Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-6

A főrendiliáz VI. ülése. ^0 kiforgatása sarkaiból. Hanem az alkotmány egy szerves egész, ós mint a hogyan az emberi testnek, mint szerves egésznek, épsége ellen irányuló bármily merénylet az egész embert sérti, épen ugy az alkotmánynak akár csak egy formai kellékében való megsértése is az egószalkotmány ós alkotmányosság megsértése. Ez az egyik tanulság, a melyet menthetünk ebből. A másik és fontos tanulság az, hogy a főrendiháznak augusztus 22-én tartott ülésében felolvastatott az a leirat mely, az országgyűlést feloszlatja ós az országgyűlést feloszlató leirat felolvasása után mit mond a főrendiház? (Olvassa) : f>Felolvastatott továbbá ő császári királyi Felségének Bécsben folyó évi augusztus 21-ón kelt kegyes királyi leirata, mely szerint O Felsége a folyó évi ápril 2-án egybehívott országg3?ülóst feloszlatja. Ez a jegyzőkönyv expositiója, most immár következik a határozat. Azt méltóztatnak gondolni, a határozat az, hog}^ ezen felolvasott leirat kihirdettetett? Nem, ez a határozat a következő {olvassa): ?A főrendek az országgyűlés feloszlatása esetére már folyó hó 21-ón tartott XXL ülósökben egy óvást iktattak a jegyzőkönyvükbe, az elnöknek fenti jelentése után kényteleneknek érezvén magukat az erőhatalomnak engedni, a mondott óváshoz annál szorosabban ragaszkodtak.* Tehát ismétlik az óvást a feloszlatás ellen. Ép ugy nekünk is, ha kihirdettetnék az a királyi leirat, a mely a képviselőházban már ki van hirdetve — ámbár ón nem fogom indítványozni, mert tudom, hogy mi volna ennek eredménye ós indítványomnak sorsa, hanem itt van a tanulság — jogunk van óvást emelni és a kegyelmes királyi leirat felolvasása után hozhatunk, ha akarunk, határozatokat, mert 186 l-ben is hoztunk. Praecedens ez. Ezt a praecedenst a naplóban megörökíteni és a ház ifjabb tagjainak, a kik talán nem találják módját annak, hogy a régi jegyzőkönyvekben kutassanak, emlékezetébe hozni kötelességem E szerint, méltóságos főrendek, az 1861. évi augusztus 22-én tartott ülésben a főrendek a felolvasott és kihirdetett királyi leirattal szemben az előző ülésnek jegyzőkönyvébe iktatott óvásukat fentartják és azon óváshoz annál szorosabban ragaszkodnak. Ezután az ejnök a főrendiház tagjaitól elbúcsúzott. Bocsánatot kérek, hogy igénytelen fölszólalásommal soká vettem igénybe a méltóságos főrendek figyelmét, de ez kötelességem volt. Ha egyebet nem érek is el legalább, felújítottam emlékét annak a időnek, a mely rám nyomta a maga bélyegét eltörölhetetlenül; annak az időnek, a mikor éreztük, hogy a haza, a szabadság, a magyar alkotmány, a magyar nemzet mindenekfelett és mindenekelőtt, a mikor éreztük, hogy habár gyengék vagyunk is, azért mégis elég erősek vagyunk arra, mert erőt ad nekünk a törvény, hogyha erőszakkal, fenyegetéssel előállanak, hogy azzal szembeszálljunk látszólag védtelenül és látszólag tétlenül ós annak a tudatában, hogy talán súlyos szenvedés vár reánk és erre az egész nemzetre, de annak tudatában is, hogy a szenvedéstől félni nem szabad. Ebben megerősít minket a keresztény vallás öntudata, mert a keresztény vallás legmagasztosabb elve az, hogy az ártatlan szenvedésből fakad a megváltás és az üdv. Szenvedőink, ha kell és szenvedjünk ártatlanul, talán üdvösségére lesz ez hazánknak. (Helyeslések ) Széchényi Bertalan gróf jegyző: Hegedűs Sándor! Hegedűs Sándor: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Szerénytelenség lenne tőlem, ha polémiába bocsátkoznám e perczben;