Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.
Ülésnapok - 1906-14
118 A főrendiház XIV. ülése, igényeinek és erkölcseinek egyszerűsítését is fel kell vennünk a megoldás kérdései közé. És itten jutok arra a pontra, a melyet a méltóságos gróf ur igen helyesen mint socialpolitikánknak az egész vonalra kiterjedését tünteti fel. Nagyon helyes az a törekvés, az is fog vezérelni bennünket, hogy ne egyoldalúkig, hivatalnoki pályára, állami alkalmazásra, hanem az életnek neveljük az ifjúságot, hogy az ne a hivatalnoki pályákra, hanem a gazdasági, szellemi, culturális tevékenység terére igyekezzék terelődni, kenyerét ott megkeresni. A socialpolitikának azt az igazságát, a mely vonatkozik az alsó néposztályokra, a mely vonatkozik különösen a munkásosztályra, itt is akarjuk érvényesíteni. Itt is a haladó kor követelményeinek teszünk eleget, annyiban, . a mennyiben a munkának egyenértékét, a munkának kellő honorálását az egész vonalon biztositani akarjuk. De azután ezen méltányos és jogos igények kielégítésén tul visszautasítunk minden olyan törekvést, a mely jogosultsággal nem bír, a mely nem áldásosán, hanem rombolólag hat. Az ily törekvéseket nemcsak eljárásunkban esetről esetre, hanem intézményszerűen is, akár az egyleti és gyülekezési jog terén, akár a sajtó terén jelentkeznek a visszaélések, igenis, korlátozni, megszüntetni kívánjuk. A gazdasági politika terén ő méltóságának azt a tételét, hogy elsősorban ezen országnak agricultur igényeit kell megóvnunk, azokat érvényre juttatnunk, én elismerem. De talán abban a tekintetben lesz differentia közöttünk, hogy nem mint másodrendű és azután következő feladatot, hanem immár mint sürgős és el nem odázható feladatot tüntetem fel a többi gazdasági ágak emelését is. Egyidejűleg kell azt tenni; nem lehet itt differentia, nem lehet az egymásutánban sem eltérés, itt sürgős és azonnali tevékenységre van szükség. Csak nagy vonásokban vagyok bátor feltüntetni a nemzeti productiót; megengedem, hogy a számarányok nem állnak meg teljes pontossággal, mert hiszen itt igen nagy differenciákkal szoktunk számítani, de maguknak a különböző gazdasági ágaknak egymáshoz való aránya a productio tekintetében bizonyára áll. Mi Magyarország agricultur jövedelmét ma körülbelül három milliárdra teszszük, ipari jövedelmünk pedig ma, a kisipart is számbavéve, körülbelül két milliárdra tehető, ugy, hogy nem lehet Mag) T arországról azt mondani, hogy tisztán agricultur állam ; az ipar máris olyan jelentékeny tért foglal el, hogy a nemzeti productiónak két ötödét representálja. S hogyha azt nézzük, hogy magából a nemzeti jövedelemből a munkabérekre mi esik, s azt veszszük tekintetbe, hogy a gazdasági munkabérekre eső összeget — bár ez is mindinkább haladó tétel — ma sem tehetjük többre, mint a gazdasági összjövedelmeknek 20 perczentjére — ne méltóztassék egyes intensivebb gazdaságokat venni, mert ott sokkal többet tesz ki, — míg az iparnál általában a munkabérekre a productióból 40 percentet szoktunk számítani: akkor, a midőn a kereseti forrásokat osztályozzuk, az ipart és kereskedelmet mai fejletlen állapotában is mint a nemzeti termelés, foglalkoztatás és ahmentálás teljesen egyenértékű tényezőjét kell felvennünk. S a jövő fejlődésében, a hol arra kell törekednünk, hogy az agricultur érdekeket megóvjuk a nehezebb productio káros következményeitől, hogy képesek legyünk annak a birtokosnak ugyanazt a jövedelmet biztositani, azon terheit kisebbíteni, a melyek nem közszolgáltatásokban, hanem a productio terén fenyegetőleg nehezednek már reá, ezen feladat mellett, éppen ennek megkönnyítése végett kettőzött igyekezettel kell törekednünk arra, hogy a többi gazdasági ágak emelése által is tudjuk az ő termékeinek fogyasztását biztositani, másrészt pedig az ország lakosságát megfelelőleg foglalkoztatni. Én ismétlem, méltóságos főrendek, hogy magukra a bajokra, magukra a megoldási irányokra nézve közöttünk differentia nem lehet. A mint ilyen széles térre kiterjedő kérdésnél talán igen természetes, a megoldás egyes részleteiben differálhatunk, de nem abban a czélban, hogy ha bajainkon akarunk segíteni, nem kicsinyes eszközökkel, nem egy vagy más intézkedésekkel segithetünk, hanem az első dolog az állami közigazgatás terén az egyszerű arányoknak behozatala, a socialpolitika terén a méltányos igények kielégítése, de a tulcsigázott igényeknek kellő mederbe szorítása, a gazdasági politika terén pedig nem kicsinyes eszközökkel, hanem nagyarányú törekvésekkel az egész vonalon és minden gazdasági ágban gazdasági életünket emelni. Azt hiszem, ezen főbb tételekre nézve egyetértünk és ez alapon elfogadásra ajánlom a költségvetést. (Elénk helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést: méltóztatnak-e az 1907. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot átaiánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? Kérem azokat, a kik a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni kívánják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom tehát, hogy a főrendiház a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1. szakaszát.) Elnök: Elfogadtatik. Rudnyánszky József báró jegyző" (olvassa a törvényjavaslat 2. %-át) : A. Rendes kiadások. I. Fejezet. A királyi udvartartás költségei 11,300.000 korona. Elnök : Elfogadtatik. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa) ; II Fejezet, ö cs. és apóst, királyi Felsége kabinetirodája és a kabinetiroda nyugdijai 177.173 korona. Elnök: Elfogadtatik.
