Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.

Ülésnapok - 1896-76

118 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. dául az árvizmentesités kérdése is. Az a kisvagy nagyobb birtokos nem képes megítélni, hogy azok az átereszek úgy vannak-e elhelyezve és oly kellő mélységre eresztetnek-e le, hogy a vidéket biztosítsák; de a ministeriumnak hatalmáben áll mindenkor hivatalból kirendelni a szakközeget. Méltóztassanak elhinni, hogy igen sok kár, később csak nagy költséggel és áldozatokkal pótolható és néha a vidéknek és egyes embereknek is romlásával járó veszteségek fognak ezen intézkedések által elhárittatni. Bocsánatot kérek, hogyha olyant is mondtam, a mi a minister úr figyelmét eddig sem kerül le el, de ezt meg kellett említenem. És most kénytelen vagyok visszatérni arra, a hol kezdtük a budget tárgyalását. Én nem tarthatom azt helyesnek, hogy a törvényhozásnak egyik jelentékeny tényezője lófuttában, mint a közönséges magyar példabeszéd mondja, hamarjában tárgyaljon a nélkül, hogy időt vehetne magának, és a nélkül, hogy a tagok legalább akkor értesíttetnének előre, mikor módjukban állana a tárgyalásra megjelenni. Ily fontos kérdésben, mint a budget, mindenkor vagy nagyon gyakran úgy járunk el, hogy a pénzügyi bizottságot dolgoztatjuk, dolgoztatjuk magának, mert nem tudom, hogy kinek dolgozott az, én nem ismerem az ő munkálatát. Hisz igy a pénzügyi bizottságnak a munkálatait lehetett volna supprimálni és úgy hozni a budgetet ide. Hát a minister úr és a ministerium nem látta előre, hogy itt az indemnitas nem nyújt elégséges időt arra, hogy ezen kérdések rendes tárgyalása a főrendiházban tért foglalhasson ? Én nem hiszem, hogy ebből valami nagy anyagi károk eredjenek, és a mint ismerem a főrendiházat, nem is hiszem, hogy valami nagy, portentuosus dolgok elmondása elmulasztatnék ; de a törvényhozásnak méltósága, dignitása nem engedi meg, hogy úgy járjon el, hogy 24 óra alatt a legfontosabb kérdésekben öt-hat-tiz törvényjavaslatot letárgyaljon, a nélkül, hogy a bizottság munkálatait és véleményét csak meg is ismerhette volna, a nélkül, hogy azok a bizottságok maguk is abban az elbánásban részesülnének, hogy az ő önfeláldozó munkásságuknak még az a silány jutalma se legyen, hogy legalább a főrendiház tárgyalása előtt a főrendek kezébe jusson az ő véleményök. Tehát nem ellenzési szándékból és nem azért, mintha meg akarnám akasztani a kormány munkásságát, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy megszavazzák mindannyian, hanem hogy hangsúlyozzam ezen felfogásomat, azért kívántam, hogy szavazzunk. Legalább talán egy olyan indokolással hozatott volna a kérdés a házba, a minőben az később Prónay Dezső ő méltósága által részesült, a ki legalább rámutatott arra, hogy az indemnitas rövidre szabása kényszerhelyzetbe hozta a kormányt, a mely kényszerhelyzetből ugyan menekedhetett volna, hanem a főrendiházra való tekintetből menekedni nem tartotta szükségesnek, mert hiszen csak az volt mondva, hogy bizonyos körülmények ezt szükségesnek mutatják. A mi Zelenski Róbert ő méltóságának, t. tagtársunknak előterjesztését illeti, az élénk rokonszenvemmel találkozik, jóllehet sajnálom, hogy azok, a miket ő elmondott, nem merítik ki azt a programmot és felfogást, a melyet én és azok, kiket velem együtt néppártiaknak neveznek, e részben kívánatosnak és szükségesnek tartunk. Tovább vitte ezen programmot Prónay Dezső b. ő méltósága és reámutatott, hogy nemcsak a tarifák, nemcsak az árképzés, hanem azon agrárosztálynak a védelme is ilyen nagyfontosságú tényező és szerintem főfontosságú. A lisztnek vagy a búzának kiviteléről gondoskodni bizonyos körülmények között nagyon érdemes intézkedés és gondoskodás, hanem Indián nem segit az, hogy mikor éhen halnak az emberek, a rizsi mégis kiszállítják Európába és olcsóbb akkor mikor olt bőség van. A kivitel és bevitel szabályozása az agrár népesség jólétére nézve egyátalában nem határozó. Fődolognak tartom azt, hogy megvédessék és fentartassék az az osztály és annak jóléte biztosíttassák, a mely verítékével termeli az értékeket, a mely vérével védelmezi a hazát és a melynek szellemi és vagyoni gyarapodása és erkölcsi fejlődése, és maholnap valóságos súlya a törvények alkotásában is egyedül vetheti meg az ország jólétének alapjait, és a melynek gyámolitása és hatályossá tétele nélkül minden bölcs és tudományos agrárpolitikai programm csak egyes lelkes férfiaknak a működésétől feltételezett, de intézményszerű és életerős alappal birni