Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

124 LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. lése alig, vagy éppen semmi befolyással sem bir. Mi pedig még export-állam vagyuok. Csökkenhet az exportunk, csökkenhet a kiviteli képességünk, de kétségtelenül megvan. És nem kell elfelejteni, hogy az utolsó mostoha és rossz esztendőknek eredményeit nem szabad mérv"adóknak tekinteni. Jobb esztendőkben, a minőket óhajtunk és remélünk, — mert hiszen apály után kell hogy dagály jöjjön és a nélkül, hogy optimisticus lennék, talán csak nem fogja a sors mindig a legmostohább módon csapásokkal sújtani ennek az országnak gazdasági viszonyait, — exportunk nagyobb lesz. De elfogadom a tételt, hogy oda kell hatnunk, hogy e tekintetben azt a védelmet, a melyet a földmivelés jogosan követel és a melyet az európai szerződésekkel való consideratióban létesíthetünk, megadjuk neki. T. barátom azután áttért egyes kérdések fejtegetésére, a miknek tárgyalásába azonban én most nem megyek bele. Nagyon messze vezetne, ha az őrlési kérdésről, valamint a tőzsde kérdéséről és határidőüzletről, avagy a szövetkezetekről akarnék beszélni. Ezek oly kérdések, a melyek egyenként is megérdemlik azt, hogy bonczkés alá vétessenek, hogy megvizsgáltattassanak, de ma egyik irányban sem feküdvén javaslat a méltóságos főrendek előtt, tartózkodom ezen kérdéseket belevinni a discussioba, hanem áttérek azokra, a miket Prónay Dezső báró ő méltósága mondott, a kinek mindenekelőtt őszinte és mély hálámat fejezem ki azon megtisztelő, kegyes szavakért, a melyekkel engem érdemen túl méltatni kegyeskedett. Igaza van ő méltóságának, ki más politikai alapon áll meggyőződésével és a ki politikai bizalmatlanságát fejezi ki a kormány iránt, — a mit én tisztelettel tudomásul veszek, — hogy nem helyes minduntalan és minden kérdésnél annak az eltérő politikai programúinak részletes fejtegetésébe bocsátkozni és minduntalan arról beszélni, — habár elismerem, hogy annak a politikai programmnak különbözősége természetesen ezen államháztartás költségvetésében is visszatükrözik,— mert ha a közjogi dolgok úgy alakulnának, a mint azokat ő méltósága Prónay Dezső úr óhajtja, természetesen, más költségvetés feküdnék a méltóságos főrendek előtt. Azt mondja az én t. barátom, hogy a társadalom szervezése, a társadalom rendezése és consolidálása legyen a mi végczélunk. És ebben igaza van. Egészen osztozom nézetében, mert a végén az állam csak formatió és az államalkat csak eszköz arra, hogy maga a nemzet, maga a társadalom boldoguljon. Igaza van, hogy minden politikának, minden legislativ működésnek arra kell irányulnia, hogy ezen társadalmat erősítse, hogy annak szervezetét előbbre vigye. Abban is igaza van, hogy egy nagy lépés lesz erre a magánjognak megalkotása, a mely nálunk inkább csak jus consvetudinarium és jus receptura, mert magyar nemzeti modern magánjogunk nincs. De ezen, a ma nem actualis kérdésen túlmenve, azt a kérdést veti fel mint tételt, hogy az önálló vámterület — és csak egyedül ez — az, a mi Magyarországot arra képesiti, hogy erőit kifejtse, hogy önállóan és függetlenül megállhasson. Én, méltóságos főrendek, ezt a tételt nem fogadom el és az, hogy ez a kifejezés: »önálíó vámterület«, az önállóságnak és az önelhatározásnak meg a függetlenségnek csillogó eszméit foglalja magában, nem tántorít el engem attól, hogy ne vizsgáljam hidegen, valóban így áll-e hát? És ezen vizsgálat alapján — nem most teljesítem, hanem teljesítem, mióta csak a politikai küzdtéren állok, hiszen ez előtt fájdalom 25 vagy hány esztendővel a közgazdasági kiegyezést, mint a pénzügyeknek élén álló pénzügyminister vezettem és teljesítem, a mióta foglalkozom a közügyekkel, — mondom, ezen vizsgálat alapján állítom, hogy ez a kérdés mindig úgy állott előttem, hogy én nem tekintem az önálló vámterületet czélnak, hanem csak eszköznek, vagy átalában — igy fejezem ki magamat — az ország gazdasági berendezését, akár külön, akár pedig közös vámterület alapján, czélnak nem tekintem. Az eszköz, mire? Arra, hogy az ország gazdasági érdekei a lehető legjobban legyenek megóva. Azt kell tehát vizsgálni, hogy az adott körülmények között az ország gazdasági érdekei minő oltalmat, minő védelmet találnak az egyik formában és minőt találnak a másikban? És akkor azt mondom, hogy a külön vámterület dolga úgy áll: hogy lehetnek esetek, a mikor