Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 53 leibe nem mentem bele, melynek egyes masnijaiba, csokraiba nem futottam bele, melyeket kikerültem és helyeítök proponáltam azt, a mit a törvényjavaslat felvett és a mi a nagyméltóságú főrendiház előtt fekszik. De nem akartam semmivel többet mondani, mint a mit mondtam, hogy ebben a veremben engem meg nem tudtak fogni, de nem akartam semmikép sem illoyalitással vagy utógondolattal vagy más módon gyanúsítani sem azokat, kik ezt a javaslatot tették, sem azokat, kik azt védelmezik. Nagyméltóságú főrendiház! Ezt kötelességem volt megmondani a magam védelme szempontjából. És most csak még egyet, mert azon megjegyzésre is kell reflectálnoin, a melyet ő nagyméltósága tett, mint egyedülit a törvényjavaslatra. Azt mondja ö nagyméltósága — és ez érdekes — hogy ez a szöveg, a mely »egyezik«, ő nagyméltóságának sem nyerte meg tetszését, ez elhomályosítja a javaslatot; e&ak azt kellett volna mondani, hogy helyt álló, . . . Zichy Sándor gr.: Nem azt mondtam: Helyt foglalhat! Széll Kálmán ministérelnök: ... hogy helyt foglalhat és nem azt kellett volna mondani, hogy egyezik . . . Zichy Nándor gr.: Hogy teljesen egyezik! Széll Kálmán ministérelnök: Hiszen nagyméltóságod maga mondta, hogy akár azt mondjuk, hogy egyezik, akár azt, hogy teljesen egyezik, az egészen mindegy; én a kifejezés erőssége végett azt proponáltam, hogy teljesen egyezik. Engedelmet kérek, ebben a nézetben nem osztozom, sem nem osztozom abban, a mi ennek a nézetnek a háta megett van, nem osztozom azon motívumokban, a melyeket nagyméltóságod szíves volt itt előbb kifejteni. Nagyméltóságod okoskodása abban áll, hogy avval meg van az mondva, hogy a pragmatiea sanctionak minden tételével teljesen egyezik a főherczegi nyilatkozat, pedig azt mondja ő nagyméltósága, hogy annak a nyilatkozatnak van olyan része is, a melyet nem lehet egyezőnek, csak helyt foglalónak lehet mondani, csak azt lehet mondani, hogy helyt foglalhat, de nem lehet azt mondani, hogy egyezik. Bocsánatot kérek, ebben van köztünk a különbség és úgy látszik, hogy ez az érvelés lappangott azon urakban is, kik a képviselőházban az »egyezik« szótól megbokrosodtak és nem akarták azt felvenni. Ebben van a különb ség és én azt hiszem, hogy ő nagyméltóságának nincs igaza, hanem a törvényjavaslatnak és annak a felfogásnak van igaza, a melyből a törvényjavaslat keletkezett. Mert én világosan ki akartam ebben a javaslatban jelenteni, és mondhatom most már, hogy kijelentette a képviselőház, hogy a nyilatkozatnak határozmányai — mert nem minden betűről van szó — vagyis az, hogy ő fensége magára nézve bekövetkezettnek állítja és beállottnak jelenti ki azokat a következéseket, a melyek ősi szokás szerint, az uralkodóházban fennálló gyakorlatnál fogva a nem egyenrangú, tehát morganaticus házassággal járnak és ezek a következések abban állnak, hogy sem a hitves nem osztozik férje állásában, sem a házasságból származó gyermekek és utódok nern osztoznak apjuknak sem családi, sem vagyoni, sem rangbéli, sem állásbeli jogaiban és azokat nem öröklik, mondom, azt állítom, hogy ez egyezik a pragmatiea sanctioval, Én hosszasan kifejtettem odaát, hogy a mikor a pragmatiea sanctio azt a három nagy elvet felállította: a női örökösödési ágnak átvételét, az öröklésre jogosítottnak és az uralkodónak azonosságát és megállapította a három nőágon belül, Károly, József és Leopold ágain belüli leszármazókra a trónöröklési sorrendet, de a sorrend mellett megállapította a trőnörökiésnek qualificatióit, hogy akkor igenis ezen qualificatiőkat és azok egyikét úgy állapította meg, a mint az akkor fennálló és az azóta fennálló gyakorlatnál fogva a magok összességében, a magok egész értelmében, a magok minden kellékével értve vannak. Az 1723 : II. törvényezikk 7. és 10. §-a azt mondja, hogy descendentes et successores domus austriaticae legitimos, romano-cafholicos urchiduces Austriae, vagyis: az ezen három ágból leszármazók az örökösök és ezen örökösöknek kell lenniök legitimusoknak, rom. katholikusoknak és archiduces Austriae-nek. Archidux Austriae pedig sem a pragmatiea sanctio előtti, sem a pragmatiea sanctió alatti, sem pedig az azóta lefolyt időben nem volt, a ki a házi rend, a házi szokások, az