Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

A förendihsMS XVIII. ülése. 39 a mit törvény alapján bir, ne adjon fel semmit. És mivel az ón meggyőződésem szerint az 1868 : XXX. törvényczikk az utlevél-ügy rendezését a magyar törvényhozás körébe utalta és mivel az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint, annak a conceptiója szerint is az útlevelekre nézve a nyelvkérdés szabályozása a törvény keretébe tartozónak el van ismerve, •— ez tény, melyet kótségbevonni nem lehet, — a nyelvkérdést ne szabályozzuk most ugy, hogy azt a magyarság visszaszorításának lehessen méltán minősíteni. Azt hittem, méltóságos főrendek, hogy mindezek elmondandók lesznek a 9. §-nál. De mivel ugy alakulta vita, hogy már az általános tárgyalásnál felmerült e kérdés és mivel megtótetett az az indítvány, hogy a főrendiház általánosságban se fogadja el a törvényjavaslatot, én Bánffy ő nagymóltóságának ezt az indítványát pártolom. (Éljenzés.) Elnök: Kiván-e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólani ? Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Mindenek előtt arra vagyok bátor kérni a méltóságos főrendeket, hogy ennek a kérdésnek a megítélésénél ne az érzelmek hatása alatt alkossa meg ki-ki a maga véleményét, ne is a magyar hazafiúi érzések bensőjében rejlő egyes aspiratiók vagy kívánságok szerint, hanem alkossa meg ki-ki a maga véleményét -— ós azt hiszem, ez a helyes álláspont — azokra a tényleges alapokra helyezkedve, a melyeket nekünk az 1868 : XXX. t.-czikk — a mely nemcsak közönséges törvény, nemcsak közös törvény Horvát- ós Szlavonországokkal, hanem a mely alapszerződést képez, a mint azt a törvény mondj'a : egyezmény' termé • szettel biró alaptörvény — nézetem szerint határozottan meghatároz. És ón erre a törvényre való hivatkozással ós ezen törvény szellemének, igazi értelmének az én szerény tehetségem szerint való helyes odaállitásával igyekszem bizonyítani, hogy az, a mit az előttem szóló nagymóltóságú és méltóságos főrendek részéről hallottam, hogy ebben a tör vónyj avaslatban jogfeladás vagy meghátrálás van vagy hogy ebben az egységes magyar állam csorbája, vagy sértése tártaim áztatnék, nézetem szerint, helytelen feltevések alapján történt állítás, a mely helyt nem állhat. Mielőtt ezt kifejteném, csak párészrevételt akarok tenni nem egészen a dologhoz magához, vagyis a kérdés bensejóhez talán nem tartozó olyan észrevételekre, a miket hallottam az imént Esterházy János gróf főrendiházi tagtól. 0 azt mondja, hogy ez a törvény olyan módon, mintha a képviselőház éberségének kikerülésével törtónt volna,, lett a tör • vényhozás másik házába becsempészve, vagy azon keresztülvive és azon módon jött ide Hát a tisztelt főrendiházi tag ur nyugodt lehet az iránt, hogy a kópviselőházban ülnek elég sokan, a kik nem engednek törvényeket az ő ébersógök kijátszásával becsempészni. Ez a törvény csak úgy ment keresztül a képviselőház minden előkészítő stádiumán, mint valamennyi más törvény. Ez a törvény közöltetett a közvélemény és a nyilvánosság orgánumaiban, az illető bizottságok — nem is egy, de kettő —- ezt a javaslatot tárgyalták, sok hót múlva, mikor a javaslatok megjelentek, tárgyalták sok napon keresztül és mind a két bizottságban gondos mérlegelés tárgyát képezte ez a törvény. És ezekben a bizottságokban — pedig azokban ellenzéki férfiak is ülnek —ennek a javaslatnak ezt a szakaszát senki bírálat vagy megjegyzés tárgj'ává nem tette. A képviselőházban aztán discussío folyt felette. Itt tehát a ház éberségének kikerü-