Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-27
122 A főrendiház XXVH. ülése. zés nélkül nem hagyhatom azt, hogy részemről jobban szerettem volna, ha az alkotmányos éra megindulásakor is szokásban volt jelzés használtatnék ezután ezen czúnben, a mely a magyar sorhadi ezredek kiegószitósót és a magyar tengerészeti ujonczok megajánlását jelzi. Nem látom ugyan a jelenlegi czímet olyannak, a mely gyengítené e részben azt a felfogást, a mi az eredetileg használt ,czímben benfogialtatott, azonban mégis kívánatos, hogy a folytonosság e tekintetben megőriztessék és hogy a czím is az álláspontokat kellőleg jelezze. Hivatkozván azon megjegyzésre, a melyet előbb méltóságos Keglevich gr. volt szives tenni arra vonatkozólag, hogy a főrendiház bizonyos körülmények között a törvényjavaslatokat tárgyalás alá vegye, mielőtt ' azok a képviselőházban letárgyaltattak volna, ón ezt az indítványt nem látom általában át vonhatónak az initiativa kérdésére a mely szerintem elvileg a főrendiházi reform alkalmával sem vált elitélt ós véglegesített kérdéssé. Hanem akármilyen legyen az initiativa kérdése, hogy egy ós ugyanazon törvényjavaslat egyidejűleg vagy közbevetőleg megint a másik házban initiáltas sók, ezt olyan eljárásnak tartanám, a melyre vonatkozólag a parlamenti praxisban nem lehetne utalni. Ezt a nagyfontosságú kérdést én a maga érdemére nézve ez alkalommal tárgyalni nem kívánom, csak épen nem szeretném, ha e részben ez a nyilatkozat minden megvilágítás i ólkül maradna ezen méltóságos házban. Tisza István gr. miniszterelnök : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy a törvényjavaslat czímóre vonatkozólag ő nagyméltóságaáltalfelhozottaggályra igen röviden nyilatkozzam. 0 nagyméltóságának teljesen igaza van abban, hogy ezen czímezés nem derogál azon, az 1867. évi XH. törvényczikkben elfoglalt álláspontnak, a mely a magyar hadseregről tesz említést ós azt nem gyengíti. Ebben én neki teljesen igazat adok, mert hiszen senkinek eszeágába sem jutott, azt hiszem a múltban sem, azt az álláspontot bármiben gyengíteni. De ón azt gondolom, hogy egészen helyesen mindjárt 1867-től fogva általában közös hadseregnek neveztük az állandó hadsereget, mert hiszen egy egész hadsereg, a melyiknek kiegészítő része a magyar hadsereg és a melyik egész hadsereg a magyar hadsereggel együtt egységes beszervezettel, vezénylettel és vezérlettel bír, csakugyan nem lehet más, mint közös hadsereg. Azt hiszem, hogy egészen helyesen ós az 1867 :XII. törvónyczikk szellemének és tartalmának megfel előleg vétetett közhasználatb közös hadsereg kifejezés, mindjárt akkor és pár évvel a' 67-iki kiegyezés után törvényeink is kezdték alkalmazni ezt a kifejezést, a nélkül, hogy ezzel bármi tekintetben módosítani kívánták volna a 67-ben megteremtett közjogi helyzetet. En azt gondolom, a mint őnagyméltósága igen bölcsen hangsúlyozta, hogy ilyen kérdésekben bizonyos folytonosság szükséges. Ezt a folytonosságot épen akkor zavarnókmeg, ha most egyszerre abbahagynék annak a kifejezésnek használatát, a mely évek hosszú sora óta évről-évre egyformán használtatott ós a melynek elhagyása most azt a kételyt ós azt a homályt ébreszthetné, hogy talán ez a két elnevezés csakugyan más tartalommal bír ós itt a felfogásokban eltérés mutatkozik. Én tehát bátor vagyok a méltóságos főrendeket kérni, hogy a javaslat czímét is annak idején változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki a
