Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-19

52 A forendiháí! át a vonat, a batáron túl, a horvát lesz a főnyelv, a magyar ós német subsidiarius nyelv; mikor visszajön, a magyar nyelv lesz a főnyelv, a horvát és a német a subsidiarius. Nem hiába mondtam én, hogy fenyegetőleg; nemcsak úgy fenyege­tőleg, hogy óv a veszedelemtől, ha­nem büntetőjogi sanctiója is van má­sodsorban. Ott van a vész-fék. A ki hozzányúl, az kihágást követ el bün­tetés alá esik. Ez is több nyelven van kiírva, igen helyesen. De a ma­gyar állam és a magyar törvény büntető sanctiója ott mindennap tu­domására jut a közönségnek magyar nyelven. így kivánja a dolog termé­szete, és nem ütközik meg rajta senki, nem lát benne senki sem köz­jogi, sem egyéb sérelmet. Mindezeknél fogva, nagyméltó­ságú főrendek, habár sajnos, hogy egyáltalán ez a kérdés vita tárgyát képezi és sajnálom, hogy egyáltalán az útlevélügy rendezéséről a tör­vénybe bele került oly szakasz, mely­nél fogva ily vitára kellett sornak kerülnie, még sem volt, azt hiszem, fölösleges elmondanom azokat, a mi­ket szavazatom indokolására jelez­nem kellett. Ismétlem, hogy első sorban elfő gadom Esterházy János grófnak mó­dositványát, a melynek, azt hiszem, czólja azonos az enyémmel, de abban áz esetben, ha ez nem fogadtatnék el. saját módosításomat ajánlom a méltóságos főrendeknek elfogadásra (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki a 9. §-hoz szólani? Dégenfeld-Sehomburg Pál gr. jegyző: Bánfiy Dezső báró! Bánffy Dezső b.: Nagjmiéltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az állami közösségnek, a magyar állam­nak kifelé való egységének érvénye sülésére való tekintettel nem tudom megváltoztatni nézetemet, a mely­nek tegnap is kifejezést adtam, a melynek értelmében a 9. §. alapján XIX. ülése, kiállítandó útlevelek, mint a magyar állam okiratai, másképen mint ma­gyar nyelven — a nemzetközi vonat­kozásokra tekintettel franczia nyel­ven — ki nem állitandók. Maradok ezen nézetem mellett. Erre vonatko­zólag a 9. §-t illetőleg bátor leszek módositványt is benyújtani, abban az esetben azonban, ha azon módo­sításra nézve, a mely álláspontomhoz hiven csak kizárólag a magyar és a franczia nyelv alkalmazását kivánja érvényre juttatni, ha ezen nézetre nézve eredményt el nem érnék, ter­mészetesen mint közeledést álláspon­tomhoz, mint álláspontomnak leg­alább részben A 7 aló kielégítését elfo­gadom esetleg az Esterházy János gróf, esetleg a Prónay Dezső báró által beadott javaslatokat is. Azok az érvelések, a melyek itt most elhangzottak és a melyek a kérdésre vonatkozólag jogi szempont­ból mondattak, gondolom, kétség kivül igazolják azt, hogy álláspon­tunk akkor, a mikor kifelé a magyar államot egységesen akarjuk képvi­selve látni és csakis egységesen, jo­gosult, helyes jogi alapon nyugvó igazság. Talán mellőzhetném is, mert hi­szen nem is kifogásoltatott, de mint­hogy Prónay Dezső báró már el­mondta, fölemlítem, hogy az útlevelek a király ő Felsége nevében állíttat­nak ki. Ennek igazolására, igenis, bátor vagyok bemutatni egy útleve­let, a mely tényleg igazolja, hogy I Ferencz József, stb. stb Magyar­ország apostoli királya, ő Felsége nevében van kiállítva az útlevél De minthogy ezt az érvet nem kifogá­solták, talán mellőzhetem is De. méltóságos főrendek, nem is az állami tekintetekre, nem is az állami közösségre való hivatkozás­sal akarok még néhány szót e kér­déshez szólani, de akarok szólni azokra a vonatkozásokra, a melyeket nem akart érinteni ez alkalommal Prónay Dezső báró ; értem az érzelmi

Next

/
Thumbnails
Contents