Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-18
A förendiMz XVlIt üláse. 25 teiben elfogadták, miről a képviselő ház a szokott módon értesíttetni fog. Következik az útlevél-ügyről szóló tör v ényjavaslat tárgyalása. Fel fog olvastatni a bizottsági jelentós Gáll József jegyző (olvassa a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését). Elnök: A jelentés felolvastatván, az általános vitát megnyitom. Kíván e valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólani ? Gáll József jegyző; Bánffy Dezső báró. Bánffy Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Bizonyos tartózkodással szólok, mert nem szeretném, hogy az ezen törvény javaslathoz elmondandókatakár pártpolitikai szempontokból mondottaknak, akár pedig valami czólzatossággal mondottaknak méltóztatnának tekinteni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy sine ira et studio szólok, de szólanom kell, mert aggódva látom, hogy, ha ezen törvényjavaslat törvénynyó emeltetik, a magyar állam egységének érvényesülése kifelé talán örök időre lehetetlenné yan téve. A mint Prónay Dezső báró ő méltósága előbb elmondott beszédében jelezte, hogy üdvözli egy nemzetközi szerződós alkalmával Magyarországnak önálló államként való érvényesülését, úgy gondolom, gondos kodnunk kell mindig és mindenütt, minden alkalommal arról, hogy ama g}^ar állam sonverainitása, egysége úgy, a mint Budapest székesfőváros feliratában is hangsúlyoztatik, kifelé érvényesüljön. Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben egyáltalán aggodalom nem lehet arra nézve, hogy ha az egységes érvényesülést az útlevél kérdésénél is nyelvben ós formában végrehajtjuk, akkor a Horvát-Sziavon-Dalmátországokkal szemben fen álló 1868: XXX. törvényczikkben rendezett ós szabályozott viszony Főrendiházi napló. 190!—190(5. II. kötet. sértetnék. Hiszen nincs itt szó de lege lata, hanem de lege ferenda van szó; és különben is a Horvátországnak biztosított jog, nyelvének használatát illetőleg, kizárólag belügyekre vonatkozólag adatott meg ós már a törvény első szakasza határozottan kimondja, hogy kifelé ugy Ausztriával, mint á külfölddel szemben az 1868: XXX. törvónyczikk alapján megállapított állami közösségnek kell érvényesülnie, és egységesen kell annak jelentkeznie. Méltóságos főrendek ! Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben a leghatározottabb magyar állami szempontra kell, hogy helyezkedjünk, és azt gondolom, hogy ezekre az állami szempontokra helyezkedve, kell, hogy érvényre juttassuk azt, hogy a, külföldre szóló útleveleken a nemzetközi franczia nyelv mellett esak a magyar nyelv jelenhessék meg. A dolognak különben, méltóságos főrendek, története van. (Halljuk!) 1896. február 5-én a képviselőház költségvetési tárgyalásának rendjén Tibád Antal akkori nemzetipárti képviselő úr egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely igy szól: »Utasittatik a belügy mi nister, hogy az útlevél-rendszerről, különös tekintettel a horvát-szlavonországi viszonyokra ós állapotokra, mentől előbb törvényjavaslatot terjeszszen a képviselőház elé.« Tehát már akkor a benyújtott határozati javaslatban, a melyet a képviselőház elfogadott, kifejezésre jutott, hogy tekintettel a horvátszlavonországi viszonyokra ós állapotokra látja szükségét a ház az útlevél-ügy egységes rendezésének. Tibád Antal beszédében mint sérelmet mondja el, hogy az útlevelek — be is mutat egyet, a mely 1893ban kelt — horvát és német, továbbá horvát és franczia szövegüek, a magyar nyelv azonban hiányzik róluk. Ezek az lítlevelek a bán nevében adatnak ki. Nem a magyar állam 4
