Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

LKXH. ORSZÁGOS ÜLÉS. 6c kell tekintem a dolognak, hanem a másikat is kell nézni. Nem a méltóságos főrendek körében, de akadhatnak olyan birtokosok is, a kik, mikor már a gazdatiszt megrendelt mindenféle ilyen apróságot, elküldik a gazdatisztet és nem fizetnek ki semmit. Én azt hiszem, hogy a törvénynek minden irányban igazságosnak és méltányosnak kell lennie. Kell védenie a birtokost, a gazdatisztet, de azt a harmadik személyt is, a ki jóhiszeműen hitelez. Én azt hiszem, hogy ezen szakaszszal minden visszaélés ki van zárva. A birtokostól függ a jogviszony lényegét szabályoznia; ha nem szabályozza, a törvény intézkedik. Az utolsó bekezdés azt mondja: »A birtokos oly intézkedése, mely a gazdatisztnek fent körülirt hatáskörét korlátozza, harmadik személylyel szemben csak akkor hatályos, ha ez a korlátozást tudta, vagy tudhatta.« Azt hiszem, természetes intézkedés ez arra az esetre, hogy ha valaki a gazdatiszttől megvon minden néven nevezendő hatáskört; én ugyan nem képzelem, hogy lehet a gazdatiszttől mindent megvonni annyira, hogy például 50 krajczár értékig se vehessen, vagy adhasson el semmit. Én ezt lehetetlennek tartom. De megengedem, hogy elvontan képzelhető olyan eset; de akkor annak a birtokosnak kötelessége gondoskodnia arról, hogy ez azon a vidéken, abban a községben tudva legyen. Akkor ki fog fejlődni egy gyakorlat, a melyet mindenki ismer, akkor mindenki informálva lesz arról, hogy ez a gazdatiszt absolute semmire sincs felhatalmazva, és akkor hitelbe még egy »pakli gyufáU sem fog kapni. Az ilyen eset azonban tényleg előfordulni alig fog. Ez az értelme ezen 2. §-nak; azt hiszem, ezen felvilágosítás alkalmas lehet arra, hogy a méltóságos báró urat megnyugtassa. Elnök: Méltóságos főrendek! Módositvány nem nyújtatván be, kimondom, hogy a méltóságos főrendek a második szakaszt változatlanul elfogadják. Következik a 3. §. Latinovits János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 3—14. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). FŐRENDI NAPLÓ. 1896 1901. V. KÖTET. Nyáry Jenő b. jegyző: Solymossy Ödön báró! Solymossy Ödön b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A 15. §-hoz volnék bátor egykét módositvány t benyújtani. Az első az, hogy az első bekezdésben félévet állapítsunk meg úgy az okleveles, mint a nem okleveles gazdatisztekre nézve. Mert végre is nem az a czélunk, hogy a nem okleveles gazdatiszteket e törvényjavaslat által minden léptennyomon nyomjuk, másrészt a nem okleveles gazdatiszt épen olyan nehezen, vagy épen olyan könnyen kaphat állást, mint az okleveles. Azért méltányos volna mind a kettőre nézve félévet állapítani meg, a mi elegendő is arra, hogy más állást kapjanak az illetők. A második bekezdésben három hónapot javasolnék úgy az okleveles, mint a nem okleveles gazdatisztekre nézve megállapítani. De ez nem annyira lényeges, hanem inkább lényeges az, a mit most kérek, hogy tudniillik tegyünk kivételt a segédtisztek és az Írnokokra nézve, a kikre nézve azt vagyok bátor javasolni, hogy úgy az okleveles, mint a nem okleveles segédtiszteknél és írnokoknál a felmondási idő egy hónapban állapittassék meg. Nem a birtokosokra, hanem épen azon segédtisztekre volna nagyon előnyös, ha ép úgy, mint a kezelőtisztek, már egy hónap után hagyhatnák el állásukat. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Latinovits János jegyző (olvassa): Módosítás a 15. §-hoz. Az első sorban »meg nem állapodnak« után »úgy« írandó. A második sorban »egy év« helyett »valamint« Írandó és a sor végén »pedig« kihagyandó. A második bekezdés első sorában »három hónapnál* kihagyandó és helyette >valamint« teendő. A második sorban pedig »egy« kihagyandó és helyébe »három« teendő, ügy az okleveles, mint az oklevéllel nem bíró segédtisztek és Írnokokra nézve a felmondási idő egy hóban állapítandó meg.« Elnök: A földmívelésügyi minister úr kíván szólani. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A 15. §-ra nézve, ha jól fogtam fel 9