Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 139 vetkeztében zsebükből kérjük ki a filléreket, vagy pedig, ha azt mondjuk, hogy itt van egy vállalat, a mely eddig adót nem fizetett, hát hagyjuk meg azt úgy, abban az állapotban, mint volt. Én azt hiszem, hogy az adózóknak közvetlen megterheltetése sokkal inkább érezhető akkor, hogyha tőlök kérjük az adófilléreket, mintha az adómentességet igy meghagyjuk egyes vállalatnak. Ez különben rendszer hajózásunknak terén átalában, — a mint ő excellentiája is, úgy tudom, emiitette, — mert a szabad hajózásról szóló 1893: XXII. törvény szerint az adómentesség mindegyik hajóvállalatunkra nézve kisebbnagyobb mértékben biztosítva van. Még csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy úgy számítani, méltóságos főrendek, a mint ő excellentiája számított, hogy a subventiót összeadta a hátralevő évekre, és azt mondta, hogy, lám, mekkora rettenetes összeget 22.400,000 koronát tesz ki, az »Adria« subventiója, — már csak azért sem lehet, mert évi szolgálat évi fedezettel fizetendő; a bezárt teljesítmény. Épúgy nem lehet nekünk bármiféle egyes tisztviselőnek a fizetését tőkésítenünk és azt mondanunk, hogy ez ennyire meg ennyire emelkedik húsz év alatt. Nem lehet az ilyen S2ámitást az évi és rendszeres szolgálatokkal szemben alkalmazni. Az az évi fizetés, a mint az a szolgálat teljesíttetik, consumáltatik; az consumált cselekmény, annak sem folytatása, sem előzménye nincs, ebben a tekintetben az áldozatot az évi mérleg szerint kell felállítani. A forgalom érdekében ennél a vállalatnál az áldozat a nemzet részéről 1.140,000 korona subventióban és az adómentességben nyilvánul. Mikor azonban azt látjuk, hogy olyan veszélyeknek vagyunk kitéve versenyképesség tekintetében, hogy minden eszközt, a mely rendelkezésre áll, fel kell használnunk, hogy e tekintetben az összeköttetéseket és a piaczokat biztosítsuk magunknak, mikor azt látjuk, hogy a fejlődés Fiume forgalmában épen az »Adria« közreműködése következtében megháromszorozódott és maga az »Adria« szolgáltatása 1 millióról 3 millióra emelkedett, bátran mondhatjuk, hogy az a vállalat, a mely hajóparkját oly tetemesen szaporította, hogy az csaknem megkettőződött, hogy ha ennek folytán hajójáratainak számát is megszaporítja oly módon, hogy míg eddig 397 járatot volt köteles teljesíteni, ezentúl már 450 járatot lesz köteles teljesíteni, azt hiszem, hogy ezáltal olyan teljesítményeket biztosítottunk magunknak a magyar forgalom és a magyar kivilel érdekében és ezzel egyúttal a magyar nemzetgazdaság érdekében is, hogy ez felér az érte járó áldozattal. Csak azt vagyok bátor még hozzátenni, hogy ő excellentiája megkérdezett engem, vájjon a kereskedelem fejlődésének, a tengerészet fejlődésének, vagy pedig a magyar nemzetgazdaságnak tétetik-e itt szolgálat és hogy mi az intentiója ennek a törvényjavaslatnak? Mind a hármat összefűzi ez a törvényjavaslat, méltóságos főrendek, mert mind a három szempont összefügg. A tengerészet fejlesztése által biztosítjuk a kivitelt, a kivitel által pedig a termelés fokozódását. És ezt a maga kölcsönös hatásában megérzi az államnak minden polgára, úgy, hogy az az áldozat, a melyet itt hoz a nemzet, kihat a kivitelre, termelésre a forgalomra egyaránt és ennek következtében megérdemli azt, hogy a nemzet hozzájáruljon. Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni (Helyeslés). Elnök: Kíván-e még valaki szólani % Zichy Nándor gr.: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. A tengeri forgalomra, a hajózásra, kereskedésre, mindenesetre én is súlyt fektetek. De nem mertem okoskodásaimban annyira menni, hogy azt higyjem, hogy az állam a maga mindenről való gondoskodásában, egyszersmind a brockernek a kötelezettségét is magára vállalja. A mi számításomat illeti, azt tökéletesen egyre megy. Vannak évek, a melyekben az átlag egy évre eső kiviteli többlet húszezer, száz és annyi tonna. Vannak évek, a hol kevesebb és pedig két év van, vannak évek, a melyekben több, 1895-ben 200.000 tonnát vittek ki, és 1899-ben gondolom 200 vagy 220.000 és az utolsó évben 20.000-rel többet, mint öt év előtt. De a közbeeső években megint kevesebbet vittek ki. Ebből a fejlődésre következtetést vonni, szerintem, nem lehet, és én azt hiszem, nem helyes, hogy egyes évekből ítéljük meg, 18*