Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-71

LXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 dunk tehát a mellett: constatál. Bizonyítom mindjárt, a mit mondtam, hogy tudniillik nem akarok vádolni. Mert helyeslem, hogy constatálni méltóztatik, ha már hivatkozott nagyméltóságod arra, a mi a másik házban történt. A mikor Zichy János gróf azt mondta, hogy azért fogadja el.. . Zichy Sándor gr.: Nem azt mondtam! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Széll Kálmán ministerelnök: Tehát, a mikor Zichy Nándor gróf beszédét kezdte, azt mondta — erről felelek, hogy ezt mondta —

: meghajlom... Zichy Nándor gr.: Meghajolva. Széll Kálmán ministerelnök: Meghajolva. (Derültség a baloldalon.) Zichy Mndor gr.: Igen, igy volt! Széll Kálmán ministerelnök: Elfogadom! Higyje meg nagyméltóságod, nem lesz e részben köztünk különbség. Ne tessék hinni, hogy ki akarom forgatni az értelmét. Tehát: Meghajolva ö Felsége akarata és a fenséges főherczeg nyilatkozata előtt stb. Nekem a többi nem is kell. Ebben egyezünk? Ó nagyméltósága azt mondja, hogy ez nem volt motivum, felírtam szavait. Zichy Nándor gr.: lg n! Széll Kálmán ministerelnök: Ez helyes. Ez inkább kijelentés volt és ez egészen helyes. Kérem, igy teljesen igazat adok ö nagyméltóságának és elfogadom egészen azt, hogy a mit Zichy János gróf mondott, azt, mint constatálását egy dolognak, ha nem volt motivum, joga volt felhozni. De akkor, a mikor Zichy János gróf többet nem is mondott ennél, jogosítva volt mindenki feltenni, hogy ez nála nemcsak constatálás, de egyúttal indok is. Már pedig

s ha indok volna, akármennyire egyetértek ő nagyméltósága interpretatiojával, akármennyire igaznak tartom, hogy meg kell hajolni ő Felsége akarata előtt és meghajolunk a fenséges főherczeg akarata előtt; azért ezek mellett és ezekkel együtt e törvényjavaslat elbírálásánál nézetem szerint abból kell kiindulni, a miből minden törvényjavaslatnál, és ki kell indulni a képviselőházban és itt is, hogy tudniillik a törvényjavaslatnak mi a belső tartalma, belső lényege, hogy az belső igaza szerint helyes-e, nem helyes-e, megfelel-e annak, a mi a törvényjavaslatnak a czélja és megfelel-e a törvényhozás nézetének? Ezt csak mellékesen jegyeztem meg, és nem azért, hanem azért akartam szólni, a mit már ő nagyméltósága nem mint constatálását a ténynek, hanem mint védelmét hozza fel annak, a mi odaát történt, a midőn azután beleteszi azt a fulánkot, a mit kénytelen vagyok határozottan szemrehányásnak és vádnak tekinteni. Azt mondja ő nagyméltósága, hogy ez a törvényjavaslat lényegileg bent foglaltatik a Zichy János gróf határozati javaslatában és az a módosítás, melyet én tettem a képviselőházban és a melylyel a képviselőház a javaslatot ide felküldte a főrendekhez, lényegileg ugyanaz, a mit Zichy János gróf határozati javaslata tartalmaz, mert — mondja ő nagyméltósága — senki benne a jóhiszeműséget kétségbenem vonhatja. Egyetértek vele, a jóhiszeműséget kétségbe nem vontam ott sem és nem vonom utólag sem, de kétségbe vonom azt, hogy az a törvényjavaslat, mely itt fekszik, azzal a módosítással együtt, a melyet a képviselőházban tettem, lényegileg ugyanaz lenne, a mi Zichy János gróf határozati javaslatában van. Ezt tagadásba veszem. Zichy Mndor gr.: Mégis az! Széll Kálmán ministerelnök: Nem az, akármennyire mondjuk is, mert a Zichy János gróf határozati javaslata igy hangzott: »mondja ki a ház, hogy a törvényjavaslatnak 1. §-a helyett jöjjön az, hogy ő fensége nyilatkozata beczikkelyeztetik azzal, hogy Magyarországon a trónörökösödési rendet úgy keletkezésére, tartalmára, mint feltételeire nézve kizárólag és önállóan az 1723 : I. és II. törvényczikk szabályozza és annak minden kérdése ezen törvény keretében elintézendő.« Bocsánatot kérek, benne van-e ebben az, a mi ennek a törvényjavaslatnak czélja, tartalma, lényege, akarata az, hogy nyilatkozzék a törvényjavaslat, vájjon azon elvnél, azon jognál fogva, hogy az örökösödés minden kérdése az 1723. évi törvény értelmében minő forrásból Ítélendő meg, ez a törvényjavaslat megegyezik-e vagy sem? Ez nem volt benn. Nem ugy áll a dolog, hogy lényegileg ugyanaz, mert csak az a thesis volt benne, hogy a pragmatica sanctio egyedül mérvadó, de hogy mi történjék ezzel, beczikkelyeztessék-e 7*