Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

LXXX. OES: megbélyegzi az illetőt; mert hiszen az ilyen izgatás ezen időben szokott történni, ha, elég sajnosán, történik. Ezzel eleje van tehát véve az ilyen szándéknak és meg van adva a megtorlása útja az ilyen izgatással szemben. De ezt az összeférhetlenségi tör vénynyel összefüggésbe hozni és ide bevenni nem tartanám sem helyesnek, sem megfelelőnek, sem czélravezetőnek. Meg van nekünk a közvélemény átalános nagy fegyverein, a közmegvetésen és azon hangulaton kivöl, a mit. az ilyen attentatum megérdemel, ilyen bűntényekre a törvényes intézkedés a curiai bíráskodásról szóló törvénynek abban a passusában, a mit felolvastam. Ebben nyugodjunk meg. Ismétlem: én nagyon méltánylom azokat a hazafias érzelmeket, a melyek ezen módosítás rugóiul szolgálnak és nem azért, mintha nem volnék elismeréssel a czél iránt és az eszközök iránt, a melyekkel azt el akarja érni, — azokat helyeslem, — hanem mert nem tartom beilleszthetőnek a törvénybe, azért nem tudnám elfogadni a módosítást és ezek alapján kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak hozzájárulni a törvényjavaslathoz, a melyet a képviselőház átküldött. (Helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Szavaik értelmének helyreigazítása czímén szót kérnek először Keglevich István gróf, azután Zichy Nándor gról főrendiházi tag urak. Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Legyen szabad csak röviden néhány dolgot rectiíícálnom, melyet az én szavaimból levezettek és a milyen értelmet azoknak tulajdonítani nem volt szándékomban. A nagyméltóságú ministerelnök úr az iménti beszédében azt mondta, hogy azt a tényt, mely szerint az 1875-iki összeférhetlenségi törvény alkalmazása helyett egy új összeférhetlenségi törvény hozatott be, ezt a tényt, a melyre nézve én tréfásan azt mondtam, hogy jobb lett volna előbb az első kiadását elolvasni, mielőtt a második kiadás forgalomba került, mintegy tüntetőleg és oktatólag hoztam volna elő. Széll Kálmán ministerelnök: No, hiszen olyan tragikusan nem vettem ! Keglevich István gr.: Ez nem lehetett szándékomban. A nagyméltóságú ministerelnök L

GOS ÜLÉS. 171 úr azzal kezdte beszédét, hogy azt mondta: nemő kezdeményezte a törvényjavaslatot, hanem a kész situatiot elfogadva, magát azzal identificálta. Nem keresem, — sem jogom, sem kötelességem keresni, — hogy kezdeményezte volna-e, ha tabula rasat talál; de a tényállás az, hogy a meglevő helyzetet elfogadta, és identificálva magát vele, a törvényt most már czélszerűnek és szükségesnek tartja. Széll Kálmán ministerelnök: Úgy van: Keglevich István gr.: Én ugyanabban a helyzetben lévén, magam részéről is megszavazom a törvényjavaslatot. Bátor voltam nézetemet kifejteni, hogy nem volt szükséges ; de azon tréfás vagy komoly megjegyzés illette azokat, a kik szükségesnek, sürgősnek mondták, hogy egy ily hangulatot, ily helyzetet teremtsenek, a mely helyzetet a ministerelnök úr elfogadott. Sohasem vonatkozhatott ez a belügy minister ő nagymáltóságára. Ezt kívántam elmondani. Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ő nagyméltósága a ministerelnök úr közt és köztem most tisztán csak akademicus félreértés forog fenn. Talán két félreértésről lehet szólani, de gyakorlati értelemmel csak az egyik bir. Az első vonatkozik a parlamentarismus ama feltételére, a mely a tárgyalás kezdeményezését a képviselőháznak követeli. Ebben egyet nem értünk. Mindegy. Megvallom, hogy ö nagyméltósága erre nézve illetékesebb. De a másik kérdés nem ilyen. Itt világos félreértés forog fenn. Arról van szó, hogy törvényben mondassák ki, hogy 1902-ben egy ilyen törvényjavaslatot a képviselőház elé kell terjeszteni, az én felfogásom ebben az, hogy ez non sens. Ha az akkori minister, az akkori képviselőház fogja akarni, meg fog történni, és ha nem fogja akarni, akkor a törvény ezen szakaszát egyszerűen el fogja törölni, mert a törvényhozás kezét abban, hogy mit kell tárgyalni, törvénynyel előre meg nem lahet kötni. Ez szerintem non sens. Bocsánatot kérek ezért az erős felfogásért. Ha a t. ministerelnök úr azonban csak azért kívánta ezt a törvényben kimondani, és csak azért nem elégedett meg 22*