Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

50 Á főrendiház XXX. ülése. Előbb tegye meg ezt az igen t. kormány, és ha ezt megtette és az államvasutak megint üzemképesek lesznek, figyelje meg, hogy van-e még szénhiány és meg vagyok győződve, hogy szénhiány nem lesz. Ha akkor is lesz szénhiány, indokoltabb lesz az a törvényjavaslat, mint jelenleg. Miután azonban jelenleg semmikép sem indokolható, a javaslathoz részemről hozzá nem járulok. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök :, Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! 0 nagyméltósága egy theoreticus alapra helyezkedve, általában kifogásolta az állami üzemeket. Azt hiszem, mindannyian, kik itt vagyunk, ezen theoreticus tanokkal tökéletesen tisztában vagyunk. Nem uj keletűek azok, hanem régi keletűek, melyek az államot óva intik, hogy ott, a hol különös indokok fenn nem forognak, magántevékenységgel, üzemekkel ne foglalkozzék. Azonban a gazdasági élet ujabb fejlődése ezt a theoriát meglehetősen megbontotta. Zselénszky Róbert gróf: Az államsocialismus! Wekerle Sándor miniszterelnök: Azt látjuk, hogy akarva, nem akarva, kénytelenek vagyunk az államsocialismusnak bizonyos fokig tért engedni, mert a társadalmi problémákat másként megoldani nem tudjuk, Azok a kísérletek, a melyek azoknak megoldására más irányban történtek, igen sok helyütt csütörtököt mondtak és nálunk, ha kellő időben fel nem vétetnek, közgazdasági viszonyainknak mérhetetlen kárával fognak járni. Nem azt a consequentiát akarom én ebből levonni, hogy az államszocialismusnak tág teret engedjünk. Méltóztassék elhinni, én sem az ipar, sem a kereskedelem, sem pedig a mezőgazdaság terén az államsocialismusnak hive olyan értelemben, hogy lehetőleg mindent az állam tegyen, nem vagyok. Sőt gazdaságpolitikámnak egyik alapvető tétele, hogy az öntevékenységet keltsük fel, azt ápoljuk minden téren. 0 nagyméltósága azután messzebb ment e tekintetben, ő az állami iparokat átalában kifogásolja. Hát vonjuk meg azokat a határokat, a melyek közt az állam iparának a mi viszonyaink közt megvan a jogosultsága, különösen arra való tekintettel, hogy nem arról van szó, hogy ma kezdjünk állami iparokat, hanem hogy meglevő iparokat vettünk át. Az állam igen nagy iparüző, és az iparűzés terén azt a szempontot tartja szem előtt, hogy először uj iparokat létesítsen, olyanokat, melyek máskép nem keletkeznének, másodszor azt tartja szem előtt, hogy iparunknak átalában piaezokat szerezzen, és • harmadszor azt, hogy ott, hol mód nélkül magas árak vannak, az ipari termeivények árára mérséklőleg hasson. És most nem kívánok annak taglalásába bocsátkozni, hogy mi történt tiz évvel ezelőtt a Weitzer-féle gyárral. Csak annyit jegyzek meg, hogy részemről azt az elvet követem, hogy a magániparnak concurrentiát csinálni nem kívánok. En a magániparral épen most is tárgyalásokat folytatok arra nézve, hogy egy megegyezés jöjjön létre, mely a magániparnak szabad fejlődését és tevékenységét biztosítsa. De ha az állami gérjgyárakról van szó, egyről óvakodnunk kellene lemondani; azon iparágaknak úgyszólván megteremtéséről, a melyek különben létre nem jönnének. Utalok arra, hogy e tekintetben, bár drága pénzen, nagy eredményeket is értünk el. A magángyáraknak sokban jogosult lehet a panasza, hogy korlátozva volt az ő tevékenységök kifejtése az állami gyárak tevékenysége folytán, de egy igen nagy eredményt értünk el, mert az állami gépgyárak mezőgazdasági gépeinek 60%-ot meghaladó része külföldön értékesíttetik. Ez, azt hiszem, legéelatánsabb bizonyítéka annak, hogy azok a gyártmányok sem oly rosszak, sem oly drágák nem lehetnek, mint ő nagyméltósága feltünteti, mert különben az előbaladottabb iparral a külföldön a concurrentiát felvenni nem tudnók. Különösen áll ez a mozdonyokra nézve. El merem mondani, hogy a legtökéletesebb mozdonyokat gyártjuk, és pedig viszonylag elég jutányos áron. Éji a napokban volt concurrentia kiírva osztrák gyárakkal, és constatálom, hogy hat és fél koronával métermázsánként olcsóbbak vagyunk mi, mint volt az osztrák gyárak concurrentiája. Ez bizonyíték arra, hogy nem drágán termelünk, legalább ebben az ágazatban. De hogy kitűnőt is termel, ennek bizonyítékául csak azt hozom fel, hogy nemcsak Magyarországon helyezi el mozdonyait, hanem mozdonyokat gyárt Románia, Olaszország, Prancziaország részére, és hogy a Francziaországból jött ajánlatokat épen a múlt esztendőben kénytelen volt túlságos elfoglaltság miatt visszautasítani. Ezek nem theoreticus kijelentések. Méltóztassék elhinni ő nagyméltósága, hogy valamely tétel az elméletben igaz lehet, de ha a gyakorlati életben evangeliumszerüen akarjuk kijelenteni, hogy az ellen ne cselekedjünk, akkor igen nagy hibát fogunk elkövetni. Másodszor annak is megfeleltek az állami gyárak, hogy uj piaezokat teremtettek épen azáltal, hogy termeivényeiknek nagy része külföldön helyeztetik el. Külföldi piaezokat teremtettek, és más magyar gépgyáraknak oly külföldi piaezokat is hozzáférhetővé tettek, a melyeknek megszerzésére azok ilyen jelentékeny áldozatokat nem hozhattak volna, és azon ipartermelvények. melyeket most ott helyeznek el, különben sohasem lettek volna ott elhelyezhetők. Harmadszor működésök ármérséklőleg is hat, és legyen meggyőződve ő nagyméltósága, hogy kiterjedt gazdaságaiban sem a cséplőgépet, sem az aratógépet a mai áron nem tudná be• szerezni, ha ármérséklőleg nem hatnának az