Főrendiházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–1902. június 20.

Ülésnapok - 1901-11

A főrendiház XI. ülése. 101 összeköttetés, a mely oda vezet, szerb territóriumon megy át ós azt lehet mondani, hogy valóságos patriarchális lassúsággal közlekedik. Annak a körülbelül 700 kilométernek a befutásához, a mely a Belgrád és a Saloniki közötti távolság, 23 óra szükséges. Óránként tehát körülbelül 30 és egynehány kilométer a gyorsaság. Ez a személyvonatok gyorsasága, mert gyorsvonat arrafelé egyáltalában nincsen. Hogyha még tekintetbe veszszük azt, hogy Verbandtarif arrafelé nem existál és hogy a keleti vasutak Zibevtsótől fogva még körülbelül 9 centimé tonnakilométernyi Zuschlagot adnak az amúgy is magas szállítási költségekhez, akkor ezen összeköttetés silánysága azonnal kitűnik; de kitűnik ez még inkább. akkor, ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen vonal oly országon vezet keresztül, a melynek politikai megbízhatósága és államrendészete az utolsó években tetemesen csökkent. Ez kívánatossá teszi azt, hogy ösz- •• szeköttetósünk Saloniki-ig ne legyen kiszolgáltatva egy ilyen állam kényének ós kedvének. Ha tehát azt találom, hogy az előttünk fekvő javaslat minket közelebb hoz ahhoz a később elérendő fontos állapothoz, mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy szívesen járulok a javaslathoz, de kötelességemnek tartom ezen első lépés reális értókét némileg kritika tárgyává tenni. Keskeny vágányú vasutakat Bosznia jelenlegi fejlődése mellett immár nem igen sokáig lehet építeni és ha tekintetbe veszszük azon rohamos fejlődést, a mely egy czéltudatos közigazgatás következtében ezen országokban mutatkozik, ilyen vasutak a közel jövőben az igényeknek már nem is lesznek képesek megfelelni. Nemcsak az átrakodás! költségek a bródi állomásban képeznek egy tetemes hátrányt a keskeny vágányú rendszer terén, hanem fel kell említenem . ezenkívül még két különös körülményt is, a mely a boszniai keskeny vágányú vasúti rendszert hátrányosan jellemzi. Az első az, hogy keskeny vágányú rendszer mellett a szomszédos szólesvágányú vasutaktól szükség esetén waggonokat és esetleg mozdonyokat kikölcsönözni nem lehet úgy, hogy ezek a vasutak saját parquejukra lesznek mindig utalva és akkor elő fog az az eset fordulni, hogy több waggont ós mozdonyt kell nekik beszerezniök, mint a mennyire tényleg szüksógök van, a mi nem fizeti ki magát vagy pedig lehetséges, hogy egy alkalommal, a mikor rendkívüli követelmények álla nak elő e vonalakkal szemben, nem lesznek képesek ezeket az igém^eket kielégíteni. E mellett még fel kell említenem azt, hogy a mostani egyetlenegy csatlakozási állomás BosnaBród, nem képes az időegységben annyi anyagot szállíttatni és továbbittatni, a mennyi a széles vágányéi vasutak által odahozatik, holott ha a szólesvágányú vonal tovább menne, akkor a csatlakozási állomás teljesítési képessége relatíve határtalan is lehetne. Ezek szerint Bosznia egyelőre kizárólag a, monarchiával való közlekedésre van utalva, mert a míg egyrészt saját termékeit más irányban kell hogy szállítsa, viszont a mi iparunk termékei az átrakodási költségek által mintegy burkoltan, ha nem is magasan, de meg vannak vámolva. Ezek azok, a miket kereskedelmi szompontból megjegyzendőnek tartottam és áttérek most a katonai szempontra, a melyből hasonlóképen sok kifogásolni valóm van. Mindenki tudja, hogy mozgósítás esetében kívánatos, hogy a monarchia belsejéből az esetleges háború színhelyére szállítandó csapatok továbbmozgásában semmiféle torlódás elő ne álljon. Ha pedig a viszonyok következtében torlódás áll elő, legyen az lehetőleg közel a csapatok jövendő működé-