Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-77
134 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kolásul azt kivánom felhozni, hogy ezen állásfoglalást a dolog jelen stádiumában a főrendiház részéről teljesen indokolatlannak tartanám, meri csakugyan a kérdés természeténél s jelen helyzeténél fogva legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a főrendiház esetleg a képviselőházzal ellentétbe jusson. De még azt is fel kivánom említeni, hogy én azt igen természetesnek tartom, hogy a törvényhozás az alkotmányos kormány helyzetét is figyelembe venni hivatott; annak tekintélyét, a szerződő felek állását is latba kell vetnünk, midőn a jelen helyzet felett Ítélkezünk. A törvényjavaslat, a mint most előttünk fekszik, a ministerium kezébe teszi azt a jogot, hogy tíz esztendő leteltével, azaz akkor, midőn már a jelenleg törvényesen életben levő szerződés ideje letelt, a szerződést meghosszabitbithassa; és lehetnek csakugyan képzelhető körülmények, a melyekben a társulatra rótt azon kötelezettségek némi értékkel bírhatnak, a mi felett ma Ítélkezni ugyancsak idő előtti és lehetetlen volna, mert a kereskedelmi viszonyok és átalában az élet viszonyainak rohamos fejlődése közt a húsz év után bekövetkezendőket sejteni is bajos. Mégis engedjék meg, de én ezt a főrendiházat, a melyben oly ritkán van alkalom, hogy magára a törvény alkotására elhatározó befolyást gyakoroljunk, ugy is tekintsem az egyes főrendekre nézve, mint egy szabadalmazott szószéket, a melyen a r .: ország ügyei és érdekei iránt akkor is lehet és kell is nyilatkozni, hogyha éppen nem is várjuk, hogy ezáltal a törvényen magán változás ejtessék. De hogyha talán egyik vagy másik főrendiházi tag igénytelen nézete a kormány részéről méltánylásra találna, talán azok a nyilatkozatok nem tökéletesen nyom nélkül fognak elenyészni. Én magának az »Adria« hajózási társulatnak létezési viszonyait nem méltánylom, én ezen törvény alapján létező állapotot magában véve sem tartom helyesnek és üdvösnek. " Én nem vagyok képes azt gazdasági politikánkba helyesen beilleszteni; lehet, hogy gyarlóságom az oka. De méltóztassanak megengedni, hogy ezt némileg indokoljam. Ha azon indokolást tekinteném, a melylyel a bizottság ezen törvényjavaslatot elénk terjesztette, csaknem arra a felfogásra jutnék, hogy átalában a tengerhajózás ügyének előmozdítása forog itt szóban. Hanem ezt átalában téves felfogásnak kell tartanom két különböző indokból. Először azért, mert a magyar tengerhajózás és tengeren való kereskedés előmozdítására ez csakugyan nem alkalmas, mert a szabadalmak a közéletben a tevékenység kifejtésére inkább bénitőlag, mint serkentőleg hatnak. A fiumei vállalkozás, a fiumei hajózás és vele a magyar nemzeti hajózás és kereskedés kifejlődését egy szabadalmazott, tőkéjében nem magyar, igy tehát érdekeiben sem magát tökéletesen a magyar nemzet érdekeivel identificalni hivatott társulat a maga körében a saját hajózásával fejleszthetni, — követeljük is, hogy több hajót állítson ki, — de ha a szabadalom megszűnik, ezen egész tevékenység is megszűnik, azt a magyar tengeri forgalmat és magyar tengeren való kereskedést pedig, a melyet más vállalatok fejtenek ki, azáltal és az e körül sorakozó szabadalmak és kedvezmények által csakis csökkenthetjük és fejlődésében gátolhatjuk. De azért sem tekintem ezen törvényjavaslat czéljának a tengeren való hajózás és magyar kereskedés kifejtését, hanem azt tartom a képviselőházban bemutatott ministeri indokolás alapján, hogy az a magyar közgazdaság érdeke fejlődésének szolgáim hivatott. Mert hiszen ott világosan, azt olvasom, hogy főleg a mi kivitelünk érdekében létezik ez a társulat és ez közelebb is fekszik a dolog természeténél fogva is, az »Adria« szervezetéhez és nekem elfogadhatónak is látszik. Azonban, bocsássanak meg, kettőt kívánok e részben felemlíteni. Az egyik az, hogyha azon érdekes táblázatot tekintjük, a melyet a ministeri indokolás magában foglal, akkor lehetetlen nem látni, hogy ez a társulat legnagyobb tevékenységét nem a magyar kikötőkből kiinduló és abba beérkező értébek forgalmának, hanem a közbeeső különböző kikötők közti áruforgalomnak közvetítése képezi. Ezen árúforgalomra is kiterjed a kedvezménynek serkentő hatása, ezen árúforgalmat is előmozdítják azok a kedvezmények, a melyek a magyar termények érdekében adatnak az Adriának. Nem vagyok oly szűkkeblű és korlátolt fel-
