Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.

Ülésnapok - 1906-14

A főrendiház 5IV, ülése. 115 azokra a socialista eszméket, a Mk azokat befogadni nem akarják. Végül kimondták, hogy a munkások vezessék a munkásokat és ne oly urak, a kik csak politizálnak és csak önző czélokra akarják ezt kihasználni. (Igaz !) Ezzel egyúttal el van döntve a tétel, hogy a tanult és művelt munkás rajong a socialismusért. Különösen az angol példa egészen világosan dönti ezt el. A műveltséggel a nép felvilágosodása is jár, ez pedig nem kedvez az üzleti socialismusnak. Helyes volt tehát Eszterházy Móricz grófnak a Széchenyi-lakomán mondott pohárköszöntőjében az utalás Széchenyi tanítására, hogy a műveletlenség és szegénység az ország legnagyobb ellensége, sőt félelmes, mert szolgaságba hajt. A cultura, karöltve a helyes socialpolitikával, nálunk is megteremti a társadalmi békét és visszaadja a sokat izgatott munkásnépnek nyugalmát, önmagához és a felsőbb osztályokhoz való bizalmát, hazaszeretetét, vallásosságát. Ezek a kutforrások azonban nálunk zavarosak és azért reformálásra szorulnak. Nagy zajt csaptak a sajtószabadság korlátozásának a gondolatára azok, a kik a szabad gondolkodás béklyóiba akarják szorítani a tudomány szabadságát, hirdetvén egyedüli üdvözítő voltukat. Nem a szabadság, méltóságos főrendek, de a szabadság helyes használata teszi nemessé a nemzeteket és a nemzetekben azok sajtószabadságát. Én törhétlen hive vagyok a sajtószabadságnak egészen addig a küszöbig, a melynek átlépésével már kezdődik a nemzeti társadalom pilléreinek őrült bontogatása. Hol van az az állani, mutassák meg nekem, a mely a sajtószabadság czége alatt folyton kést enged döfni magának az államnak a szivébe ? Hol van az az állam, mutassák meg nekem, a mely megengedi, hogy elszakasztják a nemzeti társadalmat, hogy az éppen a szabadság keze alatt és az által veszszen el, a miért ezer éven át vérzett ? Az a sajtó, a mely nem tud a szabadságával élni, hasonló ahhoz a rablánczárói megszabadult szabadsághőshöz, a ki mámorában azt az anyát döfi szivén, a ki szülte, a Id beczézgette és a ki leoldotta rablánczait. Hiszen szerte hirdetik, hogy az az igazi szabadgondolkodó, a kinek semmiféle meggyőződése nincs. A meggyőződés nélkül való sajtószabadság pedig nem sajtószabadság, hanem hazugság. A kinövések lenyesését magának a tisztességes sajtónak közreműködésétől kell várnunk és követelnünk. De a társadalom is segítsen, mert ha a társadalom ennek nem lesz segítségére, akkor a kérdést nem lehet jól megoldani. A munkások gondolkozásának, érzelmeinek átváltozását nem szabad kizárólag a korszellem változásától várni, azt üdvös socialpolitikai reformokkal kell létesíteni. Áttérve már most alkotmányunk gazdaságpolitikai biztosítékaira, ezek közt elsősorban a kivándorlás csökkentésére kell gondolnunk. A kivándorlás kérdésében, méltóságos főredek, az én álláspontom ismeretes, de mégis szükségesnek tartom azt igen röviden hangsúlyozni, mert mindig félreértésekre ad alkalmat. A kivándorlást erőszakkal meggátolni nem lehet, de nem is szabad, és nem is okos. De viszont az államnak a kivándorlást mesterségesen elősegítenie, hacsak kereskedelmi összeköttetést nem létesít vagy nem colonisál, nem szabad. Az államhatalomnak kötelessége mindazokat a könnyítéseket, melyek a kivándorlást elősegítik, megszüntetnie, különösen pedig nem engedni meg azt, hogy fehér rabszolgakereskedés váljék belőle. A ki katonakötelezettségének vagy szerződésének nem tett eleget, útlevelet ne nyerhessen. Méltóságos uraim, ez a pont olyan, hogy kénytelen vagyok kimondani, hogy ennek a liberalismushoz semmi köze. Ez sokkal komolyabb, itt a mi fajunk fentartásáról van szó. De a kivándorlásnak azon inditó okait is meg kell szüntetni, melyek részben a kivándorlást okozzák és ez az, hog}^ érezze magát itt mindenki jól és akkor a gazdagodási vágy daczára nem fognak annyian kivándorolni. Továbbá az, a ki Id akar menni és a kinek ahhoz joga van, ne zsaroltassák attól a pillanattól fogva, hogy szándékát kijelenti, addig a perczig, mig az amerikai földre rá nem lép. Az állam és a társadalom vegye a kezébe az ügyet és ellenőrizze azt. Ugy tudom, hogy Olaszországban van egy bank, a mely chequet ad a kivándorlónak ugy, hogy az nem kénytelen készpénzt vinni és ezzel sokkal kevesebb visszaélés követhető el. Ha pedig a kivándorló vissza akar jönni, könnyítsük meg neki és fogadjuk tárt karokkal, Ugy tudom, hogy a visszatelepítés kérdése a föld mivelésügyi ministerium tárgyalási anyagát képezi, a mit csak örömmel vehetünk turnodásul. De gondoskodjunk azután, ha visszajött, arról, hogy jobban érezze magát, mint a kivándorlás előtt, Ez csak ugy lesz lehető, ha jó és olcsó igazságszolgáltatásról gondoskodunk ós ha jó lesz az administratio. Az administratio nálunk, tisztelet a kivételnek, ázsiai. Tiz közül, a Idtől kérdezi az ember, miért megy ki, három bizonyosan azt feleli, mert itthon nem kapok igazságot. A másik, a mivel még sokat megmenthetünk : egészséges birtokpolitika. Nemzeti birtokpolitikánk nem lehet más, mint a mit Károlyi Sándor gróf egy tételben fejezett ki: a magyar föld legyen a magyaroké. Ez jelöli meg a parcellázás irányát is. Nyilt titok, hogy a speculatio a parcellázást lesi, mert igen jó forrásnak találja. A speculatio csak azt lesi, hogy a parasztnak szabadon rendelkező földje egyen, birtokánál ott lesz az ő szelleme azonnal. Felhasználja a mi népünk számitani nem tudását, könnyelműségét és nagyzási hóbortját. Ha Württemberg és Bajorország törvény által tudja megvédeni népét a parcellázási uzsora ellen, az úgynevezett Gütersehlächterei ellen, miért ne tehetnők ezt mi is % Ha ellenkezik a szabadsággal, akkor meg kell azt gondolni, hogy mi jobb : egészen elpusztulni, vagy segíteni, a hol lőhet. A parcellázást tehát szabályozni kell és addig inkább előnyös apró bérleteket adni a népnek, hogy szok15*