Főrendiházi napló, 1901. II. kötet • 1902. október 8–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-26
A fffwnaihd* JtXn. Óléit, Ül De most már kérdezem: miért nem lehetett volna a korlátozást határozottabban kifejezni ? Miért nem lehetett volna mondani, hogy ezen meg ezen kategóriájú tisztviselőknek és alkalmazottaknak javadalmazása ennyi meg ennyi °/o-kal, vagy ennyi meg ennyi összegben felemeltetik? A szöveg szerint azt sem tudom, hogy az egy osztályba tartozókra mindnyájukra kötelességszerüleg kiterjesztendő-a a javadalmazásnak felemelése? Vagy az az egyéni szolgálatra való képesség és tevékenység appretiatiója szerint fog-e történni ? Erre épen csak következtetés útján lehet jönni, a miniszteri indokolás alapján, a mely egy megközelitő számszerű kimutatását adja annak, hogy mennyi fog az egyik vagy a másik osztálybeli állami alkalmazottnak és hánynak jutni; de ez magában a törvényben nincsen. A törvényeknek pedig a megítélése ós bírálata a törvény betűjéből indul lei. Arra nézve nem kötelező sem a miniszteri indokolás, sem a törvényjavaslatot benyújtó miniszternek a nyilatkozata, ha az a házban is törtónt, mert az csak őt és csak pillanatnyilag köti, ós őt sem végleg, mert végre is csak a törvény betűje lehet kötelező. Pedig ennek másképen való fogalmazása, ha úgy fogja fel a minisztérium ezt a javaslatot, mint én mondottam ós a mint azt helyesen és aggályoskodás nélkül másként fel sem lehet fogni, — mert én csak nem képzelem azt, hogy ez egyes tisztviselők érdeme szerint fogna ez a javadalmazás adatni ós pedig vagy a korszerinti előléptetés, vagy egyesek érdeme szerint meghagyatik vagy megvonatik az, pedig ez itt mind csak facultative van mondva — még ezen esetben is a kép nem világos, nem határozott, nem az a kép, a mely a szövegezéskor az illető előtt lebegett; mást akar, mint a mit voltaképen belőle kiolvasok, mást mond, mint a mit mondani akar a szöveg, mert ha ebben egy nagyobb szabadság foglaltatnék, akkor csakugyan a leghatározottabban kellene az ellen érvelnem. Én nagyon óhajtanám, hogy ha lehetséges volna, a részletes tárgyalásban ezen segíteni. De ebben erőlködni szerintem csak akkor volna helyes és indokolt, ha tudnám határozottan, mi a miniszter úr e részbeni álláspontja, hogy ilyszerű módosításhoz hozzájárul-e vagy nem? Hogy világosan fejezzem ki magamat, akkor a törvényjavaslat azt mondaná: ezen meg ezen kategóriába tartozó állami alkalmazottaknak javadalmazása ezen meg ezen százalókban fog emeltetni, a mely százalék ezen 16 milliónak megfelel. Ez pedig, ismerve az alkalmazottak számait és javadalmazásait, nagyon egyszerű számadást ós megoldást igénylő kórdós. Általában a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom, de szövegezéséhez nem. járulhatok hozzá és a feltett kérdésre nyerendő válaszhoz fogom magamat azután a végleges szavazásnál alkalmazni. Tisza István gr. miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a kormány nevében egy pár tiszteletteljes megjegyzést tegyek ő nagymóltóságának előadására s mindenekelőtt megjegyezzem azt, hogy a mi a törvényjavaslatnak hatályát illeti, ő nagymóltósága talán nem egészen helyesen fejezte ki magát, a mennyiben ennek hordereje nemcsak abban rejlik, hogy egy évre, vagyis az 1903. évre bizonyos összeg a kormánynak rendelkezésére bocsáttatik azon czélból, hogy azt a tisztviselők illetményeinek megfelelő kiegószitósóül használja fel, hanem azok a személyi pótlékok, a melyeknek engedélyezésére és megállapítására a kormány felhatalmazást nyert, a fizetés termé-