Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. m Zichy Nándor gr.: Nem, a ház engedelmével. Elnök: Bocsánatot kérek, a házszabályok ezt nem engedik meg, minthogy a vita már be van zárva. Zichy Mndor gr.: Mikor történt a vita bezárása ? Elnök: Kijelentettem a maga idején. Újból nem lehet szólni, kivéve, ha excellentiád talán a részletes tárgyalásnál kivan szót kérni. (Helyeslés) Zichy Nándor gr.: Engedelmet kérek, én oly nyilatkozatokat látok magam előtt, a melyek magyarán mondva egész előadásomnak értelmét elferdítik . . . Széll Kálmán ministérelnök: Nem szo kasom! Zichy Nándor gr.: . . . nem szántszándékosan, hanem saját értelmökbő! kivetkőztetik. Hogyha nem mélloztatik megengedni, hogy rövid szavakkal azt helyreállítsam, alávetem magamat. Széll Kálmán ministerelnök: Tessék a részleteknél! Zichy Nándor gr.: Kijelentem, hogy nem engedtetett meg nekem, hogy ilyen sok részben nem is az én beszédemre vonatkozó nyilatkozatra megtehessem reflexióimat. (Mozgás.) Elnök: Bocsánatot kérek, de a házszabályok világos rendelkezése ellenére még sem lehet a vitát folytatni akkor, midőn már kijelentettem, hogy az átalános tárgyalás be van fejezve. Ha ő excellentiájának bármi tekintetben észrevétele van, azt a részletes vita alkalmával természetesen előadhatja, a mi talán a legezéíszerűbb is lesz. (Helyeslés.) Következik a kérdés feltétele és a szavazás. Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e átalánosságban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Ennek folytán kérem azon méltóságos főrendeket, a kik azt elfogadják, méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A mélláságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadták. Következik a részletes tárgyalás; kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot pontonként felolvasni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a 4örvényjavaslat csímét és bevezetését). Zichy Nándor g.: Nagyméltóságú elnök úr, méltósíigos főrendek! Ismétlem, hogy úgy, a mint én most, úgy Zichy János gróf maga és a néppárt nevében mindjárt beszédje elején kinyilatkoztatta, hogy ezen törvényjavaslatot átalában elfogadja, de nem is úgy mondotta, hogy átalában, de átalán elfogadja; ez volta szándéka, ez az én szándékom is, a ki még akkor is elfogadtam volna a javaslatot, hogyha ez a módositás nem került volna bele a törvényjavaslatba. De küzdeni, felvilágosítást keresni szerintem a törvényhozónak kötelességében áll, mert tévedhetünk mindannyian és a discussio világosítja fel a kérdéseket. Hanem a ki ab ovo mondja, hogy én a törvényjavaslatot elfogadom, hogyan lehet arra azt mondani, hogy az azután elhomályosítja a kérdést, hogy az vermet ás, hogy abba mások belebukjanak? A második, a mire én felette nagy súlyt fektetek és visszatérek épen arra, a mit a ministerelnök úr mondott igen helyesen. A pragmatica sanctiót ő magyarázta, visszavezetve az akkori helyzeire. Én ennek a részleteibe belemenni nem akarok, de én is nagyban és egészben úgy látom, hogy a pragmatica sanctio alapján ez a dolog így megtörténhetik, hogy ennek a dolognak igy meg is kellett annak idején történnie és hogy igen helyes, hogy azt törvénybe igtatjuk. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy evvel a hosszú discussiovai egy ily egyszerű és az 1723-iki törvényben oly határozottan kifejtett situatiót világosabbá teszünk és nem adunk tápot annak a gondolatnak, hogy bizony itt még van valami, a mit újabb törvény által hozzá kell függeszteni, a mit egy magyarázat által aztán változtatni kell, valami mást kell oda tenni, mint a mi ott van. Ép azért abból a czélból, hogy e tekintetben teljes legyen a világosság, igen helyesen cselekedett nézetem szerint Zichy János, mikor csakis a pragmatica sanctiora utalván, a beczikkelyezést elfogadta. Mert bizony azt nem azért fogadja el a törvényhozás, mert helytelennek látja, de azért czikkelyezi be, mert a pragmatica sanctio alapján