Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

22 A förundiház IV. ülése. létének csillaga ma már letűnt, de nem örökre, hanem csak egyidőre. Egy hires olasz státusférfiú, publicista ós első rangú nemzetgazda, Luzzatti, nemrég igen találóan azt mondta, hogy csodálatos, mintha az egész világ megbomlott volna, mindenütt csak védvámokat és mentől magasabbra fokozott, protectionalisticus vámtételeket követelnek. Mint minden elv, a mely a végső következtetésekig kifejtetik és érvényesíttetik, az ellenkezőbe csap vissza ós csak helytelenségekre vezet, éppen úgy, azt hiszem, hogy ebben a tekintetben is ez lesz a jövő. A mi azonban azt az okot illeti, melynél fogva ón a kereskedelmi nemzetközi szerződésekre oly nagy súlyt helyezek, ez az, hogy először contactusban ós állandó összefüggésben maradunk a szerződések alapján más művelt és magas fejlettségű népekkel, mely contactus reánk nézve, — gondolom — nemcsak anyagi, hanem egyszersmind erkölcsi értékkel is bir. A második okom az, hogya mennyire nekem van szerencsém a kereskedelmi világot ismernem, úgy tudom, hogy még egy kedvezőtlenebb, de állandóságot biztosító nemzetközi kereskedelmi szerződést is szívesen fogad azért, mert az az üzleti világ mozgalmának ós menetelének hoszszabb időre megkötött stabilitását biztosítja, mint talán más, nem tudom micsoda állapot, a mely talán első pillantásra kedvezőbbnek látszik, de a kereskedőt folytonos ingadozásoknak és az üzleti élet bizonytalanságának teszi ki. Ebből az okból voltam bátor erre a pontra súlyt helyezni. Még egy tétel van, mely válaszfelirati javaslatunkban az országgyűlés második factorának feliratától kissé eltér. Mi ugyanis erősen akarjuk hangsúlyozni azt, hogy a mélyen tisztelt kormány a körülmények bölcs számbavételével iparkodjók odahatni, hogy az általa tervbe vett és kilátásba helyezett beruházások, reformok ós javítások, a nagy áldozatok árán létrejött államháztartási egyensúlynak megzavartatása nélkül eszközöltessenek. Nem úgy értem ezt, mintha a legközelebbről elénk terjesztendő államháztartási költségvetés egyensúlyáról volna szó, hanem arról van szó, hogy mindazon feladatot hosszabb időre úgy combináltassanak, hogy az államháztartási egyensúly benső alapjaiban meg ne ingattassék. Magának az igen tisztelt kormánynak érdekében is szükségesnek tartom, hogy ez az ország előtt kimondassék, mert a kormány különben azon véghetetlenül sok követelés, aspirativ ós kívánalom részéről azon alapon, hogy a feliratokban az foglaltatnék, hogy ez meg amaz fog történni, oly óriási rohamoknak volna kitéve, a melyektől igazán őszintén s szivemből óhajtom, hogy meg legyen óva. Áttérek most, nagyméltóságú főrendek, azokra, a miket Zichy Nándor gróf úr ő nagymóltósága elmondott. Ha jól emlékszem, úgy kezdte beszédét, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy nem hiszi, hogy a főrendiház is az ő nézetét átalánosabb helyesléssel fogja fogadni, és mintha némi vád is foglaltatott volna felszólásában arra nézve, hogy a főrendiház 30 esztendő óta a maga súlyának ós erkölcsi méltóságának nem egészen megfelelően viszi azt a szerepet, a melyet az alkotmány reája biz. Én nem tartom magam hivatottnak — ez competens körökhöz tartozik — a főrendiháznak magatartása felett véleményt mondani, még kevósbbé panaszt emelni. De egyet, úgy látszik, elfelejt itt a nagyméltóságú gróf úr, azt, hogy volt egy idő, nem is olyan igen régen, a mikor ez a főrendiház erős kézzel ós hatályos szavazattal mutatta meg, hogy csakugyan helyesli azt a politikát és nem azt a felfogást, a melyet ő akkor képviselt, és ma is megint kifejezésre hozott, s annak a nagy