Főrendiházi napló, 1896. V. kötet • 1900. április 30–1901. szeptember 3.
Ülésnapok - 1896-76
114 LXXVI, ORSZÁGOS ÜLÉS. állapot valóban teljesen megnyugtató. Megvallom, nem lehetek egészen megnyugtatva az iránt, hogy az igen tisztelt kormány, megengedem jó szándékból, az ország közművelődési és közgazdasági ügyeinek fejlesztésé'ől vezéreltetve, nem fog-e ismét a közel jövőben nagyobb mérvű költekezésekkel előállani. Nem tartom továbbá feleslegesnek, méltóságos főrendek, hogy a költségvetésnek egyik, és pedig igen jelentékeny tételére utaljak, tudnillik az államvasutak bevételi és kiadási tételeire, a melyekre nézve, ha számba veszszük mindazt, a mit tulajdonképen az államvasutak teherszámlájára kell Írnunk, sokkal, de sokkal kisebbnek mutatkozik az az összeg, a melyet az államvasutak számlájára Írhatunk, tudniillik, ha számba veszszük mindazon kölcsönöknek a kamatait, a melyek vasúti czélokra vétettek fel, és mint ilyenek a költségvetésben számba is vétetnek. Akkor az államvasutak jövedelme oly minimumra száll alá, hogy igen kívánatos ezt a körülményt a legszigorubb mérlegelés tárgyává tenni. És különösen jogosult az az óhajtás, hogy az államvasutaknak a jövedelmezőségét fokozni is kell. De különösen óvatosságra int e körülmény azon tekintetből, hogy legalább a vasúti építkezések ezimén ne terheljük meg ujabban a költségvetést. Ezért sajnálom, méltóságos főrendek, hogy a költségvetési törvényben benfoglaltatik az a záradék, hogy a helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett összeg korlátozásáról szóló törvény a költségvetési törvényt hatályon kívül helyezi, és a törvényben megállapított 600.000 korona helyett 1,300.000 korona az az összeg, mely a helyiérdekű vasutak segélyezése ezimén a költségvetésbe felvétetett. Nem támadom meg magát a tételt, hiszen ez a részletes vita sorába tartozik, hanem igen kérem a tisztelt kormányt, hogy a helyiérdekű vasutak építésénél a legnagyobb körültekintéssel járjon el és inkább kevesebbet, mint többet akarjon tenni. Alig van a közgazdasági életnek olyan ága, a melynél a közel múltban több visszaélés történt volna, mint ennél, alig van a közgazdasági életnek ága, a hol méltánytalanabbul lettek volna megróva községek, és igy közvetve ezen az utón is egyesek oly terhekkel, az állítólagos közérdek ezimén, a melyek csak a magánérdeknek szolgáltak a javára. Félek, hogy e tekintetben az a tartózkodás, a melyet a kormány a legutóbbi időben tanúsított, maholnap ismét tért engedhet egy lazább gyakorlatnak. Ezért tartottam kötelességemnek, ezt e helyütt is felemlíteni. A költségvetésnek átalánosságban el- vagy el nem fogadása gyakorlati jelentőséggel bíró kérdés ez idő szerint úgy sem lévén, szükségtelen, hogy én arra nézve nyilatkozzam. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltőságos főrendek ! Méltó2tassanak megengedni, hogy a tárczámat közvetlenül érintő dolgokról egész röviden egy-két nyilatkozatot tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Polémiába bocsátkozni nem szándékozom, azonban kötelességemnek érzem Zeleiíski Róbert gróf ő méltóságával szemben a budapesti ipar- és kereskedelmi kamarát, védelmembe venni. Ő azzal vádolta e kamarát, hogy a vámtarifára vonatkozó munkálatával bujkálni akar és ennek következtében elzárkózik a nyilvánosság elől. Ezt helyteleníti ő méltósága. Nekem tudomásom van arról, ezen eljárás helyeslésemmel találkozott, tehát felelős vagyok érte. Engedjék meg ennélfogva a méltóságos főrendek, hogy röviden megmondjam az okát. Tárgyalások kezdetén vagyunk, készülünk és ennek következtében egyátalában érdekűnkben áll a fegyvereket kezünkből semmi irányban ki nem adni. Méltóztassanak megnézni, mi történik Németországban, mi történik Ausztriában. Látott-e valaki előkészített tarifát nyilvánosságra bocsátani? Egyátalában nem. Azt mindenki megtartja magának, mihelyt egyszer tárgyalás alapjául szolgál, mert különben igen nehéz helyzetek származhatnának. Ha valaki a kormány javaslataival szemben az ő saját szakközegeinek adataira és propositiójára hivatkozhatik, akkor az a kormány már meg van verve. Ennek következtében azt hiszem, hogy országos, magas érdek követeli azt, hogy bizonyos discretióval éljünk a tervek tekintetében. Mert megjegyzem, hogy ezek mind egyoldalú tervezgetések, de épen azért könnyen veszedelmes fegyverré válhatnak azok kezében, a kik azokkal élni akarnak a kormány esetleges állásfoglalásával és propositióival szemben. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy tudó-