Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 55 veszedelem felé, hogy csak egy gyermekök legyen; én azt annyira fontosnak tartom, hogy még azt sem átallom kimondani, hogy ha ez az ország és a t kormány a nőtlensógi adóra gondolnak és azt behoznák, én csak helyeselném. Ezelőtt, nem oly rég ideje annak, a mikor meglepett bennünket egy másik kormány azzal, hogy behozta a hadmentességi adót. Akkor elkezdtünk rajta okoskodni, hogy ime, olyan emberek, a kiktől a természet, az isteni gondviselés megtagadta azt, hog3" a véderővel szolgálhassanak, ezért még meg is adóztatnak. És mai nap minden ember, a legutolsó is, azt mondja, hogy szívesen fizet, ha nem kell teljesítenie a vódkötelezettséget. És ha már a védkötelezettség az állam megvédésére nagyfontosságú, hát a családalapítás ós a gyermekek nevelése a haza, a nemzet jövőjére nézve nincsen olyan nagyfontosságú, mint az? Ezen kötelezettség alól az emberek önként vonják ki magokat, a min igen egyszerűen lehetne segíteni, csak ki kellene mondani, hogy a mely korban valaki kikerül a hadmentességi adó alól és ugyanazon korban családot nem alapit, tovább fizeti azt az adót, tekintet nélkül arra, hogy résztvett-e a védkötelezett ségben, vagy nem. Az a törvény készen van, az új intézkedés pedig ugyanazon elveken alapulhat. Ugyanazért én azt hiszem, hogy jövendő intézkedéseinél a- mélyen t. kormány • nak ezt a fontos szempontot nem fogjuk nélkülözni. Azt látom továbbá a költségvetésből, hogy bizony emelkedett országunk kiadása azon a czímen is, hogy új pénzügyi egyességet kötöttünk Horvátországgal és az átalány összeg nagyobb lett. Sokan a kormányt ezért az egyességért kárhoztatták. Én nem kárhoztatom, ámbár nagyon jól ismerem a horvát viszonyokat, tudom, hogy ott sokan vannak olyan egyének, olyan vezetők, olyan pártok, a kik Magyarországnak nemcsak nem jó fiai, de úgy is mondhatnám, nem jóakarói. Mégis a horvátoknak igen nagy, józanabb része feltétlenül tudja, feltótlenül elismeri, hogy az ő jövendője, a maga nemzetiségének biztosítása csak Magyarországgal kapcsolatban érvényesíthető, hogy ellenségei ugyanazok, mint a magyar államé, félnie ugyanazoktól kell, mint a magyar államnak. Azonban vannak egyének, sőt párt is, a mely valósággal magyargyűlölettel van eltelve. Hiszen látjuk, itt nálunk a ház tetején a magyar és a horvát zászló ma is szép egyetértésben megvan a nélkül, hogy akadna e hazában magyar ember, a kinek az ingerültséget okozna, ezzel szemben, ha ott a közös magyar és horvát ügyekben egy zászlót tüzünk ki, mindig akadnak emberek, a kik igyekeznek azt meggyalázni, sőt meg is gyalázzák. Mi ennek az oka? Az, hogy következetesen (lejétől fogva nem ápoltuk ezt a viszonyt úgy a mint azt a törvény kívánta, nem vettük gyakorlatba mindazon jogokat, a melyeket nekünk Horvátország irányában a törvény adott, sőt különösebben nem voltunk figyelemmel olyan törvényekre, a melyeknek érvényesülése ott a mi államunknak határozottan érdekében áll Én csak úgy felemlítem, hogy az 1848 : II. t.-czikk 8 ik §a azt mondja (olvassa): >>() Felsége már kegyelmesen elrendelte, hogy a magyar nyelv a kapcsolt rószekbeli fő- ós minden középiskolákban, mint rendszeresített tudomány tárgyaltassók « A mikor én erre hivatkozom, méltóságos főrendek, emiékezetökbe idézni kívánom azt, hogy Horvátországnak 1868-ik évig nincsenek Magyarországtól külön törvényei, ugyanazon közös törvények vannak csak, mert nem volt horvát ország-