Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-76
116 LXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. nullificálni az által, hogy azt mondják, tekintetbe kell venni azokat a terhes kölcsönöket, a melyekből az államvasutak épültek és ennek következtében a vasút tiszta jövedelmét azok felemésztik. Elismerem, ha igy számituuk, akkor ilyen eredményre is fogunk jutni. De hol volt az megírva, hogy azokból a drága kölcsönökből kelljen építeni az államvasutakat? Ha valaki uzsorás-kölcsönből vesz házat, vájjon a háznak a hibája, hogy annak az uzsorás-kölesönnek a kamatát nem hozza meg? Én azt hiszem, a rendes, befektetett tőkét szokták minden üzemnél és minden üzletágnál a kamatozás alapjául venni és az, a mit rendes viszonyok között, rendes kamatláb szerint befektet az ember, parificálva más jövedelmi ágakkal, a mobiltőkével, vagy az ingatlannal, az lehet helyes mértéke annak, hogy az az üzletág, az a vállalat milyen jövedelmet ad. És ebben a tekintetben megnyugvással közölhetem a méltóságos főrendekkel, hogy az államvasút fejlődése oly egészséges irányban halad, hogy évről-évre emelkedik a jövedelmezősége, a mennyire csak a közgazdasági érdekek megengedik, a mire mindjárt egy me gjegyzést is teszek. így például az 1900. évben, a mikor Ausztriában az államvasutak jövedelme 14 millió koronányi visszaesést mutatott, a mi jövedelmeink az 1899. évvel szemben 12 millió korona emelkedést tüntetnek fel, pedig Ausztriában az történt, a mire Prónay Dezső báró itt alludált, hogy tudniillik ott a tarifát emelték, mi pedig nem emeltük, hanem ellenkezőleg bizonyos export-irányokban, főkép a kőszénre nézve határozott kedvezményeket adtunk és az eredmény mégis az, hogy a helyett, hogy visszaesés mutatkoznék a jövedelemben, az eredmény 12 millió koronával kedvezőbb, mint az 1899. évi. (Helyeslés.) De éppen azért, mert itt tisztán financiális szempontból kiindulni nem lehet, bátor vagyok Prónay báró ő méltóságával szemben azt hangsúlyozni, hogy a magyar államvasút politikája nem lehet egy pénzintézetnek a politikája, mi nem törekedhetünk csak arra, hogy mennél nagyobb jövedelme legyen annak a vasútnak, hanem arra kell hogy törekedjünk, hogy mennél több közgazdasági hasznot hajtson. (Élénk helyeslés.) Ennek következtében, a nélkül, hogy az i Q en fontos financiális érdekeket szem elől téveszteném, szemem előtt mindig az lebeg, hogy úgy a mezőgazdaságnak, mint az iparnak és a versenyképességnek, tehát mind a három ágnak az államvasút rendelkezésére álljon; rendelkezésére álljon bizonyos korlátok között, nem úgy, hogy egyes vállalkozóknak vagy egyes társulatoknak a kizsákmányolása tárgyává legyen, hanem hogy szolgálatára legyen az egész közönségnek, termelési, forgalmi és kiviteli tekintetben. Ezért olyan tarifa-politikát kell követni, a mely mig egyfelől nem téveszti el a pénzügyi eredményeket sem, másfelől mindig tekintettel van ezekre a fontos közgazdasági érdekekre, mert ez a leghatalmasabb eszközünk nemcsak versenyképességünk fentartására, de a mezőgazdaság fructificálására és egyúttal fejlesztésére is. E tekintetben most abba a stádiumba jutottunk, hogy a tarifa tekintetében mindig jobban meg jobban közeledhetünk a közönséghez és a spediteuröket mindig szűkebb meg szűkebb korlátok közé leszünk képesek szorítani; de csak azért, mert most már akkora a hálózatunk, a vicinális vasutakkal együttesen, és akkora az üzleti tapasztalatunk, hogy e tekintetben is biztosabban haladhatunk. Mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy könnyű e tekintetben eltalálni még a közönség szokását, azt lehet mondani, Ízlését is. Akkora ugyanis a negligentia, akkora a közöny a közönségben a saját érdekeivel szemben, hogy hosszú éveken át nagyon nagy szolgálatokat tettek magok a spediteurök, hogy felverték a közönséget és gyüjtőszolgálatuk állal fejlesztették úgy az államvasut-forgalrnat, mint az országnak kivitelét és belforgalmát. Most a közönség, hála Isten, minden irányban kezd megbarátkozni az üzleti szellemmel, s azt hiszem most már közvetlenebbül használhatjuk fel a tarifát a közönség érdekében, annak szolgálatára, a mi véleményem szerint, az ország közgazdasági fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. (Helyeslés.) Még csak a helyi érdekű vasutak kérdésében vagyok bátor felvilágosítást adni. A méltóságos báró úr a bizottságban is felemiitette, hogy helytelen volt az 1880 : IY. törvényczikk 7. szakaszát hatályon kivül helyezni. Az a törvény ugyanis azt a szabályt tartalmazta, hogy
