Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-18

A főrendiház XVIII. ülése. 31 erre is megfelelek. Altalános alkot mányos fogalmak szerint a képviselőház ós a főrendiház között az egy forma czél mellett is hivatásukban mégis különbségek állíttatnak fel. Értem azt, hogy az, a mi a nemzeti talajból származik, a képviselőházban, a melyben móg hatalmasabban kell lüktetniük mindenféle nem zeties érzelmeknek, kifejezésre jutván, megtörténhetik, hogy egyik-másik esetben a legnemesebb impulsustól vezérelve, azokban az első szenvedélyek és meleg fellobbanás hatása alatt alakult törvényekben mégis olyan dolog fordul elő, a melyet épen az állambölcseségnek ós a józan észnek mérsékelnie kell. Azért vannak a méltóságos főrendek második sorban, hogy megfontolva, meggondolva, esetlegesen ilyen dolgokra felhívják megint a képviselők figyelmét és nekik visszaküldve azokat az egyes tételeket, új bölcs elhatározásra kérjék fel őket; de nem megfordítva. Itt pedig megfordítva lenne az eset. A képviselőház határozott. Kereken tagadom, hogy ne lenne annak ugyanaz az érzéke, ne lenne ugyanaz a hazafias lüktetés keblükben, mint mibennünk; és mégis ilyen alakban jött ide a javaslat mihozzánk. Meghajlok ő nagymóltósága hazafiassága előtt, becsülöm felszólalását. De engedje meg, hogy nekem magamnak is fentartsam azt a jogot, hogy egy hajszállal se engedjek a hazafiasságomból semmit. És azért, sajnálatomra, a fővárosnak beadott kérvényét, a melyben e törvényjavaslat 9. §-ával ellentétes törvényjavaslat felvételét kéri, nem fogadhatom el, hanem kérném a méltóságos főrendeket, hogy méltóztassanak az általunk beadott törvényjavaslatot elfogadni, mely első sorban a szükségesnek akar megfelelni, midőn a létező rendetlenséget megszünteti és ezenkívül óvatos, hogy a törvény alkotásához a legkisebb gyanú, a legkisebb félreértés hozzá ne férjen ós igy kérem ón annak elfogadását a mélyen t. főrendektől. (Helyeslés.) Dégenfeld-Schomburg Pál gr. jegyző: Keglevich Gábor gróf! Keglevich Gábor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A midőn szíves figyelmüket igénybe veszem, Ígérem, hogy igen röviden fogom scrupulusahnat, aggodalmaimat elmondani, annál is inkább, mivel az előttem szólók is kifejtet ték ebben a dologban nézeteiket és a mit hozzá mondok, tisztán egyéni szempontból mondom. Jól mondotta az előttem szólott nagyméltóságú főrend, hogy sokféle szemüvegek vannak s e tekintetben az én szemüvegem is máskép ós aggodalmasan lát. Én eleve is elmondom, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, de azzal az elvvel szemben, a mely annak 9-ik g-ában le van téve, tény, hogy scrupulusaim oly nagy mértékben jelentkeznek, hogy annak el nem fogadására késztetnek, mert szerény véleményem szerint ez tényleg törvényellenes ós ez a törvény a mi törvényeinken alapuló jogainkkal is ellenkezik ; annál inkább ellenkezik az igazsággal. És hogy hozzátegyem, individuális nemzeti óhajtásaimmal és törekvéseimmel is ellenkezik. így nagyon természetesen oda concludálök, hogy ezt a 9 §-t ilyen alakban elfogadni képes nem vagyok. Azok az elvek, a. melyek érvényesülni akarnak ebben az uj törvényjavaslatban, az 1868: XXX. törvónyczikkből merittctuek, De ugyanakkor, midőn ennek a törvénynek jól tudjuk történelmi előzményeit, hogy hogyan lett elfogadva akkor, midőn a magyar nemzet ezt a carta biancát, ezt a fehér lapot tényleg átadta Horvátországnak, úgyszólván teljes őszinteségével és igaz voltával adta oda, akkor a magyar nemzet minden utógondolat nélkül, minden — mondjuk — kü-