Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

144 A. főrendiház XXVIII. ülése. dóst: elfogadják-e a méltóságos főrendek a törvényjavaslat czímét változatlanul, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen!) Kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek a czímet változatlanul elfogadják. Következik az első szakasz. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a törvényjavaslat l.,2. és 3. §§-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ekképpen részleteiben is letárgyaltatott. Kérem már most azon méltóságos főrendeket, a kik a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadják, méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek tehát a törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben is elfogadták, miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az 1904. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Először a bizottsági jelentés fog felolvastatni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a főrendiház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését az 1904. évi ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában). Elnök: Kiván-e valaki általánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Ezen törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalása alkalmul szolgál nekem arra, hogy ő nagymóltósága, a miniszterelnök úr beszédének egy mondatával foglalkozzam. Ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről azt, hogy fejedelmi jogait az alkotmány szellemében gyakorolja: hypokrisis ez? Ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről, hogy a midőn évtizedek alatt, hosszú idő áll rendelkezésére, módot és alkalmat ad arra, hogy az * a nemzet a törvényben lefektetett intézményeit tovább fejleszsze: hypokrisis az ? Ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről azt, hogy nemcsak az irott törvényben előszabott kötelezettségeket, hanem azt, a mi azok mögött van: az erkölcsi kötelezettségeket is teljesíteni fogja ; ha egy nemzet feltételezi a maga fejedelméről azt, hogy ő mindenek fölé helyezi azt, hogy e nemzet minden intézményét kifejtse saját alkotmánya szellemében ós azt a nemzetet nagygyá ós hatalmassá tegye; ha ezt feltételezi egy nemzet a maga fejedelméről: hypokrisis az? És ha egy nemzet harmincz esztendeig vár, mert tudja, hogy máról holnapra az intézményeket átalakítani nem lehet és ha egy nemzet türelmes ós ha egy nemzet háromszáz év szenvedését feledni tudja, mert vár és remél: hypokrisis az? Méltóságos főrendek, ón inkább magamra vonatkoztattam azt a szót; úgy értelmeztem, hogy velem szemben mondta a miniszterelnök úr azt: »Téged hypokritának tartalak*, mert azt feltételezni sem akartam, hogy egy magyar miniszterelnök a nemzetről tételezze fel ezt! Tisza István gr. miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Nagyon restelem, hog}

7 még egyszer fel kell szólalnom, de igazán szeretném ezt a kérdést a maga, semmi objectiv alap á'.tal nem indokolható tragicumától megfosztani. Ő móltósága egész sorozatát az érdekes kérdéseknek intézi hozzám, mindig azzal a mottóval, hogy : »hypokrisis-e az ?« Én igen határozottan azt a választ adom e kérdésekre, hog}

7 egyik sem az. Hanem másról volt szó: arról, hogy ő móltósága úgy állította oda a kérdést, hogy még abban az esetben is, — bár ez neki nem egyéni nézete — ha a közös hadsereg szolgálati ós vezényleti nyelvének megállapitását a magyar nemzet ő Felségére bizta. volna, akkor sem "gyakorolhatná ezt ő Felsége másképen, mint úgy, hogy a magyar szolgálati nyelvet állapítja