Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.
Ülésnapok - 1906-35
10 A főrendiház XXX V. ülése. hogy pénzt nem szavazhat meg, a pénzügyministei pedig azt mondja, hogy ő nem varázsolhat elő pénzt. Végre megállapodtak abban, hogy minden szegény aggastyán kap hónaponként 5 frankot, ezzel azután éhen meg is halhat.« A költségvetésnek legjellemzőbb eharakteristikuma azonban kétségkivül az az óriási szaporodás, a mely a személyi kiadások s ezzel együtt a nyugdijak terén észlelhető. Boldogult Neményi Ambrusnak »Bürokráozia Magyarországom czimű találó értekezéséből legyen szabad egy-két passust idéznem (olvassa): Rámutattam — mondja Neményi értekezésének végén — egy évtizednek adatai alapján, hogy állami berendezkedésünk, melynek már 1867-iki alaprajza a megengedettnél fényűzőbb, utóbb a személyzet szavjoritásával és uj hivatalok felállításával állandóan, helyzetünkben meg nem indokolt fényűzésre adta magát és hogy elérkezett az ideje, hogy határt vessünk ennek az eljárásnak ! Mindenki kiszámíthatja, mennyire lennénk kénytelenek az adózó terheit fokozni és mely keresetek azok, a melyek eddig még a magánvállalkozásnak hagyattak meg, ele a melyekre az állam kénytelen lesz a kezét rátenni, hogy a maga rengeteg klientéláját elhelyezhesse. Mindezt ki lehet számítani, de ki sem lehet számítani, hogy milyen képe lenne annak a társadalomnak, a melynek köréből az értelmiségnek még nagyobb hányada kerülne függésbe a mindenkori kormánytól.« »Hogy mennyire igaza volt boldogult Neményi Ambrusnak, bizonyítják a következő adatok : A szorosabb értelemben vett magyar állami alkalmazottak száma kitett 1892-ben 60.776-ot, 1902ben 97.835-öt, az 1907-ik évi költségvetés szerint pedig már 119.703-at. Tehát 15 év alatt megkétszereződött a magyar állami alkalmazottak száma. A képviselőház pénzügyi bizottságának 1907-ik évi jelentésében egyébiránt a következőket olvasom (olvassa) : »249,381.000 korona képezi azt az összeget, a melybe az állami alkalmazottak bele nem értve a honvédelmi ministeriumot, még annak polgári tisztviselőit sem — fizetése egy évben kerül. Ehhez jön a nyugdijak nem csekély összege, melyek az idén 2,541.000 korona emelkedést mutatnak fel, s teljes összegükben 86,142.000 koronát tesznek ki. Ezeket is beszámítva, a fenti összeg tehát 275,523.000 koronára emelkedik. Pedig a tisztviselőknek egy részét nem is az állam fizeti, ott vannak a megyei és városi tisztviselők, a községi és körjegyzők, meg orvosok, a különböző felekezetek lelkészei, tanárai és tanítói, a községi iskolák lelkészei és tanárai és tanítói, a községi elöljáróságok stb., valamennyien más, nem állami forrásból kapják fizetésüket. Mindez összegezve, igen nagy terhet képez a nemzeten, az államon és a társadalmon, s ez a baj kettős irányban fogja éreztetni káros hatását. Egyrészt túlságosan nagy és egyre szaporodik azoknak száma, a kik közgazdasági javakat nem produkálnak, másrészt pedig azokra, a kik ilyen javakat produkálnak, mind nagyobb és nagyobb teher nehezedik.« Ezt mondta tavalyi jelentésében a képviselőház pénzügyi bizottsága, az idei jelentésében pedig ugyanez a bizottság egy szóval sem mond kritikát a költségvetés ellen, hanem teljesen meg van elégedve az állapotokkal. Pedig a tárgyalás alatt álló 1908-iki költségvetésben ismét ujabb 134 millió korona emelkedést találunk, a kiadásoknál. Reformálni is akarja a jelenlegi kormány magát az adórendszert is, hogy egyszer már ne csak a kiadásokat, hanem a bevételeket is emelje. (Mozgás.) A bemutatott törvényjavaslat szerint, ha abból törvény válik, adórendszerünk — mint azt már többször kimutattam — nem egyszerűbb, könnyebben megérthető, igazságosabb lesz, hanem épen ellenkezőleg: complicáltabb, sokkal nehezebben megérthető és az eddigi igazságtalanságokat még csak fokozó. Az egyenlőtlenség főkép a föld- és házbirtok terhére fog erősen fokozódni, az adóbehajtási költségek pedig óriási mérvben fognak emelkedni. (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) A mindennapi visszaéléseknek tág tér fog nyilni és még az államnak sem valósul az a reménye hogy bevételei emelkedni fognak, mert főkép az első években a behajtási költségek annyival fognak emelkedni, hogy megemészteni fogják a remélt hasznot, kivéve azt az esetet, ha a javaslat szerint az állam tetszésétől függő mérvben megadóztatott föld- és házbirtok utáni jövedelem nagy része adó fejében el nem kohoztatik. (Mozgás.) Igaz, hogy a jelenlegi adók is terhesek és főkép, egyenlőtlenül vannak kivetve. De adórendszerünk tulajdonképen nem rossz, rontva lett azonban azon, midőn a jövedelmek fokozása czéljából az egyre mindenféle pótadóval terhelve lett. Nagy baj azonkívül az is, hogy jelenleg igen magas a kereseti adó kulcsa, minek folytán a keresetet igen alacsonyan vallják be. Nagy hibája az is jelenlegi adórendszerünknek, hegy egy és ugyanazon jövedelem többször megadóztatik és végül, hogy több lényeges jövedelem van, mely adót egyáltalában nem fizet. Ezeken a hibákon novelláris utón kell segíteni, de nem egészen uj adórendszert alkotni, nem főképen olyan adórendszert, a mely bonyolultabb és igazságtalanabb lesz, a melynek behajtási költségei jóval nagyobbak lesznek, mint a jelenlegi adórendszernek. Nagyon helyesen mondja Leroy-Beaulieu, hogy az adózók könnyebben szoktak viselni egy megszokott adórendszert, ha az terhesebb is, mint egy szokatlant, ha ez utóbbi valamivel kevésbbé is veszi igénybe az adófizetőket. Már pedig, ha ebből a törvényjavaslatból törvény válik, akkor adórendszerünk nemcsak szokatlan lesz. de sokkal komplikáltabb, nehezebben megérthető is lesz és a visszaélésekre is sokkal tágabb tér fog nyilni. (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) A pénzügyminister ur ő nagyméltósága tagadja ezt.
