Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-28
A főrendiház XXVIII. ülése, 137 gyón kis súlylyal eshetik a mérlegbe annak az úrnak egyéni nézete, szemben a tényeknek egész hosszú sorozatával, a melyeket felsorolni nem kívánok, de a melyek élnek mindnyájunk emlékezetében ós a melyek constatáljákazt, hogy Magyarországnak 1867 óta összes közélete, egész fejlődése, kizárólag a magyar factoroknak erőviszonyai alapján, politikai törekvésük szerint és támogatásuk mellett irányittatott és vitetett keresztül. Azt mondja ő méltósága, hogy mi magyarok is azt hisszük, hogy vezetünk, pedig vezettetünk. Hát ebben a felfogásban, fájdalom, Magyarországon nincsen isolálva, de ebben a felfogásban azután azok a magyarok, a kik ezen a nézeten vannak, az országban valóban isoláltan állanak. Mert ellenkezőleg kérdezze meg ő méltósága azokat a tényezőket odaát, a kik még mindig nehezen tudnak a viszonyok megváltozásába belenyugodni és kér dezze meg ő móltósága mindazokat, a kik e monarchián kivül a magyar nemzet iránt sympatiával vagy antipatiával eltelve nincsenek, de érdekkel és figyelemmel kisérték az eseményeknek itteni folyamát és azt hiszem, csak egy választ kaphatna erre a kérdezősködésre, tudniillik azt, hogy abban a nagy horderejű világtörténeti fordulatban, mely 1867-ben Magyarországon és Ausztriában beállott és mindabban, a mi azóta bekövetkezett, az osztrákmagyar monarchia nemzetközi állásának és nemzetközi erejének azon megifjodásában, a mi azóta igazolva lett, a szövetségeknek, az európai béke fentartására irányuló külpolitikai rendszereknek azon complexumában, melyet örömmel és megnyugvással láthatunk ma már, mint megszilárdult tényezőit az európai békének, mindezekben a. tévézőkben mint döntő fontosságú momentum a magyar nemzetnek és a magyar Főrendiházi napló. 1901 — 1906. II. kötet. nemzetet vezető államférfiaknak felfogása, egyéni nézete és elvei érvényesültek. (Helyeslés bal felől.) Magyar politika volt az, mely az 1867-et keresztülvitte és a magyar nemzet érdekeinek teljesen megfelelő, magyar emberek által képviselt és magyar felfogás által saturált politika volt az is, mely mindazon külügyi bonyodalmakon keresztül, a melyek 1867től a mai napig lezajlottak, Magyarországnak és az osztrák-magyar monarchiának nemzetközi politikáját irányozta és vezette. Saját magunkat kicsinyeljük le, saját magunk hunyunk szemet azon tények előtt, melyek evidensek az egész világ előtt, ha ezeket a ma már történeti igazságokat letagadni akarnók. (Helyeslés balfdol.) És azután engedje meg ő méltósága, de nagyon határozottan tiltakoznom kell az ellen a teljesen igaztalan vád ellen, a melylyel a szabadelvű pártot ós a kormányt illette, mely szerint mi ma már nem is a 67-iki kiegyezést, hanem ennek a kiegyezésnek Bécsben adott ma gyarázatát képviseljük. Szerettem volna legalább csak egy érvet hallani ezen súlyos vád mellett. Sajnálatomra nem hallottam, de biztosíthatom ő méltóságát, hogy valahányszor azzal a kísérlettel találkozni fogok, hogy ezt a vádat érvekkel is támogassák, azt hiszem, abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy bebizonyíthatom, hogy igenis mi vagyunk azok, a kik a szónak igaz értelmében és a 67-iki mű igazi szellemének megfel előleg védjük, tartjuk fenn és ápoljuk tovább ezt az alapot, mint a magyar nemzet jövendő nagyságának egyedüli biztosítékát ós védjük azt most oly megtámadások ellen, a melyek, mint igen helyesen kiemeltetett, megkerülni kívánják positiónkat az által, hogy belemagyaráznak az 1867-iki alapba oly dolgokat, a melyekről 37 esztendőn keresztül senki soha nem is álmodott, 18