Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-27

1906-1911 A FŐRENDIHÁZ XXVII. ÜLÉSE 1907 deczember 11-én, szerdán, Dessevvífy Aurél gróf elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az igazoló-bizottság jelentése a főrendek jegyzékének folytatólagos kiigazítása tárgyában. — Az 1908. év első hat hónapjára vonatkozó indemnításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A Miskolcz városnak törvényhozási joggal való felruházásáról szóló törvényjavaslat, — az 1891 : XXXIII. t.-cz. hatályon kivül helyezéséről szóló törvényjavaslat, — az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdijviszonyainak szabályozásáról, — a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről, — és a hatásköri bíróságról szóló törvényjavaslatok tárgyalása. — Eskütétel. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor és Darányi Ignácz miniszterek, Hadik János gr. államtitkár és Némethu Károly miniszteri tanácsos. (Az ülés d. e. 11 óra 20 pereskor kezdődik.) Elnök : Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére Hertelendy Ferencz jegyző urat, a szólni kívánók felhívására Vigyázó Ferencz gróf jegyző urat kérem fel. Méltóságos főrendek ! Legutóbbi üléseink egyikén volt szerencsém megemlékezni arról az örvendetes fordulatról, a mely ő Felségének heteken át tartó betegségében beállott és mely reményt nyújtott szeretett királyunk mielőbbi teljes felgyógyulására. Ez a biztató remény azóta örvendetes valósággá vált. Ismerve a méltóságos főrendek érzelmeit, bátor voltam utólagos hozzájárulásuk biztos reményében feliratilag tolmácsolni a főrendiház legőszintébb örömét és hódolatteljes szerencséid vánatait ő Felsége előtt szerencsés felgyógyulása alkalmából s e feliratot a ministerelnök ur utján ő Felsége elé terjesztettem. Kérem éhez utólag a méltóságos főrendek hozzájárulását, illetőleg eljárásomnak jóváhagyó tudomásul vételét. (Helyeslés.) Ha éhez méltóztatnak hozzájárulni, akkor ilyen alakban mondom ki a határozatot. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek ! A művelt és szabadságszerető alkotmányos nemzeteket egymáshoz fűző testvéries együttérzés teszi kötelességemmé, hogy megemlékezzem a méltóságos főrendek előtt arról a veszteségről, a mely a svéd nemzetet fenkölt lelkű királyának, II. Oszkárnak elhunytával érte. Indítványozom, hogy a főrendiház is fejezze ki ez alkalommal részvétét a svéd nemzet iránt és hatalmazza fel az elnökséget, hogy ezt a svéd törvényhozás felsőházával közölje. (Helyeslés.) Ha indítványomat méltóztatnak elfogadni, ezt határozatilag kimondom és az elnökség ilyen értelemben fog eljárni. Mély fájdalommal jelentem be a méltóságos főrendeknek két kiváló és nagyérdemű tagtársunknak e napokban bekövetkezett halálát. Múlt hó 28-án hunyt el rövid szenvedés után nárai Szabó Miklós nyugalmazott curiai elnök, e háznak előbb hivatali állásánál fogva, utóbb nyugalomba vonulása után ő Felsége által élethossziglan kinevezett tagja, a ki ezen országgyűlés megnyitásánál a korelnök! tisztet is ellátta. Hosszú és érdemekben gazdag közpályája zárult le elhunytával s e hosszú pályán ugy szeplőtlen egyéni jellemével, mint a közügy szolgálatában szerzett kiváló érdemeivel egyaránt nagy és szép emléket biztosított magának. Több, mint fél századon át működött a magyar igazságszolgáltatás körében, előbb mint ügyvéd, később mint közhivatalnok és főként az alkotmányos korszak kezdetétől fogva olyan vezető állásokban/a melyek kiváló tehetségeinek és puritán jellemének érvényesülésére fényes tért nyitottak. 1867-ben az "igazságügyminiszterium államtitkárává neveztet-