Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-80

158 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. toldás-foldás, a melylyel esetleg rosszabbá teszi a helyzetet és a melyet nem lehet elfogadni, mert nem tudni, mi lesz az utána jövő reformnak az iránya, mondom, ezt az aggályát talán szerencsés is leszek eloszlatni. Ennek a javaslatnak, méltóságos főrendek, a mint a nagyon is kimerítő és bő indokolás mutatja, melyet a képviselőház elé terjeszteni szerencsés voltam, a mely egy kis kötetet képez és a mely a méltóságos főrendeknek keze között van, ennek a javaslatnak a czélja azt a bizonyos túlságos Írásbeliséget, sok irást, irka-firkát, bonyolult, Összezavart, összekuszált eljárási rendszert, a mely közigazgatásunkban ma meg van honosodva, egyszerűsíteni. Méltóztassanak felvenni, mélt. főrendek, hogy mi van a mi közigazgatásunkkal 1867 óta. Akkor helyreállíttattak a vármegyék, a közigazgatás rá bízatott az önkormányzatra és reá bízatott az állami közigazgatás közvetítése is, egy primitív szerkezettel, a mely lényegesen új emberekből állt, kiket a tapasztalat meg nem izmosított a közigazgatás terén. Ez a szervezet átvette az egész ország közigazgatását, a központi hatalom és központi kormány vezetése és irányítása mellett. Meghoztuk a törvényeknek egy seregét, a melyeket megint a központi kormánynak kezelése és ujjmutatás alapján, künn végre kellett hajtani, a nélkül, hogy ennek a közigazgatásnak a szervezetéről és arról az eljárásról másképen, mint szaggatott rendeletekkel, uzuális módon, vagy pedig helybelileg kifejlett szokásképen intézkedtünk volna. És azt állítom, hogy ennek a mai közigazgatási szervezetnek, bármily gyarló legyen is, becsületére válik, hogy ebben a tömkelegében a kormányzati és közigazgatási teendőknek ennyire is el tud igazodni a mennyire eligazodik. Már most, az ország régóta hangoztatott kívánsága, hogy a közigazgatást reformálni kell, és helyesen. Hiszen a közigazgatás époly fontos állami functio, mint az igazságszolgáltatás, mert minden embernek összes érdekeit és az államiakat is együttvéve mélyen érinti. A közigazgatási nagy reform alatt értjük az egész szervezetnek, a hatásköröknek reformálását, és erre is szükség van. És ha ő nagyméltósága kérdez engem, hogy mily alapon akarom ezt végrehajtani,— a mennyiben én fogom azt tenni és itt ülök még ezen a helyen, — igen egyszerűen megmondhatom: az állami közigazgatás elve alapján, de az igazi önkormányzati szellemnek és az önkormányzat igazi tattalmának megőrzésével, a melyet én megőrzendőnek tartok nemcsak azért, mert a közigazgatásnak localis teendőit annak kell végeznie, nemcsak azért, mert a közigazgatást unnak kell ellenőriznie, hanem harmadszor azért is, mert a közszellem ébrentartása végett nagy politikai indokot is látok az önkormányzat igaz lényegének és tartalmának megtartásában és hű megőrzésében. De azt tartom, hogy ki kell választani az önkormányzatból azt, mi nem az övé, a mi az államé, és azt az állami sphaerába kell átbocsátani. Ezeknek az elveknek az alapján akarom tehát proponálni a törvényhozásnak a reformot, a mely elvek közismeretesek és a melyeknek egyik cardinalis tétele az 1892-ik évi törvényben elvileg le is van fektetve. És azt tartom, hogy ennek a közigazgatási reformnak, a mely fel fogja Ölelni a törvényhatóságoktól és a városoktól kezdve az utolsó községig a hatósági szervezetet, a hatásköröket és az egész közigazgatási eljárást a maga igazában, a mely aztán kell, hogy kiterjeszkedjék a tisztviselők felelősségének kérdésére, a fegyelmi eljárás szabályozására, a szolgálati pragmaticára, az árvaügyekre, a rendörségre és mindarra, a mi ezekkel összefügg, ennek a reformnak hivatása lesz megalkotni azokat az elveket, a melyeknek alapján felépült, az egész közigazgatási szervezet. De addig is, a míg ez megtörténhetik, azt tartom, ne tegyük ölbe a kezeinket, hanem javítsunk ott, a hol javítani lehet és alkossunk ott, a hol alkotni lehet, olyan módon, hogy azok az alkotások beüljenek akármelyik rendszerbe, akár a maiba, akár a másikba, akár az önkormányzatiba, akár az államiba. Ennek a javaslatnak czélja nem toldás-foldás; bár ha úgy veszi az ember, hogy mi a czélja, ha azt mondja valaki, hogy nem egy egész nagy mű, hogy nem öleli át az egész közigazgatási apparátust és az administratio reformját, akkor talán toldás-foldásnak látszik; de én nem szeretnék cir culus vitiosusba esni, és nem szeretném circu-