Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-28

128 A főrendiház XXVIII. ülése. köti, hanem tórjyek mutatják ós jelzik az utat, a melyet a liberális párt követ. Már mindjárt elején láttam, azt, hogy a katolicísmussal és elsősorban a római katolikus anyaszentegyházzal bizonyos kérdésekben határozott ellentétbe helyezkedik. Hiszen, kérem, mindjárt az első aerában a kereszt ellen folyt a csata. Tisza István gr. ministerelnök: Hol? Zichy Nándor gr.: Az iskolából kidobták a kereszteket, a törvényszéki termekből kivitték a kereszteket. Ezeket az intézkedéseket oly tekinteteknek tulajdonították, a melyek a tanulóknak ós a bíróságok előtt állóknak vallási meggyőződésére vonatkoztak Tovább fejlődtek az események. Felmerült az elkeresztelési vita, a keresztelésekre vonatkozó rendelet. Egy régi törvény, a melynek magyarázata évtizedeken át más volt, egyszerre újabb magyarázat tárgyává tétetett és előkészítette az e körül folyt vita az u. n. egjdiázpolitikai törvénykezést. Az egyházpolitikai törvénykezés pedig a mi vallásos meggyőződésünkkel, legalább az enyémmel, ellentétben a házassági jogot az állam kizárólagos intézkedésének tárgyai közé foglalta, holott annak előtte a különböző vallásuaknak felfogása és egyházunknak, a római katholikus egyháznak törvényeiéire nézve igen határozott és lelkiismeretileg kötelező szabályokat irnak elő. Nem az a különbsége hogy ezeket a szabábyokat mi meg nem tarthatnék ; a baj abban rejlik, hogy az egyházjog az állami joggal ellentétbe helyeztetett és hogy a lelkiismeretek ez által felháborittattak, ós ha az a felháboritás meg is szűnik, akkor mégis a hiterkölcsi alap megrendittetik a közönségben. Ehhez sorakoztak a többi egyházpolitikai törvények, és ezek végső pontjakónt a felekezetnélküliség. A civilisatio általában, a magyar polgáriasodás különösen a magyar királyság kiválólag keresztény, hogy ne mondjam, katholikus alapon fejlődött. Ezzel az egész fejlődéssel ellentótben látjuk a felekezetnélküli államot, a vallás iránti indifferentismust, a felekezetnélkülisóget. Nem hivatkozom itt olyanokra, a miket mindenki a saját elméje és meggyőződése szerint kifejthet. Rám nézve az egyházi felfogás a kötelező ós az alap, ós ahhoz képest alakult az én hitem ós eszem szerinti meggyőződésem, hogy valláserkölcsi alap nélkül minden szilárd alapot nélkülöz életünk, magánéletünk, közéletünk és állami életünk is. És ezen szerintem örökké sajnálatos törvényhozás még igen sok gyászos következményt vont maga után. Altalános az a felfogás, hogy a lélekre fegyverrel hatni nem lehet, hogy a meggyőződéseket erővel elnyomni nem lehet, és mégis annak a mozgalomnak, a mely a katolicisnlus sok részben kétségbe vont jogainak megvédésére megalakult, annak a mozgalomnak erővel és erőszakos hatalommal való elnyomására törekedtek, elnyomására minden irányban ós kivált a politikai jogok gyakorlatában. Kivételes törvény hozatott a katholikus papságra vonatkozólag. A választásoknál minden szabad volt a katholikus mozgalom ellen; katonai erővel fékeztettek a választók; a választás szabadsága alapjában meg lőn támadva. A jogegyenlőség a katholikusoknál a tanügy terén folytonosan tagadásba vétetett. A katholikus vagyon katholicitása világos, határozott elismerésben nem részesül, ellenmondásban a dolgoknak lényegével, mert az apostoli király apostoli jogánál fogva intézi ezeket és ezeknek katholicitása telekkönyveinkben nem érvényesülhet. íme a helyzet. És mi lőn a választási szabadság megtámadásának eredménye ? Egy közfelháborodás nemcsak a katholikusok közt, hanem