Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

14 A főrendiház XXXV. ülése. fogja nevelni ugy a tudomány, mint a műegyetem számára. Ez alkalommal még egy pontra kívánok rámutatni. Sokat foglalkoznak a paedagogusok és politikusok egyaránt azzal a kérdéssel, hogy van-e a középiskolában túlterheltség. A tananyag menynyiségét illetőleg túlterheltség talán nincsen, de hogy az óraszámot és a módszert illetőleg túlterheltség van.az bizonyos. A gymnasiumban és a reáliskolában a felsőbb osztályos tanuló hetenként 30 órát hallgat, ebből esik egy napra 5 óra. Egyik napról a másikra, hogy pensumával készen legyen, feltétlenül három órai munkára van szüksége. Itt nem beszélek a privát tárgyakról, a melyeket esetleg tanul a nyelvekről, zongoráról stb., a mivel a család elfoglalja, összesen tehát 8 órát dolgozik naponként. A magyar állam a felnőttől, a munkástól, a ki a bureauban dolgozik 6 órai munkát követel és mi a gyermektől, a ki nő és fejlődik, 8 órai munkát kivárniuk. Ez mutatja, hogy az óraszámot illetőleg túlterheltség van és ha valamit kívánunk, mindenesetre az, hogy a heti óraszám leszállittassék. Továbbá túlterheltség van a módszert illetőleg is. Abban az időben, a mikor a latin nyelv volt a törvénykezésnek és átalában a politikának és a közéletnek a nyelve, akkor a latin nyelvet tudományos alapon és grammatice tanítani lehetett, de mikor a latin nyelvet ma már nem használjuk közbeszélgetésre, akkor azt az első osztályban kezdeni tanítani chategoriákkal, a mikor még semmi nyelvanyag nem áll az elme rendelkezésére, ez legalább is methodicai túlterhelés. Eredményt hoz olyant, a milyent, de én a magam részéről azt elégnek nem tartom. Jónak tartom, hogy a latin nyelv tanittassék, mindjárt a kezdő fokon a direct beszélgető módszer használatával, a mihez azonban feltétlen szükséges, hog.y a tanár tudjon latinul beszélni is és erre a tanárkérjzés intézésében kiváló súlyt kellene fektetni, hogy szóban és Írásban birják a tanárok a latin nyelvet. Ha az a tanár könnyedén bánik, úgyszólván játszik a latin nyelvvel, akkor a gyermekek ilyen irányú nevelését mindenféle tankönyv, szótár, nemi szabályok szövevénye, a declinatio és conjugatio nehézsége nem fogja alterálni, hanem megtanul mondatunként annyi nyelvanyagot, hogy a következő osztályokban a szabályok alkalmazása s a rendszeresítés nem lesz nehéz. Én a magam részéről a túlterhelés módját ugy gondolom eloszlathatni, hogyha részben visszatérnénk a nagyon erős szakrendszerről a jjaedagogicusabb osztálytanitási rendszerre. Mert ma ugy vagyunk, hogy az első osztályba járó í)—10 éves gyermek már öt-hat tanerő előtt tartozik a maga munkáját végezni. Régebbi időben egy tanár nevelte és tanította a gyermekeket és felhasználta azokat a paedagogiai eszközöket, a melyeket az ismeretek nyújtottak az illető gyermek értelmének, jellemének felnevelésére és fegyelmezésére és megismerte a gyermeket egész egyéniségében mindenestől. Ma már az első osztálytól kezdve a tanítás szakrendszer szerint tagolódik és ezen tagolódás okozza azt, hogy a gyermek nem tud ugy megfelelni a kívánalmaknak mint a régiek tudtak. Ma olyan állapotok vannak az iskolában, hogy a ki végignézi a classificationalis statistikát, az látja, hogy egy ötszáz tanulóból álló középiskolában van 25—30 átalános jeles tanuló és megbukik 100—120. Ez nem arány. Ez azért van, mert túlterhelés van a módszerben. Ezen kell változtatni és segíteni, és pedig ugy, hogy a szakoktatásra fokozatosan kell az osztálytanitásról átmenni, mivel ma az elemi és a középiskolai oktatás között semmiféle átmenet nincsen. A középiskolai ellenőrzés dolgában közreműködő főigazgató hivatali hatáskörének tágítását, gyakorlati szempontból is szükségesnek tartanáma mennyiben a ki tudja és benne élt abban a középiskolai gymnasialis és reáliskolai oktatásban, az tudja és látja, hogy mennyire nehéz minden egyes dologban az intézkedést felülről bevárni. A főigazgatónak legalább az administratio szempontjából kellene annyi jogának lennie, hogy gondoskodhassék az ideiglenes helyettesítésnek vagy a próbaéves tanárok alkalmazásának dolgáról. Arról ő exeellentiája is meggyőződhetik, hogy milyen nehéz összeállítani a tanári listát az év elején és hogy rendszerint két-három tanerő egy-két hónapig is hiányzik. Hogyha fel volna hatalmazva a főigazgató, hogy a helyettesítésről gondoskodhassék, mindjárt jobban menne a dolog és minket közelebb vinne a czél eléréséhez. Méltóztassanak megengedni, nagyméltóságú elnök ur és méltóságos főrendek, hogy még a főiskolákról is megemlékezzem egy-két szóval. Ha a tanítás ügye organismus, akkor az egyetem annak feje, lelke, agya. Ha én Magyarország főiskolai oktatásának dolgaira gondolok, — s velem együtt nagyon sok hasonlókép érző intelligens ember van az országban — akkor bátor vagyok kijelenteni, hogy ezzel az állapottal nem lehetünk megelégedve. A budapesti egyetem j)éldául egyike a világ legnépesebb egyetemeinek. Lehetetlen, hogy ez az egyetem azt a missiót, a melyre hivatva van, teljesíthesse. Lehetetlen azért, mert kifárasztja és kimeríti a tanerőt, a ki aztán se nem ellenőrzi, se nem fegyelmezi az ifjúságot. Lehetetlen az ifjúságot együttartani, inert ha mind fegyelmezett volna is és mind tanulni akarna az a 7000 ifjú, őket a központi egyetemen ellátni és gondozni teljes lehetetlenség volna. 0 excellentiája a cultusminister ur épen ezen költségvetés bizottsági tárgyalása alkalmával említést tett arról, hogy vidéki egyetemek felállítására nagy szükség van. Felhasználom ezen alkalmat, hogy a vidéki egyetemek felállításának szükségességét a törvényhozás ezen magas testülete előtt is hangoztassam. Ennek elhatározásánál nagyon fontos tényező ugyan az egyes városok vagyoni hozzájárulássá, áldozatkészsége, de semmiesetre sem ez a fő dolog, mert ebben a tekintetben elhatározó dolog csak a nemzet exigentiája lehet.