Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-77
136 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tünk szerencsések elfoglalni és ott tért foglalni. Azt látom sokfelé, mindenfelé, a kiviteli kötelezettség megszabatik, a kikötés kötelezettsége rovatik erre a társulatra, hanem hogy a mi árúink oda vitele biztosítva legyen, azt nem vagyok képek kiolvasni. De igenis nem látom kizártnak annak a lehetőségét, hogy a magyar kiviteli árúkat valami közeli kikötőbe elviszik, ott más országok kiviteli czikkeivel megrakodnak a hajók és azokat a czikkeket viszik a mi kedvezményeink, adóelengedésünk, 1,140.000 koronánk áráért olyanoknak, a kikhez époly kevés a közünk és érdekünk, mint azokhoz, a kiknek árúit elszállítják. Mehetnek Olaszországba, oda visznek valami magyar árút, a mely kelendő, megrakodnak ott, aztán elmennek Hamburgba vagy Norvégiába. Ennek nem látom ezélszerűségét és indokoltságát, de igenis ha Összeségében tekinteni a magyar közgazdasági politikát, a maga összeségében a magyar gazdasági életet, a melynek egyik fő kívánalma, hogy a termelés és a fogyasztás között az egyensúly helyreállíttassak, hogyha figyelembe veszem a politikát, a mely a vámrendszerben követtetik, ha figyelembe veszem itt az országban az egyes vállalatoknak adott kedvezményeket, akkor a magyar értéktermelésnek ily utón való előmozdításának okát hiába keresem, összesítését nem látom. Ez a szerződés szabad kereskedelmi rendszer mellett épúgy megállhat, mint véd vámos rendszer mellett, mert ez nincs tekintettel ezekre, holott a kedvezés bizonyára kell, hogy a létező viszonyokra legyen tekintettel, a viszonyokra és az árképzésre. A vámoknak, az adóknak az összes kereskedelmi politikára nagy befolyásuk van és midőn e tényezőket úgyszólván jelenleg még két-három évre sem tudjuk előre meghatározni, akkor nem helyes, hogy kötve lássuk kezeinket ebben a részben tiz évre. Azt hiszem, ezen módjától a magyar értéktermelési és kiviteli kedvezményeknek a jövőre el kellene tekinteni, igen komolyan meg kellene fontolni ezeket, az adóztatási viszonyokkal is öszhangzásba kellene hozni — kivált a magyar földmíves érdekében — a kedvezményeket, a melyek egyikmásik czikknek a kivitelben adatnak és inkább e részben kellene kedvezményekről gondoskodni, mintsem igy tiz-húsz esztendő alatt 22,400.000 koronát kiadni, a minek erdményét vajmi nehezen látjuk. De még egy különös, speciális megjegyzésem is van, a melyet igen szeretnék hangsúlyozni és a melyet kegyes figyelmökbe ajánlok. A legkevésbbé tetszetős és legfonákabb módja a kedvezményezésnek az adóelengedés. Mennél kedvezőbben fejlődik valamely vállalat, annál nagyobb a keresete és kereseti adója, annál kevésbé szorul kedvezményezésre, az adóelengedés által pedig épen akkor adunk kedvezményt, mikor azt adni legkevésbé szükséges. És a közfelfogást leginkább bántja, ha épen az adó engedtetik el, a melynek megfizetése egyeseknek néha vajmi nehezére esik. A közönség ezzel számolni nem tud És ha a kedvezmény horderejével magunk sem tudunk beszámolni, sértjük a közfelfogást és sértjük a logikát. Bocsánatot kérek, hogy türelmöket eddig igénybe vettem. Én már a bevezetésben elmondottam, hogy mert nyomatékosnak és figyelemreméltónak tartom az elmondandókat, élek a főrendiházi tagság azon szabadalmával, hogy itt egy szabad szót jól megfontolva elmondani mindig szabad és néha talán hasznos is lehet. Vájjon az enyém hasznos és helyes-e, erről a közvélemény és a méltóságos főrendek egyenkint fognak ítélni, a mai ülésben nem, mert a törvényjavaslatot tárgyalásra elfogadom. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi millister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy nagyon röviden és teljesen tárgyilagosan egy pár észrevételt tegyek ő excellentiájának ellenészrevételeire. (Halljuk!) Legelőször is azt a tételt állította fel ő excellentiája, hogy ezen szerződés kapcsán nem annyira a tengerészet, nem annyira a közgazdaság fejlődése vétetik tekintetbe, mint inkább tisztán az »Adria« társulat szabadalmazása. Bocsánatot kérek, ez a szabadalmazás épp ebből a czélból eszközöltetik, ez a subventió azért adatik, hogy a forgalmat Fiúméból olyan irányba is terelje és állandósítsa, a mely eddig egyátalában biztosítva nem volt. Hogy eddig ez a rendszer bevált és hogy sem a forgalomnak, sem átalában az országnak fejlődésére káros