Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.
Ülésnapok - 1906-14
A főrendiház XIV. ülése. 125 tualis koromban folyton figyelmeztettek, hogy a felső vármegyékben, a tót népnél nagyon nagy az elkeseredés, mert az állami iskolában, a mint ők mondják, még a miatyánk]ukat sem tanulják anyanyelvükön. Méltóságos főrendek! Az erős nemzeti állam kialakítása a mi érdekünk. Mi akarjuk, hogy minden nemzetiség magyar honpolgár, lelkes hazafi legyen, hogy tanulja meg a magyar nyelvet, de kérem a méltóságos főrendeket, óvakodjunk az elkeseredést főleg a vallási sérelmek révén belevinni a nép szivébe. A culturának mindig igazságosnak kell lennie, mert hisz az igazság egyik lelke, szelleme a magas culturának. És ha mi a mellett vagyunk, hogy a magyar magyarul, a lengyel lengyelül mondja el miatyánkját, engedjük meg a tót népnek is, hogy gyermeke a maga nyelvén mondja el miatyánkját Ennek révén én azt kérem, hogy a vallásoktatás tótul történjék az illető népiskolában. Még egy nagy érdek lebeg szemem előtt, t. i. az, hogy akadályozzuk meg az élet egész vonalán mindazokat a törekvéseket, a melyek a népiskola áldásait lerontják. E részben figyelmeztetem a nagyméltóságú ministerelnök urat arra a nagy kihágásra, a mely falukon ugyszólván"vasárnapról vasáru ajjra történik : a gyermekek vasárnapi korcsmázásáxa. Mennyi sok panaszt hall az ember mindenfelől, hogy ez által a népiskola jó törekvéseit mintegy gyökerűkben kikezdik. Méltóságos főrendek ! Nem lehet ezt rábizni sem a biróra, sem a jegyzőre ; ezt a tilalmat ki kell függeszteni a korcsmákban és a csendőrség felügyeletére bizni. Hogyha az ez ellen vétő korcsmárost megbírságolják 60—80 forint erejéig, biztosítom a méltóságos főrendeket, hogy az. maga fog gondoskodni arról, hogy többé egyetlen egy gj^ermek se mulasson a korcsmában. Ezeket akartam a méltóságos főrendek és a nagyméltóságú minister ur figyelmébe ajánlani. Iparkodjunk eloszlatni a félreértések árnyékait, némítsuk el a ]3anaszokat, a mennyire tőlünk függ, hogy azután kezet fogjon család, iskola, pap, tanitó, állam, egyház, hogy előremozditsuk szerencsésen magyar történeti nemzeti culturánkat. A költségvetési tételt elfogadom. Rudnyánszky József báró jegyző: Haller Károly ! Haller Károly: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A nemzetiségek által fentartott iskolák állapotára vonatkozólag óhajtok megjegyzést tenni. A közoktatásügyi kormány egyik legfontosabb feladatát abban látom, hogy a magyar államnyelv érdekét ugy a népiskolában, mint a középoktatásnál, szóval a közoktatás minden intézményénél megvédje és érvényre juttassa. A nemzetiségek által fentartott iskoláknál e tekintetben sajnálatra méltó fogyatkozást kell tapasztalnunk, mert a magyar nyelv ezek mindegyikénél csak mint alárendelt jelentőségű egyik tantárgy részesül némi figyelemben. A nemzetiségek egyenjogúsága tárgyában alkotott 1868 : XLIV. t.-czikk azt a hibát követte el, hogy az egyházközségeknek megadta azt a jogot, hogy az általok fentartott nemzetiségi iskolákban az oktatás nyelvét tetszés szerint, tehát minden megszorítás nélkül állapithassák meg. Ennek következménye lett az, hogy az ilyen iskolákból kikerült ifjak az állam nyelvét alig értették, legfeljebb azok. a kik magyar vidéken lakva, különben is megtanulták. Hogy ez a magyar állameszme tekintélyén jelentékeny csorbát ejt, kitűnik abból is, hogy csak az erdélyi részekben, tehát Magyarországnak alig egyhatod részében csak középiskola tiz van olyan, a melynek oktatási nyelve nem magyar : Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Medgyes, Besztercze, Szószrégen, Szászváros szerepel német oktatási nyelvvel, Brassó, Naszód, Balázsfalva és most keletkezőben egy negyedik Brádon román oktatási nyelvvel, a hol még azt sem kivánják meg, hogy a magyar nyelv tanára jól tudjon magyarul. Osak igy történhetett az, hogy egyik német tannyelvű főgymnasiumban az érettségi vizsgálat alkalmával egyik ifjú elemi iskolai nyelvtanból forditva ezt a mondatot: >>lch werde baden«, igy fordította magyarra: »Én vagyok fürösztendő«. A tanár ezt jónak találta, az akkori rendszer jelen volt hivatalos képviselője elégnek tartotta. Ez a magyar chauvinismus ! Igy nyomja el a magyar a nemzetiségek nyelvét ! Mi nem akadályozzuk idegen ajkú honfitársainkat abban, hogy saját anyanyelvüket a családban, egyházban, iskolában, társaságban, irodalomban szabadon használják; szivesen beszélünk velők az ő nyelvökön is : örvendünk, ha előrehaladnak a művelődésben, sőt erkölcsileg és anyagilag támogatjuk is őket : csak azt kivánjuk meg tőlük, hogy a közös haza nyelvét ők is értsék, hogy magyarul is értsenek és velünk együtt testvériesen magyarul érezzenek. Mert ha az édes anya egyformán szeretett gyermekeivel még a maga ni r elvén sem tud érintkezni, nem fejlődhetik ki közöttök a szeretetnek, a bizalomnak az a köteléke, a mely nélkül a nagy család boldog nem is lehet. A nagy engedékenység, a túlságos liberalismus mellett nyiltan ki kell mondanunk, hogy ujabb időben a nemzetiségek a vakmerőségig törekszenek érvényesülni. A fiumei, a hjytószentmiklósi, a prágai, a mehádiai, a belgrádi találkozásokat nem szabad ám komolyan vennünk, mert mig a teremben a barátság álnoksága téveszti meg a jóhiszemű magyart, azalatt az utczán a magyar állam jelvényeit, a magyar czimert s a magyar nemzeti lobogót megtorlatlanul sárba tiporják. Nem egyszer lehetett hallani a képviselőházban, hogy román nemzet, szerb nemzet, tót nemzet. Ne higyje ám valaki.hogy azok kifelé gravitálnak, hogy valamely szomszéd állambeli fajrokonaikba kivannak beleolvadni. Ök itthon, saját külön területükön, mint külön nemzet kivannak érvényesülni, a mint erre a képviselőházban a legilletékesebb
