Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-29

A főrendiház XXDÍ. ülése. 41 gondolkozó államférfit kell, hogy arra indítsanak, hogy ha a belpolitikát zavartalanul, a belső igazságok, a belső szükségletek szerint akarja intézni, akkor távolítsa el azokat a kérdéseket és azokat az akadályokat, a melyek közrehatnak arra, hogy az ne a belső igazság és ne a belső szükséglet szerint legyen megoldva. 0 méltósága utalt még a centralizáló törekvésekre. Bocsánatot kérek, a kisértetek a politikai életben is igen sokszor visszajárnak. Én azonban nem félek tőlük. Én azt hiszem, hogy a történelemnek sokszor igazolt igazságai ezeket a centralizáló törekvéseket, — a mennyiben a mai államrenden túlmennének — semmivé fogják tenni. De azért mégis nagy veszélyt rejtenek, ezek magokban. És most ő méltóságára appellálok: vájjon nem hiszi-e, hogy ezzel a veszélylyel szemben — a mely megengedem, végveszedelmet nem rejt magában, hanem csak ideig-óráig tartó nehézségeket hord a méhében — inkább megküzdhet akkor, ha rendezett viszonyokat és megállapodást teremt, mint ha gazdasági téren is ki nem számitható küzdelmet folytat, ugy hogy nem marad a mindennapi megélhetés gondja miatt kellő biztossága és ereje arra, hogy ezeket a belpolitikai viszonyokat szabályozza és a fenyegető veszélyeket elhárítsa? Ezek voltak, méltóságos főrendek, nagyjában azok a politikai indokok, a melyeknek alapján — egész politikai helyzetünk mérlegelése után — arra a meggyőződésre kellett jutnunk — a kik hivatva vagyunk ezeket a dolgokat első sorban mérlegelni — ,hogy még áldozatok árán is teremtsünk nyugodt gazdasági helyzetet, hogy igy a fejlődésnek gazdasági és politikai téren is biztosítsuk előfeltételeit. 0 méltósága még utalt arra is, hogy minő volt az a megállapodás, a mely akkor létesült, midőn ez a kormány átvette a kormányzatot. Bocsánatot kérek, én már többször kijelentettem, hogy nekünk csak egy politikánk, csak egy kötelezettségünk van és ebben rejlik épen a mi legfőbb erőnk. Az a kötelezettségünk, az a politikánk, a melylyel a nyilvánosság előtt lépünk fel. Nekünk titkos megállapodásaink, titkos kötelezettségeink nincsenek. A quotára nézve sem volt semminemű kötelezettségünk. Prónay Dezső báró : Épen az a baj, hogy nem volt! Wekerle Sándor ministerelnök: A quotára nézve sem volt. Prónay Dezső báró: Az volt a baj! Wekerle Sándor ministerelnök: Én nem tudom, miként képzeli ő méltósága, hogy ezt a bajt elháríthatta volna? Mert azt hiszem, hogy vice versa ő sem szeretné azt, hogyha egy harmadik tényező állapithatna meg olyan kötelezettségeket, a melyek minket terhelnek. Mikor ez a kormány elvállalta positióját, a fejedelemmel bizonyos megállapodásra jutott. Főrendiházi napló. 1906—1911. II. kötet. A fejedelem a quota tekintetében biztosítékokat nem nyújthatott. Prónay Dezső báró: De igen, mert ő dönt, ha nincs megegyezés! Wekerle Sándor ministerelnök : Bocsánatot kérek, méltóságos báró ur, igen sajátszerűnek tartanám, ha a fejedelem döntési jogát ugy interpretálnék, hogy az absolut jog. A fejedelem dönt a kormánynak kötelezettsége mellett. Hiszen mi alkotmányos életet élünk és az nem megy, hogy én azzal takarózhassam, hogy a fejedelem döntött a quota felett. Én azért felelős vagyok és csak addig maradhatok helyemen, mig a quotaemelés, a melyet ő Felsége megállapít, az én meggyőződésemmel is megegyezik, így tehát minden alkotmányos fogalom szerint az, hogy ő Felségét illeti a döntés joga, a kormányoknak kölcsönös positióját nem változtathatja meg. 0 Felsége nem vállalhat kötelezettséget. Megköszönném én azt, ha ő Felsége kötelezettséget vállalna egy alakuló osztrák kormánynyal szemben arra, hogy a quotát ennyiben meg ennyiben fogja megállapítani. Hiszen ez halomradöntése lenne az egész alkotmányosságnak ! Nem volt tehát baj, hanem még azon nehéz viszonyok között is az alkotmányos szempontoknak honorálása és megóvása volt az, hogy a quota r

ezen egyezmény keretébe be nem vonatott. És mert az ezen egyezmény keretébe be nem vonatott és alkotmányos fogalmak szerint be sem vonathatott, ez tartotta fenn számunkra a szabad kezet és tette kötelességünkké, hogy az adott viszonyok között, azoknak mérlegelése utján, legjobb meggyőződésünk szerint menjünk el addig a határig, a melyet ha terhesnek is, de még elviselhetőnek, és elviselhetőségénél fogva mint ellenértéket mégis igazoltnak tartunk arra nézve, hogy az egész megegyezést létesítsük. Ezen indokoknál fogva kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak az előterjesztett javaslatot elfogadni. Elnök: A tanácskozás be van fejezve. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni ? (Elfogadjak!) Ha igen, akkor átalánosságban a részletes tárgyalás alajjjául elfogadottnak jelentem ki, Következik a részletes tárgyalás. Csekonics Sándor gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—6. §-ait, a melyek észrevétel nélkül el fogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, a kik azt végszerkezetében elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) E szerint a törvényjavaslatot végszerkezetében is elfogadottnak jelentem ki. Erről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló törvény6