Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXXV. ülése. 37 az országban magában, mint a nemzetközi vonatkozásokban is a magyar királyi czimet semmi más czim el ne homályosítsa, annak föléje ne helyeztessék, hogy a magyar király a külfölddel szemben a nemzetközi viszonylatokban is mindig a magyar korona souverainitását méltó kifejező fényben jelenjék meg. Méltóságos főrendek! Nem akarom én ennek hosszas és bő fejtege tésóvel fárasztani a méltóságos főrendeket, mert hiszen úgy is jól tudom, hogy ennek most a közel jövőben semmi jelentősége sem lesz, hanem ez alkalommal felvetni ezt a kórdóst HclG^^Oll szüli sG^osnok találtam és épen az udvartartási költségeknek felemelése szerintem igen alkalmas volt ennek a kérdésnek a felvetésére. Az .udvarfcartási költségek felemeléséről szóló törvémgavaslat előterjesztését különben pénzügyi okoknál fogva sem tartom most időszerűnek, ennélfogva részint közjogi, részint pénzügyi okoknál fogva a tör vém^javaslatot általánosságban sem fogadom el. Elnök: Kiván-e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni? Ha nem, úgy a vitát berekesztem. Tisza István gróf miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Legyen szabad csak egész röviden kifejezést adnom azon meggyőződésemnek, hogy az a körülmény, miszerint ő Felsége czímeinól, valamint az »osztrák -magyar monarchia*,, vagy ^Ausztria Magyarország elnevezéseknél is az osztrák császári czím a magyar királyi czimet a sorrendben megelőzi, semmi körülmény közt nem szolgáltathat támpontot arra a csakugyan téves feltevésre, mintha ő Felségének osztrák császári koronája és souverainitása bármi tekintetben beárnyékolhatná, magában foglalhatná vagy háttérbe szoríthatná az ő magyar király méltóságát, Szent István koronájának fényét és független közjogi' állását. Én azt hiszem, hogy ilyen következtetést abból valóban felesleges volna levonni ós talán nem is kell tartanunk attól, hogy ilyen következtetés vonassák le. A mi magukat a czímzéseket illeti, a mint igen jól méltóztatnak tudni, ezek mindjárt a 67-iki kiegyezés után egy 1868-ban kelt legfelsőbb kéziratban állapíttattak meg. a melyet akkor az orszá.g közmegnyugvással fogadott el. Én azt gondolom, hogy semmi gyakorlati indok nincs rá, ellenkezőleg, talán nagyon czélszerűtleii és nagyon helytelen dolog volna ezt az, azóta változatlanul követett ós — mondom —• az ország akkori közvéleménye által is helyesléssel fogadott gyakorlatot és praxist bármely irányban is megváltoztatni vagy megbolygatni akarni. Különben kérem a törvényjavaslat elfogadását. Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadják e a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) Felkérem a méltóságos főrendeket, a kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, méltóztassanak helyeikről felemelkedni. (Megtörténik.) Kimondom, hog}^ a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Esterházy János gróf jegyző (olvassa a törvényjavaslat emnét és szakaszait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak) . Elnök: A törvényjavaslat így részleteiben is megállapítva lévén, felkérem a méltóságos főrendeket, a kik a törvényjavaslatot most már harmadszori olvasásban véglegesen elfogadják, méltóztassanak azt fel • állással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben el-