Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.
Ülésnapok - 1905-9
A főrendiház IX iiláse. 78 hozásnak ujabb elnapolása előtt állunk, a főrendiháznak ismét állást kell foglalnia ezzel a tény nyel szemben. Örömmel és megelégedéssel mondhatom, egyetértve oly szövegben állapodtunk meg, a mely azt hiszem, a főrendiháznak még azon elemeit is ki fogja elégíteni, a kik erősebb állásfoglalást kivannak és azokat is meg fogja nyugtatni, a kik még a közel múltban a kormányhoz közelebb állottak, de az eddigi törvénysértésekkel szemben nézetüket már megváltoztatták. A javaslat, a melyet bátor leszek előadni, három részből áll. Az első részben a főrendiház állást foglal az országgyűlésnek ismételt és immár rendszerré vált elnapolása ellen. Sérelmesnek tartja ugyanis, hogy az országgyűlés két háza oly időben napoltatik el, a mikor már többé nem is kétséges, hogy az elmúlt év zárószámadásai nem tárgyalhatók és a költségvetés meg nem állapitható. Míg tehát a régi elnapolások a törvény szellemével nem voltak ugyan összeegyeztethetők, de a, törvény betűjébe nem ütköztek, addig ez az elnapolás már a törvény betűjébe ütközik és pedig az 1867 : X. t.-cz. betűibe. De sérelmesnek tartja a főrendiház az elnapolást, mert a nemzetnek alkotmányos jogai teljesen megsemmisülnek és ez által a nemzet megfosztatik attól, hogy az ország pénzes véráldozata felett önmaga rendelkezzék. Pedig, méltóságos főrendek, a ki ezen kormány után következni fog, az minden oldalon letarolt mezőket fog találni (Igaz! Ugy van!) s az alkotmány épületének és a társadalmi intézmények romjait, illetőleg évtizedek ernyedetlen, kitartó munkája kell, hogy kövesse a mai állapotot, ha a romokot el akarjuk majd távolítani. (Igás ! Ugy van !) De sérelmesnek tartja, méltóságos főrendek, ezt az elnapolást a iőrendiház azért is, Főrendiházi napló. 1905—1910. I. kötet. mert ez megbénítja az állam minden szervének törvényes működését. Ez lesz a javaslatnak első része. A második része logikai következése az elsőnek, a melyben régi álláspontjához híven, a főrendiház bizalmatlanságát fejezi ki a király azon tanácsosaival szemben, a. kik neki e tényt javasolták. Következik azután a javaslat harmadik része. Ez ünnepélyes óvást tenne az ellen, hogy az országgyűlés működését elnapoló királyi leirat mai tudomásul vételéből a, jövőt illetőleg a törvény feltétlen kötelező erejének avagy az országgyűlés jogainak hátrányára bármilyen következtetés vonass ók. Méltóságos főrendelv ! Ha talán többek keble mélyén az az óhaj lappangott volna is, hogy a főrendiház a képviselőház akaratnyilvánítását az óvástótel terén szórói-szóra tegye magáévá, legyen szabad megjegyeznem, hogy a főrendiház ma már nem áll és nem állhat szerves átváltozása folytán is, már alakilag is ugyanazon az állásponton, n melyen e téren 1861-ben állt, hanem kötelességének kell ismernie, hogy esetleg teljesen párhuzamosan nyilvánuló akaratát saját felfogásához és feladatához mérten, a mérséklet ós higgadtság jellegében, saját szófüzésében is, kifejezésre juttassa. A javaslat a következő (Halljuk! Halljuk! Olvassa ) : »Határozati javaslat.* A főrendiház, a mikor ő Felségének az imént felolvasott legkegyelmesebb leiratát hódoló tisztelettel tudomásul veszi, — miután a képviselőházban kihirdetett ujabb legfelsőbb leiratból kétségtelenné vált, hogy az országgyűlés újólagos elnajoolása várható — alkotmányos kötelességének tudatában állást foglal az országgyűlésnek ismételt és immár rendszerré vált elnapolása ellen, mely által a nemzet a törvényhozásban rejlő alkotmányos biztosítékaitól megfosztatik. 10
