Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-4

A. főrendiház IV, ülése. 17 jólétünk, anyagi és szellemi fejlődésünk, mint a minő nagy érdekünk a túl a lajtáni tartományoknak mindkét irányban való fejlődése. A mi nekik jó és üdvös, az nekünk is jó és üdvös ; a mi nekik ártalmas, az nekünk is ártalmas ós viszont. Ettől a meggyőződéstől kellene áthatva lenni mindkét félnek ós mig ez nem lesz, addig a politika czélját el nem érte, mert a politikai vezérletnek ezólja az embereket, pártokat ós nemzeteket a helyes utón vezetni, nem pedig az indulatok és áramlatok által vezettetni, és nem egy napi kisszerű kérdésnek feláldozni az elveket és az ország jövőjót. Ebből a két szempontból kiindulva tekintem a többi ügyeket is. Méltóztassanak megengedni, én is úgy veszem észre, szeretném, ha csalódnám, hogy bizonyos eszmék ós irányok elkapják az embereket, azokat azután magasabbra emelik és végczólnak tekintik, a helyett, hogy azt a két végczélt, melyet kitűztem, valóban szemük előtt tartanák. Ilyen dolog a liberalismus. Ugyan kérem, csak liberalismus, akkor veszszen az ország, veszszen a birodalom, akkor a fejedelem és minden a háttérbe lép! Magyarország csak a liberalismus mellett élhet meg, csak az mentheti meg, minden kérdésnek a liberalismusnak kell alárendelve lennie! Ez szerintem tökéletesen hibás télfogás ós nem is indokolható sehol sem. Mert méltóztassanak nekem megmondani, mi az a liberalismus? Hogyha nekem ezt megmagyarázzák, akkor fogom érteni a liberálisok politikáját, de mindaddig, a mig az csak zászló, egy jelszó, addig nem értem. De a világ ós a magyar felfogás nem látja ezt a zászlót csupán ezzel a felirattal, hanem látja alatta azt, a mit Európa a liberalismus alatt lát ós ismer. Már pedig ehhezahberalismushozén bizony nem szegődöm ; nem szegődöm egyéni érzésem, hitbeli meggyőződésem, magyar honpolgári kötelezettségemnél Főrendiházi napló. 1901—1906. I. kötet. fogva, mert azt látom, hogy a liberalismus mindenütt, a hol érvényesül, fokozatosan veszélyezteti az államok fentartását, a trónok szilárdságát, a társadalom nyugalmát, a vallásosságot ós aláássa mindazokat az alapokat, a melyeken évszázadok óta a Szent István koronájának védelme alatt ez az ország nagyra nőtt. Ennek a liberalismusnak áldoztuk fel Magyarországon a keresztények ós különösen a katholikus egjdiázhoz hiven ragaszkodók lelki békéjét és nyugalmát. Ennek a kedvéért csináltuk egész lánczolatát az egyházpolitikai törvényeknek, a melyeknek revisióját követeljük, a melyek revisiója be fog következni előbb-utóbb. Az emberek lelkében még él az Isten, mert a katholicismus kinyilatkoztatott igazságát ez a liberalismus ki nem forgathatja. Hiába proscribálják Erancziaországban az egyházi rendeket, a congregatiókat, hiába üldözik a katholicismust, hiába zárják ki a keresztény papokat, az ápoló nővéreket a kórházakból és a börtönökben való ápolás köréből, hiába fosztják meg a lelkiismereteket az utolsó kiengesztelődés malasztjától: Isten erősebb az embereknél, ós hogy hoT'á vezeti őket, azt a történet számtalanszor bebizonyította már és ujabban is be fogja bizonyítani. Némelyek azt hiszik, hogy ezt az elégületlenséget, ezt a revinclicatióját a keresztény ós katholikus egyház elveinek ós jogainak, a revisiónak ezt a követelését egy fóltuczat ember csinálta, azt meg fogják szokni, abba bele fognak nyugodni és aztán szent lesz a békesség. Hanem azt látjuk Európaszerte az egész lezajlott század folyamán, hogy egyrészt soha sehol a keresztények ós katholikus egyház : nem nyugodott meg, mert meg nem i nyugodhatott, ós másrészt a liberálisok : sem nyugodtak meg, mért minden lépésnek megvan a consequentiájá, minden lépés egy második lépést i követel és ezen a lejtőn haladva elér 3