Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-5

A főrendiház V. ülése. 43 mélyremenő és igen kényes kérdések fejtegetése kapcsán. Mielőtt azonban azokra áttérnék, két dologra kell megelőzőleg kitérnem. Az egyik figyelmeztetés, melyet adott, a másik tanács. A figyelmeztetés abból áll, hogy gondoskodjék a kormán}?, hogy megszűnjék az a praxis, hogy ellenzék vagy képviselőházi szónokok tömege megakadályozza a költségvetési törvénynek idejében való létrejöttét és hogy oly hosszú budgettárgyalások legyenek, melyek nem felelnek meg egészen a czélnak. Én ezt a figyelmeztetést elfogadom és megszívlelem. Magam is már sokszor adtam nyilt kifejezést a képviselőházban annak, hogy a mi budgettárgyalási methodusunk nem egészen felel meg annak, hogy a törvényhozásnak kellő idő maradjon gyümölcsöző és termékeny törvényhozási munkálkodásokra ós alkotásokra. Ez nem helyes, nem igazolható eljárás és miután ennek kifejezést adtam nem egyszer a képviselőházban is, nem vétek a parlamentarismus ellen, ha itt a főrendiházban, midőn szóba hozatik a dolog, azt vallom, hogy ezt az eljárást reform alá kellene venni. Lehet módot találni parallel ülésekkel, más tárgyalási móddal, talán a háztartási évnek áttételével egy másik terminusraj hogy ezen a bajon segítsünk a szólásszabadságnak és a tárgyalás meritumába menő fejtegetéseknek és felszólalásoknak minden sérelme nélkül. Minden esetre azon leszek, hogy az, hogy minden esztendőben 4—5 hónapig tárgyaljuk a költségvetést, lehetőleg szűkebb korlátok közé szoríttassák s a törvényhozásnak a gyü mölcsöző munkára több ideje maradjon ; mert bár a törvényhozás másik házában a budgettárgyalás hosszú menete nem mondható egészen terméketlen és gyümölcstelennekj mert ideák vettetnek fel, a közállapotok megvizsgáltatnak, ellenőriztetnek, megvilágittatnak minden oldalról, mégis talán a kelleténél messzebb és túlmenő határok közt mozog ez a discussio. A mi a tanácsot illeti, melyet ő nagyméltósága ad, az abból áll, hogy a kormány legyen objectiv, legyen tárg}dIagos, minden irányban, ne tekintsen személyeket, pártokat, hanem csak az ország érdekét és azt mondja, hogy hiszen a ministerium, mely a többség nevében kormányoz, kell, hogy ezt megszívlelje. Engedelmet kérek, a ministerium nem kormányoz a többség nevében. A ministerium és a kormány ő Felsége nevében, az ország nevében és a törvényhozás ellenőrzése és felhatalmazása alapján kormányoz, nem pedig a többség nevében. (Helyeslés) A többségből folyik ki a kormány, a parlamentáris felfogás és exigentiák következósekép a többség támogatja, tartja vagy buktatja, de nem a többség nevében kormányoz. Nagyobb, szélesebb és hatalmasabb forrás az, melyből a maga mandátumát, a maga auctoritását veszi. Kormányzatának főforrása a korona és a parlamentarismusnak odaillesztése folytán az ország nevében és így e két nagyhatalom együttes megbízásából kormányoz. Ez azonban csak a kifejezésre vonatkozik. A mi már most a tanácsot illeti, én azt épúgy, mint a figyelmeztetést, a magam részéről elfogadom ós aláírom az utolsó betűig; de azt vallom, hogy nemcsak ez a meggyőződós, de ez a törekvés, ez a szellem is vezet bennünket. Én, mikor az ország ügyét végzem, nem tekintem magamat soha pártkormánynak. Én ekkor nem tekintek személyes ügyet, személyes kérdést, személyes tekinteteket. Előttem mindig az ország érdeke a maga objectiv tárgyilagos felfogásában áll. Ezért vagyok felelős és ezzel állok elé minden kritikának. És habár ez a felfogás vezet is, még sem jöhetek egészen arra a conclusióra, melyre ő 6*