Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

A főrendiház XXVIII. ülése, 137 gyón kis súlylyal eshetik a mérlegbe annak az úrnak egyéni nézete, szem­ben a tényeknek egész hosszú soro­zatával, a melyeket felsorolni nem kívánok, de a melyek élnek mind­nyájunk emlékezetében ós a melyek constatáljákazt, hogy Magyarország­nak 1867 óta összes közélete, egész fejlődése, kizárólag a magyar facto­roknak erőviszonyai alapján, politikai törekvésük szerint és támogatásuk mellett irányittatott és vitetett ke­resztül. Azt mondja ő méltósága, hogy mi magyarok is azt hisszük, hogy vezetünk, pedig vezettetünk. Hát ebben a felfogásban, fájdalom, Ma­gyarországon nincsen isolálva, de ebben a felfogásban azután azok a magyarok, a kik ezen a nézeten vannak, az országban valóban isolál­tan állanak. Mert ellenkezőleg kér­dezze meg ő méltósága azokat a tényezőket odaát, a kik még min­dig nehezen tudnak a viszonyok megváltozásába belenyugodni és kér dezze meg ő móltósága mindazo­kat, a kik e monarchián kivül a magyar nemzet iránt sympatiával vagy antipatiával eltelve nincsenek, de érdekkel és figyelemmel kisérték az eseményeknek itteni folyamát és azt hiszem, csak egy választ kap­hatna erre a kérdezősködésre, tudni­illik azt, hogy abban a nagy hord­erejű világtörténeti fordulatban, mely 1867-ben Magyarországon és Ausz­triában beállott és mindabban, a mi azóta bekövetkezett, az osztrák­magyar monarchia nemzetközi állá­sának és nemzetközi erejének azon megifjodásában, a mi azóta igazolva lett, a szövetségeknek, az európai béke fentartására irányuló külpoliti­kai rendszereknek azon complexu­mában, melyet örömmel és megnyug­vással láthatunk ma már, mint megszilárdult tényezőit az európai békének, mindezekben a. tévézőkben mint döntő fontosságú momentum a magyar nemzetnek és a magyar Főrendiházi napló. 1901 — 1906. II. kötet. nemzetet vezető államférfiaknak fel­fogása, egyéni nézete és elvei érvé­nyesültek. (Helyeslés bal felől.) Magyar politika volt az, mely az 1867-et keresztülvitte és a magyar nemzet érdekeinek teljesen megfelelő, magyar emberek által képviselt és magyar felfogás által saturált politika volt az is, mely mindazon külügyi bonyo­dalmakon keresztül, a melyek 1867­től a mai napig lezajlottak, Magyar­országnak és az osztrák-magyar monarchiának nemzetközi politikáját irányozta és vezette. Saját magun­kat kicsinyeljük le, saját magunk hunyunk szemet azon tények előtt, melyek evidensek az egész világ előtt, ha ezeket a ma már törté­neti igazságokat letagadni akarnók. (Helyeslés balfdol.) És azután engedje meg ő méltó­sága, de nagyon határozottan tilta­koznom kell az ellen a teljesen igaztalan vád ellen, a melylyel a szabadelvű pártot ós a kormányt illette, mely szerint mi ma már nem is a 67-iki kiegyezést, hanem ennek a kiegyezésnek Bécsben adott ma gyarázatát képviseljük. Szerettem volna legalább csak egy érvet hal­lani ezen súlyos vád mellett. Saj­nálatomra nem hallottam, de bizto­síthatom ő méltóságát, hogy vala­hányszor azzal a kísérlettel találkozni fogok, hogy ezt a vádat érvekkel is támogassák, azt hiszem, abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy bebizonyíthatom, hogy igenis mi vagyunk azok, a kik a szónak igaz értelmében és a 67-iki mű igazi szel­lemének megfel előleg védjük, tartjuk fenn és ápoljuk tovább ezt az alapot, mint a magyar nemzet jövendő nagyságának egyedüli biztosítékát ós védjük azt most oly megtámadá­sok ellen, a melyek, mint igen helye­sen kiemeltetett, megkerülni kívánják positiónkat az által, hogy belema­gyaráznak az 1867-iki alapba oly dolgokat, a melyekről 37 esztendőn keresztül senki soha nem is álmodott, 18

Next

/
Thumbnails
Contents