Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-74
80 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. nál. hát én inkább abban a nézetben vagyok, hogy az indemnitási törvény, vagyis az a törvény, a mely semmi egyébről nem szol, mint arró 1 , hogy n iután a törvényhozás kellő időben és a törvény által rendelt időben nem volt képes, vagy nem képes megszavazni a költségvetést, gondoskodás történjék arról, hogy az állam gépezete fenn ne akadjon, a kiadások megtétethessenek, és a bevételek szedethessenek, nem alkalmas soha sem, a bizalom, vagy a bizalmatlanság kérdésének felvetésére ; nem tartottam alkalmasnak erre sem mint miniszterelnök, sem egész hosszú parlamentai is életemben és mindig ezen álláspontot vitatom és vitattam 1868-ban és 1869-ben is. Mindenek daczára a parlamentáris praxis ezt az utat nem követte, hanem ezen törvényjavaslatnál a bizalom és bizalmatlanság kérdését mindig felvetette, pedig hiszen minden kérdés alkalmas erre és bármikor lehet a bizalom kérdését felvetni a parlament működésében és az angol praxis azt mutatja, hogy ott, a paríamentarismus igazi hazájában soha sem a budget tárgyalása nyújtott a bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének felvetésére alkalmat, hanem mindig más kérdés, mert minden nap fel lehet azt vetni. De hát a mi praxisunk igy hozva magával, én annak megadom magamat. Ő nagyméltósága bizalmatlanságát azzal okolja meg, hogy igen nagy az űr közte és ezen koimány között és azt hitte, hogy ezen űr áthidalható lesz; hogy azon szakadás, mely nézete szerint az ország egyrészének és a kormánynak felfogása közt fenforog, át lesz hidalható és ebben a reményében csalódott. Én nagyon sajnálom, hogy ő nagyméltósága bennem csalódott, de arról nem tehetek. Én azon naptól fogva, a midőn ezt a széket elfoglaltam, világosan határozottan megjelöltem programmom, politikám irányelveit, czéljait, motiviuraát, sőt eszközeit is! én világosan megmondottam mit akarok, mit vallok, hogy ezen szabadelvű irányt, a melynek ez az ország az évszázad legelején, 1825ben kezdődőt küzdelmekből kiindulva köszöni fejlődéséi, haladását és nézetem szerint mai államiságát, én a magam politikája integráns részének vallottam és ezen irányban haladok. Soha senki sem tételezhette fel rtílam, nem volt joga azzal sérteni, hogy ezen irányzathoz valaha hűtlen legyek, ezen elveknek, ezen doctrináknak régi, nagy 1848. előtti 1825-töl 1848 ig lefolyt vívmányait, küzdelmeit, tanait vallottam és programmomban is ezen eszméket hirdettem. És én, az maradok, a ki voltam, az vagyok, a ki voltam és az leszek a ki vagyok. Én nem változtam, és ha ő nagyméltósága bennem csalódott, én tisztelettel veszem csalódását tudomásul, de nem tehetek róla, resignatióval fogadom, de,a magam részéről nem tehetek róla. Ő nagyméltósága azt mondja, hogy ezeu kormány üldözi az ország katholikus többségét és hogy tovább nem volna szabad ebben az irányban haladni. Hát kérem, annak az oka, a miért én ezt nem fogadom el és a miért nem tartom helyesnek ezt a tételt, abban van, hogy mi kiindulási pontunkban igen különbözünk egymástól. Én azt tartom, hogy az állam kormányzatának a vitelét, az állam kormányának politikáját nem vallási, az egyik vagy a másik valláshoz való sympathia vagy antipalhia vezetheti, hanem kizárólag és egyedül az állam egyetemének, összességének érdekei az egyedüli szempont, a mely a kormányt vezetheti, a mely politikájának a tartalmat megadhatja. Én előttem és ezen kormány előtt az államnak az érdeke, a magyar, az egységes magyar államnak és Magyarországnak érdeke lebeg, a mi nem hozza azt magával, hogy bármelyik egyházzal szemben állást foglaljon vagy azzal szemben ellenséges indulatot mutasson. Isten ments ! Ellenkezőleg, mi minden egyházzal jó viszonyban akarunk maradni, minden hitfeletkezet tanait, vallását, törekvését, czéljait respectálni akarjuk, hanem igenis valamennyiét — nem egyet — és ebben van köztünk a különbség. Mint államkormánynak, mint a ki vezeti ez idő szerint ennek az országnak ügyeit, nem szabad nekem sem egyik, sem másik egyház mellé állanom, sem egyik, sem másik egyház ellen állást foglalnom, lianem valamennyivel szemben egyenlő és igazságos elbánás, a szabadelvű felfogás, a jog és az egyenlőség alapján állva, valamennyinek érdekét az állam nagy érdekeinek határán belül respectálnom kell és nem szabad szem előtt tartanom semmi mást, mint ennek az országnakérdekeit. (Élénk helyeslés balról.) Ez a különb-
