Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-72

LXX1L ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 gazdatisztek rovására tenni, annál kevésbbé, mert beszéde más részében a hazai gazdatisztek­ről is elismeréssel emlékezett meg. Nem kiseb­bítem az idegen gazdatiszteket; egyeseknek pedig kiválóságát, a kiket ismerek is, elismerem, ha­nem viszont azt is el kell ismerni, hogy a ma­gyar gazdatiszti osztály igen nehéz viszonyok között — mert nem lehet tagadni, hogy az utolsó évtizedek gazdaságilag igen válságosak voltak — nem közönséges odaadással teljesí­tette kötelességét. Az idegen gazdatiszteknek különben még a kötött birtokon is módjukban áll megszerezni a magyar állampolgárságot s akkor a törvény követelményeinek ők is eleget tesznek. Felvetette a méltóságos báró úr azt a kér­dést is, hogy mi történik, ha a magyar állam­polgárok a külföldön szerzik meg a gazdatiszti oklevelet. Ő azt kívánná, hogy az oklevél hono­sítása ne követeltessék meg. Bocsánatot kérek, ez semmiféle ágazatban sincs igy. A ki orvosi diplomát szerez külföldön, a ki ügyvédi, jog­tudori diplomát szerez, azt Magyarországon igenis nostrificaltatni köteles. Én igen helyeslem, hogy egyes gazdatisztek ismereteik gyarapítása végett a külföldre is mennek és iparkodnak tanulmányaikat külföldön végezni, de az alól, hogy ők aztán Magyarországon honosíttassák oklevelüket, őket fel nem menthetem. Annál kevésbbé tehetem és teszem ezt, mert ha kiváló emberek és ha csakugyan megérdemelték ezt az oklevelet, akkor igen könnyen fog a honosítás elnyerhető lenni. A méltóságos báró úr felvetette a tanköny­vek kérdését is. Én őszintén megmondom, hogy annak a más ágazatban olykor mutatkozó irány­nak, mely a tankönyvek gyártására irányúi, nem vagyok barátja, de annak igenis barátja vagyok, hogy a megfelelő tankönyvekkel a tudo­mány minden ága el legyen látva. Néhány évi működésem alatt e részben meglehetős litera­tura fejlődött és pedig nemcsak népszerű irány­ban, hanem a tudomány magasabb színvonalán is. Nem egy kiválóbb munka van, melyet meg­nevezhetnék, a melynek létesítését anyagi esz­közökkel lehetővé tettem. Legyen meggyőződve a méltóságos báró úr, hogy ezt a kérdést ezen­túl is folytonos figyelemmel fogom kisérni. A méltóságos főrendiházi tag úr felvetette azt a kérdést, hogy a gazdatisztek anyagi extsten­tiája sok birtokosnál ezen törvényjavaslat által ntm fog változni. Én ezt elismerem, de a tör­vények nem is a jó emberek részére vannak, mert a jó emberek eddig is többet tettek, mint a mennyi ezen törvényben van és ezentúl is többet fognak tenni. A törvények arra valók, hogy bizonyos rendelkezések és szabályok alól senki se vonhassa ki magát. Átalában ezen tör­vényjavaslat ezélja az, hogy szabályozza a jog­viszonyokat a gazdatiszt és a birtokos közt. Ez érdekében áll mindkét résznek. A törvény­javaslat ezélja az, hogy betegség, halál esetén bizonyos minimalis gondoskodás történjék, és feladata az is, hogy az által, hogy az oklevéllel biroknak bizonyos előnyösebb helyzetet biztosit, a gazdatiszti osztályt magasabb színvonalra emeljük, hogy mindig kiválóbb emberek adják magokat erre a pályára. Ezek a törvényjavaslat főczéljai, és a mellett azt hiszem, az egész tör­vényjavaslaton keresztül vonul egy bizonyos humánus vonás, a mely nemcsak megfelel a kor irányának és követelményének, hanem azon hagyományoknak is, melyeket a méltóságos fő­rendek nemcsak törvényhozási alkotásaikban, de egyénileg is követni szoktak. Ennek követ­keztében vagyok bátor a törvényjavaslatot el­fogadásra ajánlani. Elnök: Méltóságos főrendek! Következnék a szavazás, melynek folytán felteszem a kér­dést: méltóztatnak e törvényjavaslatot átalá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni : igen, vagy nem ? Felkérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, a kik elfogadják, mél­tóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtör­ténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadták. Következik a részletes tárgyalás. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot pontonként felolvasni. Latinovits János jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét és 1. §-át, mely észrevétel nélkül el­fogaätatik; olvassa a 2. §-t). Syáry Jenő b. jegyző: Solymossy Ödön báró!

Next

/
Thumbnails
Contents