Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főrendiház XL. ülése. 95 rekszik, tekintetbe véve a viszonyokat, tekintetbe véve a nehézségeket, tekintetbe véve az ország erejét. Ebbe a nagy keretbe illesztendő be az önálló magyar nemzeti bankra való törekvés. Mi semmiesetre sem fogjuk azt ugy csinálni, hogy az országnak abból kára legyen; de olyan nagy czélnak elérése kedvéért, mint a milyen az ország közgazdasági függetlenitése, bizonyos átmeneti nehézségeket el kell viselni és el lehet viselni, ha azok nem romlásosak, ha azok a nagy czélnak később teljes elérését egy partialis eredmény miatt nem veszélyeztetik. Ebből a nagy perspectivából méltóztassék felfogni ezt a kérdést is, ha igazságot kaarnak szolgáltatni annak a pártnak, a mely, mióta létezik, nem önönmagának, hanem a gazdasági önállóság elérésének, ennek a rendkivül nagy czél megvalósításának egyik eszközét kívánja és követeli a bankügynek önállósítását. (Helyeslés.) Különben csatlakozom azokhoz, a miket a t. miniszterelnök ur mondott és a magam részéről is kérem költségvetésünk elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Miután a költségvetés mint ilyen átalában senki által sem támadtatott meg, azt hiszem, a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelenthetem ki. (Helyeslés.) Bátor vagyok még a szabályok értelmében azon kérdést intézni a méltóságos főrendekhez, hogy miután Zselénszky Róbert gróf felszólalása közben tett egy interpellátiót, a melyre a kereskedelemügyi minister ur képviselője válaszolt is, méltóztatnak-e tudomásul venni az interpellátióra adott választ: igen, vagy nem ? (Tudomásul veszszük !) Ennélfogva kimondom, hogy a méltóságos főrendek a választ tudomásul veszik és nem kívánják tárgyalásra kitűzni. Most következik a részletes tárgyalás. Kérem, méltóztassék a részletes tárgyalás alapjául szolgáló egyes fejezeteket és czimeket felolvasni. Csekonics Sándor gróf jegyző (olvassa az I—

XVI. fejezeteket és azok czimeit, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a, XVII. fejezetet). Zichy Rafael gróf jegyző': Széchenyi Viktor gróf! Széchenyi Viktor gróf: Legyen szabad nekem e tételnél a méltóságos főrendiház és a magas kormány figyelmét az ország tüzrendészeti állapotára ráterelnem. Azért teszem ezt épen e tételnél, mert a belügyministerium czimü fejezetben, a XVII. fejezet 14. czime alatt, találunk a jótékony czélu egyletek segélyezése tételeként 150.000 koronát. E 150.000 koronában foglaltatik az a 11.000 korona, a melyet subventioképen az állam évenként a Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnek ad. Országos tűzrendészetünk állapotát — ha az e téren uralkodó rendetlenséget egyátalán ily néven nevezhetjük — egy 1888-ban kibocsátott kormányrendelet szedte szabályokba. E kormányrendelet azonban, mint annak számtalan jópajtása, bár üdvös és jó, csak alig és nagyon sok helyen egyátalán nincs végrehajtva. Ez állitásom bizonyítására legyen szabad néhány adatot felhoznom. Nyolcz évvel ezelőtt, 1900-ban, a Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség többszöri ismételt felterjesztésére az akkori belügyminister, Széll Kálmán elhatározta, hogy meggyőződést fog szerezni, vájjon e kormányrendelet hogyan és miként van az országban végrehajtva. E kormányrendelet akkor 12 évig volt érvényben. A belügyminister egy belügyministeri tisztviselőkből és a Magyar Országos Tűzoltó-Szövetség alelnökéből álló bizottságot küldött ki. E bizottság az ország számos részét bejárta és alapos vizsgálatot tartott. Ennek eredményéről, a szerzett tapasztalatokról azután a belügyministernek jelentést tett. A jelentésből akkor, 1900-ban, tehát nyolcz évvel ezelőtt, a következőket olvashattuk : megvizsgáltak 18 vármegyében 258 községet. A 18 vármegye közül csak M-nek, a 258 községből azonban csak 50-nek volt megfelelő tüzrendészeti szabályrendelete, holott ily szabályrendeletek megalkotását a kormányrendelet ugy a törvényhatóságokra nézve, valamint a községekre nézve is megkívánta. A megvizsgált községeknek eszerint 81%-a sem tartotta érdemesnek a kormányrendeletet arra, hogy a községi tűzrendészet alapját legalább papíron lerakja. Az idézett kormány-rendelet meghatározza azt is, hogy minden községben fecskendő legyen, és hogy ezen fecskendő milyen legyen. Miként tettek eleget a községek a kormányrendelet ezen pontjának ? A 258 község közül csak 67-nek volt megfelelő fecskendője, ellenben 151-nek meg nem felelő, és 40-nek egyátalában semmilyen fecskendője nem volt. Az előirt 60 méter tömlő mennyiség pedig csak 43 községben volt meg, míg 215 község e tekintetben sem engedett a kormányrendeletnek. Az előirt házi tüzoltószerek csak 28 községben voltak meg, mig 230-ban ezeknek még nyoma sem volt feltalálható. Megfelelő szertára csak 47 községnek volt, mig 94-ben meg nem felelő, 117-ben pedig egyátalában semmi sem volt, és a község jnótadóján vett drága fecskendő a szabad ég alatt volt kénytelen búsulva korai enyészetének eléje nézni. Ez történt ezelőtt 8 esztendővel. Azt hiszem, hogy azóta beható vizsgálat nem ejtetett meg, de azt hiszem, a méltóságos főrendek velem együtt nem fognak kételkedni abban, hogyha ma beható vizsgálatot rendeznének, az sem mutatna fel kedvezőbb eredményt. Ne csodálkozzunk tehát, hogy ilyen hiányos és gyarló tüzrendészeti állapotaink mellett óriási az a nemzeti vagyon, mely évenként a lángok martalékává lesz. Nem akarok érzelmi momentumokkal dolgozni, a mi ugyan nagyon könnyű volna ennél a tárgynál, mert csak rá kellene mutatnom az égett emberek tönkremenetelére, a kenyér nélkül maradt árvák éhségtől rekedt sirására ; de ettől tartózkodni akarok, hanem a méltóságos főrendeknek csak néhány