Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-11

A főrendiház XI, üléso. 103 levő alépítmény nem oly tökéletes, hogy egyszerűen ki lehessen szélesíteni. Megengedem, hogy egyes pontokon így lehet; de csak annyiban engedem meg, hogy itt költségek lehetnek, a miatt, hogy szükségessé fog válni némely helyeken a trace-t áthelyezni ott, a hol a kanyarulatoknak a rádiusa túlságosan rövid. A mi az alépítményt illeti, az annak idején már a legnagyobb részben meg lett változtatva, mert mindenki tudja, hogy az occupatio idejében, a mikor a keskeny vágány ú vonalak épültek, azok nem belső okokból épültek, nem, mintha ott széles vágányt építeni nem lehetett volna, hanem azért, mert akkor a Hügel és Sager-firma készenlétben tartotta a szükséges keskenyvágányú anyagot, a mely éppen meg volt nála; mikor azután a hevenyészve épített vonalat állandóan ki kellett használni, a boszniai kormány majdnem az egész vonalon szilárdan és jól ós tökéletesen helyreállított mindent úgy, hogy logice annak a vonalnak széles vágányú átalakítása, a mely innen Sarajevóig vezet, sokkal olcsóbb kellene hogy legyen, mint Sarajevón túl, mert itt nincs arról szó, hogy az ember lovagló utakon szállítsa oda az anyagot és nem tudom, emberhátról élelmezze azokat az építőket, hanem itt van a meglévő keskeny vágányú vonal, a mely minden anyag és minden élelem szállítását teteme. sen megkönnyíti. Ha tehát már most előveszem és összehasonlítom megint a pénzügyi bizottság számítását, akkor azt látom, hogy a Sarajevón túli részre 24 millió korona van felvéve szélesítésre; tehát ez kitenne kilométerenkint 197.000 koronát, tehát sokkal kevesebb van itt számítva, mint a doboj-zeniczai vonalra nézve, a hol 275.000 korona számíttatik kilométerenkint, noha a Sarajevón túli rész sokkal nehezebb ; ezen ellentmondást nem vagyok képes megérteni ós nem is hiszem, hogy legyen itt valaki, a ki ezt előttem meg tudná fejtem. Összegezem tehát megjegyzéseimet annyiban, hogy korántsem tartom a kiadásokat olyan magasaknak a doboj-sarajevói vonal normálissá való átalakításához, semhogy ezen imminens érdekű vonal mielőbbi kiépítése a megszavazás tekintetében némileg is döntő szerepet játsszanak. Ezen vonal normális kiépítése Magyarország érdeke a samac doboji,' illetőleg a doboj sarajevói vasút normálissá való átalakítása oly érdek, a melynek kielégítése végett áldozatokat hozni feltétlenül érdemes. A ministerelnöki indokolás azt mondja, hogy úgy sem a. mi pénzünk, mi csak garantirozunk, más szóval a pénzt csak giráljuk Boszniának. Ezen érvelés, a mely a girálás fogalmát, sajnos, talán túlságosan kedvelő társadalmunkban bizonyára élénk ós általános visszhangot fog kelteni, fölöslegessé teszi azt. hogy bőkezűségemet még behatóbban indokoljam. Végre még egy körülményre akarom felhívni a méltóságos főrendek figyelmét és ez az, hogy a harmadik szakasz ilyenforma fogalmazásával szemben a főrendiházi pénzügyi bizottság határozott kifejezést adott azon nézetének, hogy ha majd egyszer ki fogjuk építeni a samac-doboji vonalat, az kell hogy széles vágányú., illetve hogy a bugojno-arzanói vonal keskeny vágányú legyen. Ezen nagyon örülök, mert minden olyan fogalmazást egy törvényben, a mely utólagosan különböző magyarázatokat tehet lehetségessé, perhorrescálok. Ennek következtében örülök, hogy itt tisztán ki van mondva, hogy ez így lesz. Mindezeket mint kritikát annak idején a bizottságban már felhoztam; látom és tudom, hogy a törvényhozásnak psychologiájából kifolyólag ezen ház alig lesz hajlandó a már ezen stádiumban jövő törvényen változtatásokat eszközölni és azért meg-