hogy ha tudomást szerzünk arról, hogy valaki a tisztviselők közül tőzsdei játékkal foglalkozik, két czimen teszünk az illető ellen kifogást. Először a tisztviselői állással össze nem férő magatartás czimén, és másodszor, ha adósságba keveredik, azon könnyelmű adósság czimén, a mely kizárja a további hivataloskodást. (Helyeslés.) Tudomásomra hozott esetekben már a mai helyzetben is a legnagyobb szigorral lennék hajlandó eljárni. Most még arra kívánok reflektálni, hogy ő nagyméltósága feltűnőnek jeUemzi, hogy mi elvállalt kötelezettségünk ellenére is a január 1-én életbelépett kereskedelmi szerződésben lefektetett kötelezettségnek eddig még nem feleltünk meg.