Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-74

HH LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. seregben szolgáltak. És mivel egy bizonyos időn belül a magyar tisztek száma a közös hadseregnél nagyon csekély volf, igen természetes, hogy elsőbbsége van a közös katonai nevelő intézetekbe való felvételnél a nem magyar elemnek. Ez úgy van; ezt tagadni nem lehet. Ebből tehát mi következik? Az, hogy legelőször is a közös katoüai nevelőintézeteknél kellene azt az elvet alkalmazni, hogy ott is azon arányban vétessenek fel a magyar ifjak, a mily arányban Magyarország ujonczjutaléka a közös hadsereg összes ujonczjutalékához áll, vagyis körülbelül 42 százalékkal kellene képviselve lenniök a közös hadügyminister vezetése alatt álló és a közös hadügyministeri tárcza keretében fentartott katonai nevelőintézetekben a magyar ifjaknak. És ettől nagyon távol állunk. Ez egy oly intézkedés, méltóságos főrendek, a melyet az 1867: XII. törvényczikk érintése nélkül keresztül lehet vinni és keresztül kellett volna vinni régen; oly intézkedés, a melynek keresztülvitelére most sem kellene több, mint a magyar kormány részéről bizonyos eréíy és félre tétele annak a tartózkodásnak, a melynél fogva egyátalán minden kérdéshez, a mely a hadsereget érinti, nálunk nyúlni nem szeretnek. Nem az az, méltóságos főrendek, a minél fogva én szükségét tartom annak, hogy a leghatározottabban kijelentsem bizalmatlanságomat a kormánynak e tekintetben követett politikájával szemben, hogy a kormány nem lép fel nagyszabású intézményekkel, a melyek a magyar hadsereg megvalósítását elősegítenék; hanem az, hogy nem látom, hogy még azokat a kisebb dolgokat, melyek azonban ezen nagy czélt tetemesen előmozdítanák és a mai törvényes keret mellett is az ország érdekében megtehetők és megteendők volnának, hogy még ezen kis intézkedéseket is megtenné a kormány, az, hogy ezekkel szemben is olyan megfoghatatlan tartózkodást tanúsít. Mindezeknél fogva méltóságos főrendek én az 1889 : VI. törvényczikk 14. §-a hatályának további fentartásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban el nem fogadom. Elnök; Kivan még valaki szóini ? Széll Kálmán uiinister elnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Sajnálatomra és mindnyájunk sajnálatára a honvédelmi minister úr még most is gyengélkedvén, én vagyok azon helyzetben és illetőleg kénytelen vagyok, hogy az ő képviseletében szót emeljek és válaszoljak röviden azokra, a miket ö méltósága Prónay Dezső báró felhozott annak bizonyítására, hogy ezen törvényjavaslatot a maga részéről el nem fogadhatja és hogy helyeseu jár el a bizalom szempontjából is, hogy ha annak elvetését javasolja a méltóságos főrendeknek. De talán különben is felszólaltam volna, mert beszédében egy pár tisztán a törvényjavaslatnak érdemére vonatkozó szakszerű megjegyzésen kivül inkább politikai természetű és átalános politikai természetű kifogásokkal él. Ö méltósága azt. mondja — és ebből indul ki, — hogy nem szavazhatja meg ezen javaslatot, mert a múlt esztendő óta változtak a viszonyok, ma már körülbelül, a mint ő magát kifejezte, előrelátható, hogy a 14. §. alapján fog ez a törvény keresztül vitetni és ez már maga egyik oka annak, hogy ő nem járulhat a törvényjavaslat megszavazásához. Méltóságos főrendek, a tavalyi esztendő óta e részben, — az én nézetem szerint legalább és az én appretiatióm szerint — a viszonyok nem változtak. Á méltóiágos főrendiházi tag úr ebben csalódik és nem tudom, hogy mivel tudja ezt motiválni. A múlt esztendőben ugy állt a dolog, hogy előterjesztetett ez a törvényjavaslat itt is, Ausztriában is, mert az 1867 : XII. törvényczikk 10. vagy 12. §-a értelmében az ország állapítván meg az ő védelmi szerkezetét, önállóan határoz, önállóan intézkedik, de egyetértő elvek alapján állapitandó meg a védelmi szerkezet a védelem közösségénél fogva és azért, mindkét törvényhozásnak e részben előterjesztés teendő. Tavaly az előterjesztés megtörtént, az idén is megtörtént az előterjesztés, ebben tehát változás nincsen. Tavaly az előterjesztés itt megszavaztatott januárban, Asztriában megszavaztatott márcziusban. Miből méltóztatik következtetni ő méltósága azt, hogy ezután nem fog igy történni, nem tudom, de azt apodictice ma megjósolni vagy pláne megállapítani és egy egész okoskodás kiindulási pontjául venni, hogy Ausztriában a 14 §. alapján fog keresztülvitetni, nem lehet. Csalódni