Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 141 koronába számitva azt a kimutatás szerint, — marad még 209.324 korona. Ennyi marad húsz év múlva, miután az egész hajópark, az alaptőke, a fiumei épület, mind oda lett nékik adva subventioból. Ha még amortisatio volna ez, ha e hajók, miután ők használták és mi fizettük, a mienk maradnának és nekik megmaradna a haszon abból, a mi az ezek által a quasi kölcsönképen átengedett hajók által nekik jutott, nem szólanék semmit. De ahhoz, hogy az állam, ha be akarja váltani a leltárt, borzasztó sokat legyen kénytelen fizetni, vagy, ha nem akarja beváltani, akkor a subventioból fel legyen szerelve egy vállalat, a mely aztán a szabad concurrentiára alapított társaság legyen, illetőleg olyan, a mely subventiót nem is fogadna el, és hogy szabadon kereskedhessek, a mint neki tetszik azokkal a hajókkal, a melyeket mi neki húsz év folyamán lassanként lefizettünk, ehhez nem tudok hozzájárulni. Ily körülmények közt. nem járulhatok hozzá e törvényjavaslat elfogadásához. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi ministerí Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a méltóságos főrend számításaival most tüzetesen ne foglalkozzam, de három kifogását olyannak találom, a melyeket azt gondolom, most mindjárt megdönthetek. Először is fölemlítem, hogy a méltóságos gróf úr abból a feltevésből indult ki, hogy a társulat minden körülmény közt keresményéből, üzeméből, összes kiadásait teljesen fedezi, tehát neki cadeau-képen marad a subventio. Ezzel ellenkezőt bizonyítanak az adatok. Azon mértékben bizonyítanak ellenkezőt, a melyben az uj szerződés által nagyobb szolgáltatások, ujabb hajó beszerzése követeltetett. így például az 1882—1886-ik esztendőben eltekintve a subventiotól és az adómentesség élvezetétől — mert azt se méltóztassék elfelejteni, hogy élvezte és a mérlegben nem szerepelt, mint teher, tehát ugyanazon a színvonalon állva, a melyen fog állani, ha a törvényjavaslat elfogadtatik — neki nem fölöslege volt az üzemből, hanem átlag 323.314 korona deficitje, ezt az összeget tehát átlag ebből a subventioból kellett, hogy fedezze és igy nem maradt meg neki az egész mint cadeau 1887/91. esztendőben, mert terhesebb feltételeket vállalt, nagyobb hajóparkot kellett beszereznie, a deficit átlag 350.851 korona. Ezt is kellett, hogy fedezze. Vagy vegyük az utóbbi 1892—99-iki cyclust, a melyben van az a sokat, emlegetett esztendő, melyben 14°/o osztalékot adtak. Ennek daczára az átlagos üzemből 406.463 korona volt a deficit. Méltóztatnak látni, hogy a számításnak az az alapfeltétele, hogy a subventio neki intacte rendelkezésére áll, tehát törlesztésre és vagyongyűjtésre fordítható, egyátalában nem áll. Ez az egyik; a másikat, hogy kifelejtett ő méltósága egy dolgot. Elővette a régi hajókat, azokat rozogáknak mondta, noha a »Veritas« állítása szerint első osztályúak, tehát valami nagyon rosszak nem lehetnek, mert a »Veritas« nem acceptálta volna ezeket első osztályúaknak. Ez önkényes appretiálás, mert itt szükséges azt a fáradságot venni, hogy nézzük meg a mérleget. Azt hiszem, a társulat a maga rovására nem fog hazudni. Itt van összesen 17 és Y

2 millió ezen a czímen felvéve, ezt méltóztassék tekintetbe venni. De még egyet méltóztatott kifelejteni, a most megrendelendő hajók értékét és költségét. Nem a régi hajók miatt adjuk a további subventiót, nem is a régi forgalom miatt, hanem először adjuk azért, mert már az első tiz évben nyolcz új hajót kell beszereznie 11,000.000 koronáért, a második évtizedben, ha megtartja a törvényhozás a szerződést, két nagyobb hajót 7.000 tonna tartalommal, azután öt kisebbet, vagyis összesen hét hajót 15.000 tonna tartalommal. Ez költség, ez jelentékeny összeg, ezt a mérlegből méltóztatott kifelejteni. Méltóztassék ezt a mérlegbe szintén felvenni. Végül a törlesztésről egyátalában nem beszélt, mert egy hajóparkot törleszteni is kell. Átalában szokták mondani, hogy a hajók 25—30 évig eltartanak, de hogyan tartanak el 1 Folytonos a költség, a reparatio, hol a gépezetet kell változtatni, hol a hajót, s ez mindig költséggel járt s ezt számításba kell venni. Nem untatom a méltóságos főrendeket azzal, hogy részletesebb számitást tegyek, hanem arra kérem, méltóztassék ezen három tényezőt tekintetbe venni s ebből azt a