Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-26

A fffwnaihd* JtXn. Óléit, Ül De most már kérdezem: miért nem lehetett volna a korlátozást határozottabban kifejezni ? Miért nem lehetett volna mondani, hogy ezen meg ezen kategóriájú tisztviselőknek és alkalmazottaknak javadalmazása ennyi meg ennyi °/o-kal, vagy ennyi meg ennyi összegben felemeltetik? A szöveg szerint azt sem tudom, hogy az egy osztályba tartozókra mindnyájukra kötelességszerüleg ki­terjesztendő-a a javadalmazásnak fel­emelése? Vagy az az egyéni szolgá­latra való képesség és tevékenység appretiatiója szerint fog-e történni ? Erre épen csak következtetés útján lehet jönni, a miniszteri indokolás alapján, a mely egy megközelitő számszerű kimutatását adja annak, hogy mennyi fog az egyik vagy a másik osztálybeli állami alkalmazott­nak és hánynak jutni; de ez magá­ban a törvényben nincsen. A törvé­nyeknek pedig a megítélése ós bírálata a törvény betűjéből indul lei. Arra nézve nem kötelező sem a miniszteri indokolás, sem a törvény­javaslatot benyújtó miniszternek a nyilatkozata, ha az a házban is tör­tónt, mert az csak őt és csak pilla­natnyilag köti, ós őt sem végleg, mert végre is csak a törvény betűje lehet kötelező. Pedig ennek másképen való fo­galmazása, ha úgy fogja fel a mi­nisztérium ezt a javaslatot, mint én mondottam ós a mint azt helyesen és aggályoskodás nélkül másként fel sem lehet fogni, — mert én csak nem képzelem azt, hogy ez egyes tiszt­viselők érdeme szerint fogna ez a javadalmazás adatni ós pedig vagy a korszerinti előléptetés, vagy egye­sek érdeme szerint meghagyatik vagy megvonatik az, pedig ez itt mind csak facultative van mondva — még ezen esetben is a kép nem világos, nem határozott, nem az a kép, a mely a szövegezéskor az illető előtt lebe­gett; mást akar, mint a mit volta­képen belőle kiolvasok, mást mond, mint a mit mondani akar a szöveg, mert ha ebben egy nagyobb szabad­ság foglaltatnék, akkor csakugyan a leghatározottabban kellene az ellen érvelnem. Én nagyon óhajtanám, hogy ha lehetséges volna, a részletes tárgya­lásban ezen segíteni. De ebben eről­ködni szerintem csak akkor volna helyes és indokolt, ha tudnám hatá­rozottan, mi a miniszter úr e rész­beni álláspontja, hogy ilyszerű mó­dosításhoz hozzájárul-e vagy nem? Hogy világosan fejezzem ki maga­mat, akkor a törvényjavaslat azt mondaná: ezen meg ezen kategó­riába tartozó állami alkalmazottak­nak javadalmazása ezen meg ezen százalókban fog emeltetni, a mely százalék ezen 16 milliónak megfelel. Ez pedig, ismerve az alkalmazottak számait és javadalmazásait, nagyon egyszerű számadást ós megoldást igénylő kórdós. Általában a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom, de szö­vegezéséhez nem. járulhatok hozzá és a feltett kérdésre nyerendő vá­laszhoz fogom magamat azután a végleges szavazásnál alkalmazni. Tisza István gr. miniszter­elnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a kormány nevé­ben egy pár tiszteletteljes megjegy­zést tegyek ő nagymóltóságának előadására s mindenekelőtt megje­gyezzem azt, hogy a mi a törvény­javaslatnak hatályát illeti, ő nagy­móltósága talán nem egészen helyesen fejezte ki magát, a mennyiben ennek hordereje nemcsak abban rejlik, hogy egy évre, vagyis az 1903. évre bizo­nyos összeg a kormánynak rendel­kezésére bocsáttatik azon czélból, hogy azt a tisztviselők illetmé­nyeinek megfelelő kiegószitósóül használja fel, hanem azok a személyi pótlékok, a melyeknek engedélye­zésére és megállapítására a kormány felhatalmazást nyert, a fizetés termé-

Next

/
Thumbnails
Contents