Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

LXX1L ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 gazdatisztek rovására tenni, annál kevésbbé, mert beszéde más részében a hazai gazdatisztekről is elismeréssel emlékezett meg. Nem kisebbítem az idegen gazdatiszteket; egyeseknek pedig kiválóságát, a kiket ismerek is, elismerem, hanem viszont azt is el kell ismerni, hogy a magyar gazdatiszti osztály igen nehéz viszonyok között — mert nem lehet tagadni, hogy az utolsó évtizedek gazdaságilag igen válságosak voltak — nem közönséges odaadással teljesítette kötelességét. Az idegen gazdatiszteknek különben még a kötött birtokon is módjukban áll megszerezni a magyar állampolgárságot s akkor a törvény követelményeinek ők is eleget tesznek. Felvetette a méltóságos báró úr azt a kérdést is, hogy mi történik, ha a magyar állampolgárok a külföldön szerzik meg a gazdatiszti oklevelet. Ő azt kívánná, hogy az oklevél honosítása ne követeltessék meg. Bocsánatot kérek, ez semmiféle ágazatban sincs igy. A ki orvosi diplomát szerez külföldön, a ki ügyvédi, jogtudori diplomát szerez, azt Magyarországon igenis nostrificaltatni köteles. Én igen helyeslem, hogy egyes gazdatisztek ismereteik gyarapítása végett a külföldre is mennek és iparkodnak tanulmányaikat külföldön végezni, de az alól, hogy ők aztán Magyarországon honosíttassák oklevelüket, őket fel nem menthetem. Annál kevésbbé tehetem és teszem ezt, mert ha kiváló emberek és ha csakugyan megérdemelték ezt az oklevelet, akkor igen könnyen fog a honosítás elnyerhető lenni. A méltóságos báró úr felvetette a tankönyvek kérdését is. Én őszintén megmondom, hogy annak a más ágazatban olykor mutatkozó iránynak, mely a tankönyvek gyártására irányúi, nem vagyok barátja, de annak igenis barátja vagyok, hogy a megfelelő tankönyvekkel a tudomány minden ága el legyen látva. Néhány évi működésem alatt e részben meglehetős literatura fejlődött és pedig nemcsak népszerű irányban, hanem a tudomány magasabb színvonalán is. Nem egy kiválóbb munka van, melyet megnevezhetnék, a melynek létesítését anyagi eszközökkel lehetővé tettem. Legyen meggyőződve a méltóságos báró úr, hogy ezt a kérdést ezentúl is folytonos figyelemmel fogom kisérni. A méltóságos főrendiházi tag úr felvetette azt a kérdést, hogy a gazdatisztek anyagi extstentiája sok birtokosnál ezen törvényjavaslat által ntm fog változni. Én ezt elismerem, de a törvények nem is a jó emberek részére vannak, mert a jó emberek eddig is többet tettek, mint a mennyi ezen törvényben van és ezentúl is többet fognak tenni. A törvények arra valók, hogy bizonyos rendelkezések és szabályok alól senki se vonhassa ki magát. Átalában ezen törvényjavaslat ezélja az, hogy szabályozza a jogviszonyokat a gazdatiszt és a birtokos közt. Ez érdekében áll mindkét résznek. A törvényjavaslat ezélja az, hogy betegség, halál esetén bizonyos minimalis gondoskodás történjék, és feladata az is, hogy az által, hogy az oklevéllel biroknak bizonyos előnyösebb helyzetet biztosit, a gazdatiszti osztályt magasabb színvonalra emeljük, hogy mindig kiválóbb emberek adják magokat erre a pályára. Ezek a törvényjavaslat főczéljai, és a mellett azt hiszem, az egész törvényjavaslaton keresztül vonul egy bizonyos humánus vonás, a mely nemcsak megfelel a kor irányának és követelményének, hanem azon hagyományoknak is, melyeket a méltóságos főrendek nemcsak törvényhozási alkotásaikban, de egyénileg is követni szoktak. Ennek következtében vagyok bátor a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. Elnök: Méltóságos főrendek! Következnék a szavazás, melynek folytán felteszem a kérdést: méltóztatnak e törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni : igen, vagy nem ? Felkérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, a kik elfogadják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadták. Következik a részletes tárgyalás. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot pontonként felolvasni. Latinovits János jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és 1. §-át, mely észrevétel nélkül elfogaätatik; olvassa a 2. §-t). Syáry Jenő b. jegyző: Solymossy Ödön báró!