Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-29

152 A főrendiház XXIX ülése. tan beteges, kóros jelenségnek tar tom. A legkárhoztatandóbb dolog az, ha mesterségesen ellentóteket idéznek elő ott, a hol az együttes közre működés feltétlenül szükséges volna az ország felvirágzása érdekében. A legveszedelmesebb eljárásnak tar tanára, ha a kormány — úgy a mint néha eddig törtónt — tovább is — bármely okból, legyen az politikai vagy más ok — az egyik irányt támogatná és istápolná a másik rovására, ennek érdekét pedig ignorálná. A harmadik, a politikai téren is kárhoztatom a szabadelvüség szempontjából annak megengedését, hogy egyesek, mások jogait csorbítsák. Hogy itt is lehető rövid legyek, csak jelzem, hogy az obstructio keletkezését és annak lefolyását értem. Anélkül, hogy recriminálnék és a múltról beszélni kívánnék, csak a jövőt illetőleg kifejezem azt, hogy e téren is hiszem és remélem, hogy a kor mány módot fog- találni arra, hogy itt a törvényhozás minden factora saját jogainak gyakorlatában, vagy ha ugy tetszik, kötelességeinek teljesítésében ne gátoltassék senki által sem egyesek, sem más törvényhozási factorok által. Ha azon factorok közül, a kik befolyást gyakorolnak a törvényhozás, illetőleg a parlamentarismus alapján az executiva irányítására is, bármelyik oly eljárást követne vagy követhetne, a minő az utolsó időben történt, ha tehetné ezt a főrendiház, ha tehetnék azt a választók, a kik ha nem is név szerint megnevezett, de mégis tényleg erős factorai a parlamentarismusnak, ha bármily formában, oly értelemben, oly irányban és oly módon gyakorolhatnák jogaikat, hogy azzal az állami gépezetet megakasztják: én volnék az első, a ki akár ezen főrendiházra, akár a választó nagyközönségre nézve azt mondanám, hogy ezt lehetetlenné kell tenni. Harminczhét esztendeje, hogy bátor voltam a magyar képviselőházban azt mondani, hogy oly nehéz eledelnek tartom a parlamentarismust, hogy tanácsos lesz mennél óvatosabban fogyasztani azt, mert gyenge a mi gyomrunk annak megemésztésére. Hosszú idők során át meggyőződtem, hogy igazam volt akkor; gyenge gyomrunkkal mohón fogyasztottuk ezt a nehéz eledelt ós a kórtünetek be is állottak.. A törvényhozás, de még inkább az executiva oly lejtőre jutott, a mely immár veszélyes kezd lenni a közállapotokra nézve minden irányban. Történt az, a mi történik a continens majdnem minden országában, hogy a közérdek mindinkább hát térbe szorul, a pártérdek lassan-lassan önczél lesz, sőt valójában a magánérdek a főczól. A magánérdeknek ezen utóbbi években nálunk is contemplált orgiái közepette azt láttuk, hogy a közérdek teljesen háttérbe szorul és hogy a parlamentarismusban a kiviteli téren is bizonyos megcserélóse történik az oknak ós okozatnak, a czémak és az eszköznek. Hiszen a parlamentarismus lényege az, hogy a nemzet többsége irányítsa választott képviselői által a kormínyt, nem pedig az, hogy a megválasztott képviselők többsége irányítsa azt. Hogy ez a czél elérethessék, szükséges, hogy a nemzet lehetőleg szabadon adhasson kifejezést a választás utján politikai meggyőződósének, de szükséges az is, hogy időlegesen ítéletet mondhasson a felett, hogy vájjon az általa kívánt irányban irányittatnak-e, helyesen képviseltetnek e az ő nézetei az administrátió terén is ? Ennélfogva nem szabad, hogy a törvényhozás bármelyik factora, tehát a népképviselet is, oly jogokkal ruháztassák fel, a melyek egyrészt más törvényhozási factorokat jogaik és kötelességeik teljesítésében akadályoznak, a nemzetet, annak többségét megfosztják azon lehetőségtől, hogy véle-