Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-33
XXXIII. IUBSO. 20 A förendihiz az egyes kisgazda úgy vonassák be a közös kezelésbe, hogy fizessen is hozzá, hogy az értékesítés költségeihez is hozzájáruljon, hanem azt az orgánumot kell megteremteni, a mely a bort kiveszi a kezéből, akkor, a mikor még nem adta el, kiveszi szőlő alakjában, a melyre előleget is ad, és ebből egyöntetű nag}" borraennyiségeket állit elő, a melyek értékesítése azután bármikor és bármely országban könnyen lesz elérhető, azon a helyen is, a hol termeitett. A mai termeléssel szemben — és ez, minden szövetkezeti működés mellett is, igy fog maradni a jövőben is — a külföldi kereskedők a, magyar kereskedőkkel olyan kis mennyiségre nézve szóba sem állanak Az, a mi eddig történt, hogy az egyes borok vidékek szerint, az illető termelők nevével ellátva kerültek forgalomba, az mind oly pepecselés, a mely kicsinyben egyesek hiúságát kielégíti, de nagy quantum nélkül, kivált a kisgazdák borai értékesítése tekintetében, egyáltalában semmi eredmény sem lesz elérhető. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az állam esetleg pénzzel is támogassa vagy épen kezdeményezze az ilyen szervezést; sőt a kezdeményezésnek épen az érdekeit egyének részéről kell jönnie és a pénzbeli támogatásra ezeknek a keret kedelmi köröknek nincs is szükségük De a mire feltótlenül szükség van, az az állam szellemi, erkölcsi támogatása, a mely nélkül, fájdalom, nagyon jól tudjuk, hogy nem prosperálhat a kezdeményezés, mert úgy vagyunk vele, hogy a mely irány, a mely rendszer mellett a kezdeményezésre nézve nem nyilatkozik az állam, az már ab ovo óriási nehézséggel küzd a belföldön, és kinn a külföldön. így tehát határozottan állást kell foglalnia az államnak ama másik iránya mellett, a mely már az első naptól fogva azon óriási nehézséggel állott szemben, hogy. itt is, külföldön is azon ellenvetéssel találkozott, hogy az állam nem ezt az irányt támogatja. Fájdalommal látom, hogy e javaslat szerint is az e téren törtónendőknek bizonyos agrárius zamatja van ós bizonyos éle van a kereskedelmi vállalkozással szemben ; ón pedig ezt ezen a téren nemcsak indokolatlannak, hanem határozottan károsnak tartom Mig a másik irány, melyet jeleztem, csak a kívánt eredményre vezethet és azért úgy a földmívelésügyi, mint a kereskedelemügyi miniszter urak ő nagyméltóságainak figyelmébe ajánlom e kérdést és arra kérem* hogy ha a magyar borok nagybani termelését és exportját a lehetőség szerint emelni akarják, erre most elérkezett a tizenkettedik óra; mert ha ez nem történik most meg a túlproductió közeledő beállása előtt, akkor ebből egy országos katastrópha lesz a magyar bortermelésre nézve, ha beállván, váratlanul talál bennünket. Figyelmébe ajánlom tehát a t. kormánynak, hogy videant consules ! Ezeket a megjegyzéseket kívántam a törvényjavaslathoz fűzni. Elnök: Kivan még valaki hozzászólani ? (Nem!) Ha senki nem kivan szólni, a vitát bezárom Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az előttem szólt nagyméltóságú gróf úr a ház előtt fekvő beruházási törvényjavaslatnak épen a vasutakra vonatkozó részére több megjegyzést tett. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy ezekre röviden reflektálhassak. Legelőször is a méltóságos gróf úr felvetette azt az eszmét, hogy azoknak a vasutaknak költségei, a melyek különösen honvédelmi és hadászati szempontból szükségesek ós a melyek építése meglehetősen költséges, ne csak Mag3 r asországot terheljék, hanem az építkezési költségekhez járuljon hozzá az a factor is, a melynek érdekében épültek, tehát ebben az esetben vagy a közös hadügyminisz-
