Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-6

A főrendiház VI. ülése. 55 rezni, a mely megyékben ilyen tájé koztatás kívánatosnak látszik a ministerium, vagy a megye közönsége részéről? 5. És végre szándékoznak-e a nagyméltóságú minister urak ezen záros határidőben beszerzett informatióikat egész terjedelnaökben köztudomásra hozni ?« Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az interpellationak arra a részére, a mely az én tárczámat illeti, leszek szerencsés röviden válaszolni, (Sálijuk! Halljuk!) ráhagyván az igazságügyrnmister úrra, hogy azt, a mit ő méltósága a végrehajtási törvényrről és bizonyos árverésekről mondott, azt a maga részéről felvilágosításul válaszában kifejtse. (Halljuk! Halljuk!) A méltóságos főrendeknek és talán ő méltóságának is van arról tudomásuk, hogy a kormány figyelmét azok a gazdasági mostoha állapotok, a melyekben az ország északkeleti részében különösen Bereg vármegyében a szegény lakosság van, nem kerülték el Már régebben actio indult meg, a mely először egy járáson kezdődött, aztán kiterjesztetett egész Bereg vármegyére és most kiterjesztetik a szomszéd vármegyékre is. Ennek az a czélja, hogy az ottani gazdasági bajokat lehetőleg hatályos preventív eszközökkel enyhítse, mérsékelje és azoknak a szegény és nagyon elhagyott embereknek állapotán segít sen. Igen jelentékeny eredmények vannak már e részben, a melyek köztudomásúak jelentésekből, hírlapi közleményekből és az ügyet vezető földmivelésügyi minister ur előterjesztéseiből. Ebben az actióban minket gazdasági szempontok vezetnek és nem felekezetiek. Nem szabad itt semmiféle felekezeti szempontból ki indulni, hanem tisztán csak abból a szempontból, hogy segítsünk azon a szegényen, a ki ott bajban van, akármilyen imával imádja az Istent, akármilyen templomba jár ós hogy a ki ott bármiféle visszaélést követ el, gazdasági vagy más téren, azt büntetni kell, akármilyen felekezethez tartozónak vallja is magát. Ez a mi álláspontunk ós mi nem hagyjuk megzavarni magunkat semmiféle jelszavakkal, semmiféle akár túlzott, akár az egész czélt felforgatni szándékozó támadásokkal, hanem megyünk a magunk útján a, mi liberális felfogásunkkal, mert mi ott a szegény nép bajait akarjuk orvosolni, a mennyire tőlünk telik. (Helyeslés.) Ezt átalánosságban. A mi magát a, bevándorlást illeti, ón a bevándorlási ügy gyei hasonlólag foglalkozom A trónbeszód —- mint méltóztatnak tudni — a bevándorlási ügyet a ministerium programmjába felvette már. Ebben a trónbeszódben határozottan ki van mondva. — és azt ő Felsége mondja ki a kormány felelőssége mellett, — hogy a bevándorlási ügyet törvénynyel kell szabályozni. Ezt az ígéretet én szándékozom beváltani, de addig is, a mit rendeleti úton meg lehetett tenni, azt én nem mulasztottam el. Ha a mi községi illetőségi törvényünk, — mert nincs bevándorlási törvényünk, a mint ő méltósága gondolja, — a maga egész szigorában végrehajtatnék, ez azokat a bajokat megelőzni alkalmas volna, a melyek kétségtelenül a Galicziából és az ottani határszélekről beözönlő és ide nem való emberek bevándorlásából származnak. Ezt meg kell gátolni és én ez irányban fogok is intézkedni. De az országhatárszélén a mai apparátussal ezt a törvényt végrehajtani és a bevándorlást megakadályozni nem lehot. A községi törvény szigorú végrehajtásával lehetne ugyan a bajon segíteni, azonban mert ez a törvény hézagos, részben megfelelő megyei orgánumunk hiányában, részben pedig a törvényben magában és hézagaiban rejlik az, hogy nem volt foga-