Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

144 A. főrendiház XXVIII. ülése. dóst: elfogadják-e a méltóságos fő­rendek a törvényjavaslat czímét vál­tozatlanul, igen vagy nem ? (Felkiál­tások : Igen!) Kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek a czímet változatlanul el­fogadják. Következik az első szakasz. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a törvényjavaslat l.,2. és 3. §§-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekkép­pen részleteiben is letárgyaltatott. Kérem már most azon méltóságos főrendeket, a kik a törvényjavasla­tot általánosságban és részleteiben is elfogadják, méltóztassanak azt fel­állással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek tehát a törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben is elfogadták, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az 1904. évben ki­állítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Először a bizottsági jelentés fog felolvastatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a főrendiház közjogi és törvény­kezési bizottságának jelentését az 1904. évi ujonczok megajánlásáról szóló törvényja­vaslat tárgyában). Elnök: Kiván-e valaki általános­ságban a törvényjavaslathoz hozzá­szólni ? Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Ezen törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalása al­kalmul szolgál nekem arra, hogy ő nagymóltósága, a miniszterelnök úr beszédének egy mondatával foglal­kozzam. Ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről azt, hogy feje­delmi jogait az alkotmány szellemé­ben gyakorolja: hypokrisis ez? Ha egy nemzet feltételezi a maga feje­delméről, hogy a midőn évtizedek alatt, hosszú idő áll rendelkezésére, módot és alkalmat ad arra, hogy az * a nemzet a törvényben lefektetett intézményeit tovább fejleszsze: hy­pokrisis az ? Ha egy nemzet feltéte­lezi a maga fejedelméről azt, hogy nemcsak az irott törvényben elősza­bott kötelezettségeket, hanem azt, a mi azok mögött van: az erkölcsi kötelezettségeket is teljesíteni fogja ; ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről azt, hogy ő mindenek fölé helyezi azt, hogy e nemzet min­den intézményét kifejtse saját alkot­mánya szellemében ós azt a nemze­tet nagygyá ós hatalmassá tegye; ha ezt feltételezi egy nemzet a maga fejedelméről: hypokrisis az? És ha egy nemzet harmincz esztendeig vár, mert tudja, hogy máról holnapra az intézményeket átalakítani nem lehet és ha egy nemzet türelmes ós ha egy nemzet háromszáz év szenvedé­sét feledni tudja, mert vár és remél: hypokrisis az? Méltóságos főrendek, ón inkább magamra vonatkoztattam azt a szót; úgy értelmeztem, hogy velem szemben mondta a miniszter­elnök úr azt: »Téged hypokritának tartalak*, mert azt feltételezni sem akartam, hogy egy magyar minisz­terelnök a nemzetről tételezze fel ezt! Tisza István gr. miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltósá­gos főrendek ! Nagyon restelem, hog} 7 még egyszer fel kell szólalnom, de igazán szeretném ezt a kérdést a maga, semmi objectiv alap á'.tal nem indokolható tragicumától megfosz­tani. Ő móltósága egész sorozatát az érdekes kérdéseknek intézi hoz­zám, mindig azzal a mottóval, hogy : »hypokrisis-e az ?« Én igen határo­zottan azt a választ adom e kérdé­sekre, hog} 7 egyik sem az. Hanem másról volt szó: arról, hogy ő mól­tósága úgy állította oda a kérdést, hogy még abban az esetben is, — bár ez neki nem egyéni nézete — ha a közös hadsereg szolgálati ós vezényleti nyelvének megállapitását a magyar nemzet ő Felségére bizta. volna, akkor sem "gyakorolhatná ezt ő Felsége másképen, mint úgy, hogy a magyar szolgálati nyelvet állapítja

Next

/
Thumbnails
Contents