Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

176 LXXX. OBSZÁGOS ÜLÉS. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat 5—29 §-aü; észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 29. §-t). Elnök: Eszterházy János gróf úr kivan szólni. Eszterházy János gr.: Indítványomat visszavonom. Elnök: Az indítványozó indítványát visszavonván és azt más magáévá nem tévén, a 29. §. eredeti szövegében fogadtatik el. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a 30. §-t; észrevétel nélkül el fogadtatik). Elnök: Méltóságos főrendek! A törvényjavaslat eképen részleteiben is tárgyalva lévén, következik a végleges szavazás. Kérem azon méltóságos főrendeket, kik a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben is magukévá teszik, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik). A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben is elfogadták, a miről a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. A napirenden levő törvényjavaslatok tárgyalása befejeztetvén, következik most Ambrózy István báró főrendi tag úr interpellatiója. Ambrózy István b. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Épen egy esztendeje, hogy interpellatiót intéztem a földmívelésügyi minister úr ő excellentiájához a szőlöojtványkereskedés körében előforduló nagyszabású abususok és csalások ügyében. Felhoztam akkor mindent, a mit a földmívelésügyi minister ö excellentiája ezen a téren tett és kimutattam, hogy intézkedései elégtelenek; argumentumok alapján bebizonyiíottam azt, a mit Magyarországon szőlészettel foglalkozó minden ember körülbelül úgy is tud, bebizonyítottam, hogy a bajokat csakis a törvényhozás segítségével lehet orvosolni. Méltóságos főrendek! Nem fogom ma még egyszer fárasztani a méltóságos főrendeket ugyanazzal az okoskodással, ugyanazzal a fejtegetéssel, a mit tavaly előadtam. Hiszen arról,, hogy tavaly óta nem történt semmi érdemleges, a méltóságos főrendek nem tehetnek. Megelégszem ma annak a száraz ténynek a constatálásával, hogy a mit a földmívelésügyi minister úr ő excellentiája tavaly óta e téren tett, legfölebb arra elég, hogy a be nem avatottak előtt aliquid fecisse videatur. A minister úr ő exeel* lentiája tavalyi interpellatiómra egybehívott egy enquétet, a mely jó magyar szokáshoz és az enquétek traditiójához híven az ügyet szerencsésen lege artis agyonütötte, kimondván, hogy törvényes intézkedésre szükség nincs. Miután azonban ma, mint ismételten hangsúlyozni kívánom és hangsúlyozni fogom Í3 mindaddig, a mig a bajok tényleg orvosolva nincsenek, miután ma épúgy csalnak az ojtványkereskedők, mint tavaly; miután époly kevéssé tudják az emberek az országban , mint tavaly, hogy hol szerezhető jó, megfelelő fás ojtvány. miután ma, épúgy, mint tavaly a nagy fáradsággal, nagy pénzzel és részben állami hozzájárulással végbemenő szőlőreconstructiókra fordított Összegek nagy része hiába egyszerűen kidobatik, bátorkodom a földmívelésügyi minister úr ő excellentiájához a következő interpellatiót intézni. (Halljuk!) Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa) ; »Interpellatió a földmívelésügyi minister úrhoz. Beadja Ambrózy István báró. Mikor szándékozik már a minister úr ő excellentiája a törvényhozás elé oly javaslatot terjeszteni, a mely a szőlőtelepitő közönséget az ojtványkereskedőkkel szemben megvédi ?« Elnök: A földmívelésügyi minister úr már nincs jelen, az interpellatió tehát hiteles másolatban neki ki fog adatni, hogy annak idején arra válaszolhasson. Ambrózy István b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Két kérdésein volna még, még pedig a kereskedelemügyi minister úr ő excellentiájához. A mint a méltóságos főrendek tudni méltóztatnak, úgy a magyar királyi posta, mint az államvasutak szolgálatában nők is alkalmaztatnak. Bizonyos analógia van a postán alkalmazott postakezelönők és a vasúti szolgálatban alkalmazott pénztárkezelőnők közt. Az elsők nyugdíjképesek, de a vasúti pénztárkezelőnők nem. Ennek folytán ezek évekkel ezelőtt, ha jól emlékszem, még a nagyméltóságú minister úr elődjének idejében fel is folyamodtak. Folyamodványukra az volt a válasz, hogy a minister úr épen — tudnillik akkoriban — külön alapot