Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

72 Á főrendiház XXXV. ülése. kétszeresen okadatolttá, czélszerüvó, i szükségessé teszik, hogy élvezzük a közös vámterület előnyeit. Hogy ez azután az iparfejlesztési politika feláldozásával járna, azt megint igen nagy tévedés volna feltennünk. Én nem vonom kétségbe, hogy sokkal könnyebb ipart fejleszteni olyan teiületen, a mely védvámokkal veheti körül magát, de nem állitom, hogy ez feltétlenül szükséges. És ha Prónay báró ő méltósága példákat kivan tőlünk, daczára annak, hogy itt példákat talábii igen nehéz, mégis abban a helyzetben vagyok, hogy tudok példákra rámutatni. Skóczia teljesen egyesült Angliával a XVII. század legvégén, a mikor iparnak Skócziában hírehamva sem volt ós ki volt szolgáltatva a már akkor nagyon fejlett angol ipar versenyének ós elnyomó hatásának, de mert a skót fajban meg volt a képesség az iparfejlesz tésre, ma egyes iparágakban a skót ipar talán diadalmaskodik az angol ipar felett Vagy tekintsük Németországot. A német vámunióban külön államoknak egész sorozata volt benne és nézzük meg, vájjon olyan német államokban is, a melvek a vámunió keletkezésekor még mezőgazdasági államok voltak, a melyek ki voltak téve a fejlettebb iparral biró más német államok ipara versenyének, minden vámsorompó, minden vámvédelem nélkül, nem fejlődött e ki azért nagy arányokban az ipar? Nézzük meg, vájjon nyugati Poroszországnak tartományaiban nem fejlődött-e ki egy nagy ipar, daczára annak, hogy a teljesen expansiv, teljesen versenyképes és már akkor teljesen elsőrendű szász ipar minden véd vám nélkül elözönölhette ezeket a maga iparczikkeivel ? Mondom, tehát csak keresnünk kell. találunk példákat erre az iparfejlesztésre is. És ha elismerem is azt, hogy az iparnak ez a fejlesztése a hol t. i. az osztrák ipar versenyétől vámsorompóval nem védhetjük magunkat, talán lassúbb, talán nehezebb, talán több utánjárást igényel, de másfelől legyen szabad megkérdeznem, vájjon nem biztosabb-e, mintha felállítjuk a vámsorompót ós ez által elérünk két dolgot; talán rohamosan, üvegházi módra tenyésztett iparüzemeknek gombamódra való felszaporodását egyrészről, de másrészről az ország fogyasztó nagy közönségének, a gazdáközönsógnek ki számíthatta n crisisbe való döntését is ós akkor kérdem azt, vájjon az uj ipart, a keletkező ipart is nem fogja-e maga után rántani a válságokba és a bajokba ctZ cl mélyreható válság, a melyen a magyar mezőgazdaságnak okvetlenül át kellene mennie, ha könnyelmű fővel a külön vámtarület felállítására határoznék el magunkat ? Én tehát nyugodt lélekkel azt állitom, hogy a közös vámterület fentartását — természetesen megfelelő méltányos feltételek mellett, ez magától értetődik mindig — kívánja, a magyar mezőgazdaság, a meljuiek ez létérdekét képezi, de kívánja nézetem szerint az iparnak jól felfogott érdeke is, mert ezen az utón lassabban,- de biztosabban ós támaszkodva egy fejlődő, erősbödő és fogyasztóképessógében állandóan növekedő magyar mezőgazdaságnak erejére, fog kifejlődhetni itt az ipar, mint egészséges, mint életképes növény, a mely azután, ha talán sok tekintetben kedvezőtlenebb körülmények között élte is át gyermekéveit, bizonyára több ellentállási képességet fog tanúsítani későbbi fejlődésének bárminő erisisei és zivatarai között. Az természetesen hozzátartozik, hogy mindazokat a kérdéseket, a rnetyek a közös vámterület mellett Ausztriával megoldást igényelnek, képesek legyünk nem akként meg-